Az állattenyésztéshez való alkalmazkodás és az akklimatizáció
Alkalmazkodás. A gazdaságok modern formái a testük biológiai lehetőségeinek legteljesebb és leghatékonyabb használatán alapulnak. Különböző környezeti tényezők, különösen a levegő egész életük során hatással vannak az állatok szervezetére, és reagálnak rá. Ezt a reaktivitást (variabilitást) az evolúciós fejlődés során fejlesztették ki a természetes szelekció és a szervezet reakciója révén - az alkalmazkodás fő módja, az élő élet adaptálása a külső környezet változó körülményeihez.
A biológiához való alkalmazkodást úgy értjük, mint az organizmusok és szervek szerkezetének és funkcióinak adaptálódását a környezeti feltételekhez.
A modern nézet szerint az élettani adaptáció olyan fiziológiai reakciókészletet jelent, amelyek egy adott szervezet adaptációjának alapjául szolgálnak a környezeti feltételek megváltozásához, amelyek célja a belső környezet relatív állandóságának fenntartása.
A külső környezet kezdete óta hatással van az állati szervezetre. Már a petesejt és a zigóta szelektív módon képes felszívni a környezetből a leginkább megfelelő és szükséges anyagokat. A születés után és a haláláig az állat szervezet elnyeli a tápanyagokat a külső környezetből, és összetett biokémiai reakciók során bomlik le és szintetizálja az új termékeket. Mindezek a bonyolult bomlási folyamatok és az anyagok szintézise genetikailag be van programozva, de némelyikük - a körülményektől függően - bizonyos tartományban változhat, és ezáltal a szervezet választhat a legkedvezőbb változatokat ebben a helyzetben.
Akklimatizáció. Az akklimatizáció az állatok szervezetének adaptációja vagy adaptációja az új élőhelyhez, klimatikus és földrajzi és természeti feltételekhez, valamint az etetéshez, a karbantartáshoz stb. Akkredálták azokat az állatokat, amelyek az új életkörülmények hatására aktívan alkalmazkodtak a létezéshez, reprodukálják, életképes utódokat adnak és magas termelékenységet mutatnak. Az organizmusok alkalmazkodóképességének mértéke eltérő, nem minden állat, nem minden faj lehet akklimatizálódni.
A legtöbb háziállatnak nagy az alkalmassága az akklimatizációra. Az első hely ebben a tekintetben a kutya által elfoglalt, a második - a disznó, mint omnivor. A szarvasmarhák akklimatizálása, mint más növényevők, nagymértékben attól függ, hogy a szülőhelyükön milyen fő ételeket fogyasztanak. Úgy gondolják, hogy a legkedvezőbb kor az akklimatizáció számára a pubertás időszaka. Az akklimatizáció nagymértékben függ az állatok anatómiai és fiziológiai jellemzőitől. Például a rénszarvas nehezen aklimatizálható a déli régiókban, a teve és a bivaly - az északi. A háziállatok sikeres akklimatizációjának legfontosabb feltétele - a legrosszabb körülményekből a legjobbra való áttérés.
Mikroklimatikus paraméterek a szarvasmarhákban