Nyilvános termelés
A kereslet és a kínálat közötti kölcsönhatás eredményeképpen létrejött egy munkaügyi szolgálat ára - a bérek, a bérmunkások fizetése a munkaerő termelési tényezőként történő felhasználása céljából. Nominális bérek - az elvégzett munkákért kapott pénzösszeg. A valódi bérek azok az áruk és szolgáltatások mennyisége, amelyeket az elvégzett munka után kapott pénzzel lehet megvásárolni.
A keresletet meghatározó tényezők:
1. A végtermékek iránti kereslet: minél magasabb a termék iránti kereslet, annál nagyobb a kereslet a munkaerő tekintetében.
2. Termelési tényezők felcserélhetősége: ha a munka ára magas, akkor az olcsóbb termelési tényezők helyettesítik.
3. Bérek: ellentétes a munkaerő-kereslet volumenének és árának viszonya.
4. A munkavállalók képzettségi szintje - a többi dolog egyenlő, nagyobb marginális termelékenységet eredményez, ami a munkaerő kevésbé jövedelmező termelési tényezőkkel való helyettesítéséhez vezethet.
5. A határérték jövedelmezőségét munkaerő: a piaci versenyben, a kötet a munkaerő iránti kereslet növekedni fog, amíg a határbevétel a használatát a munkaerő-tényező nem egyenlő a kapcsolódó költségeket a vásárlás (bér), azaz MRPL = w, ahol w - az értéke a bérek, MRPL - hozadék munka [4, c.64].
A munkaügyi szolgáltatások javaslatát a következő tényezők határozzák meg:
1. A reálbérek értéke: minél magasabb a bér, annál nagyobb a munkaerő-kínálat.
2. Idő: a munkaerőpiacnak két hatása van: a helyettesítési hatás és a jövedelemhatás. A helyettesítési hatás azt jelenti, hogy a szabadidő helyett a munkaidő. De a bérek növekedésével csökken az elfogyasztott áruk marginális hasznossága, és nő a szabad idő értéke, ami vonzóbbá teszi őket. A jövedelemhatás a munkaerő kínálat csökkenésével és a bérek növekedésével jön létre. Így a reálbérek szintje és a munkaerő-kínálat volumene közötti közvetlen kapcsolat csak meghatározott határokon belül jelentkezik, majd a kettő közötti kapcsolat az ellenkezőjére változik.
3. Munkavállalói stratégia: a munkavállaló időt és pénzt fektet be saját készítési lehetőségeinek növelése révén az oktatáson keresztül, fizet az oktatásért, és megtagadja a kapott jövedelmet, amelyet egy adott időpontban kaphat. A munkaerő szolgáltatása (bére) és a keresett munkaerő (foglalkoztatás) ára függ a munkaerőpiactípustól.
Az 1.2. Ábrán különös figyelmet kell fordítani a munkaerő és a kínálati görbe keresleti görbe metszéspontjának E pontjára. A grafikonon ez a pont megfelel a reálbérek egy bizonyos szintjének (PL) és a munkaerő-kínálatnak (QL). Az E pontban a munkaerő iránti kereslet megegyezik a munkaerő-kínálattal, azaz a munkaerőpiac egyensúlyi állapotban van. Ez azt jelenti, hogy minden olyan vállalkozó, aki hajlandó fizetni a béreket, megtalálja a munkaerő szükséges mennyiségét a piacon, munkaigényük teljes mértékben elégedett. A piaci egyensúlyi helyzetben minden olyan munkavállaló, aki készen áll arra, hogy szolgáltatásaikat PL fizetéssel kínálja, teljesen foglalkoztatottak. Ezért az E pont határozza meg a teljes foglalkoztatás helyzetét.
A PL-tól eltérő egyéb bérfeltételek mellett. a munkaerőpiac egyensúlya sérül. A bérek az egyensúlyi ár a munkaerőpiacon.
Ha a reálbérek meghaladják az egyensúlyi szintet, akkor a munkaerőpiaci kínálat meghaladja a keresletet, és ebben a helyzetben eltérés van a teljes foglalkoztatás helyzetétől: a munkahelyek nem elégek mindazok számára, akik P2 bérüket szeretnék eladni a munkájukkal. Az abszcisszában a Q2 Q2 'szegmens által mért munkaerö-kínálat felesleges.
A reálbérek egyensúlyhiányhoz viszonyított visszaesése esetén (például a P3 szinthez képest) a kereslet a munkaerőpiacon meghaladja a Q3 Q3-as kínálatot ". Ennek eredményeképpen a nem teljes munkahelyek keletkeznek, mivel alacsony a fizetésüket vállaló munkavállalók hiánya.
Mindkét helyzet (a munkanélküliség és a szabad foglalkozta- tások elérhetősége) a tökéletes versenypiacon nem lehet fenntartható, piaci mechanizmusokkal korrigálva vannak a teljes foglalkoztatás helyreállítása felé.
Valóban, ha a munkaerő-kínálat meghaladja a keresletet, hogy ennek eredményeként a bérezési feletti az egyensúlyi szintet, ott vannak a munkanélküliek, akik készek felajánlani a munkaerő alacsonyabb áron, ami meg kell állapodniuk, és azok, akik részt vesznek a termelés, így nem veszítik el állásukat. A vállalkozók hajlandóak nagyobb mennyiségű munkaerő, de amennyiben az alacsonyabb bérek. Így a csökkenő tendencia a bér alakul ki a területen a munkaerő-kínálat és a munkaerő iránti kereslet.
A munkaerő-kereslet és a munkaerő-kínálat ingadozása lehetővé teszi, hogy a legáltalánosabb formában válaszoljon arra, hogy a bérek magasak vagy alacsonyak. [6, c.123]