Julia Volkova "Mindig gyerekekkel beszélgetek felnőtt módon, nem rohanok" - csillagok
Singer - az ortodoxia, a család és a harmónia titkairól
- Julia, tényleg újra ortodox voltál?
- Soha nem állítottam fel és semmilyen keretet nem teremtettem magamnak: Isten mindenkinek joga van meglátogatni egy mecsetet, egy katolikus vagy egy ortodox egyházat, egy zsinagógát. Ez nagyon személyes és személyes ügy. Az utóbbi években életemben olyan fontos események történtek, amelyek mélyrehatóan befolyásolták a vallásmódot. Egyszer, amikor az ortodox templom mellett jártam, tényleg be akartam menni. Rájöttem, hogy ez az otthonom, itt vagyok, itt beszélhetek Istennel. Ahogy a mondás elmondja, az Úr módjai kifogásolhatóak.
- Hogyan reagált a lányod és a fiam az életedben bekövetkezett változásokra?
- Normális. A lány ortodox, és a fiú muzulmán. Már felnőttek és mindent tökéletesen értenek.
- Samira 10 éves, Victoria 13 lesz. Most a legnehezebb tizenéves korszak. Hogyan találsz közös nyelvet a gyerekekkel?
- Nagyon egyszerű. Mindannyiunknak van egy jó kapcsolatot: I, Samir, Vicki, dada, nagyszülők aktívan részt vesznek az életünkben. Természetesen a gyerekek károsak. Néha felháborítom őket. Mivel fel kell hallgatni és hallgatni a felnőtteket, ne mondjanak ellent, ne vitatkozzanak. És általában engedelmeskednek nekem. A legfontosabb, hogy képesek vagyunk tárgyalni és beszélni felnőttként.
Az énekes Samir és Victoria gyermekeinek megértése megértik az anya döntését, hogy visszatérjenek az ortodoxia felé
- A pszichológusok azt mondják, hogy nem szükséges gyermekeket nevelni, de jobb, ha megváltoztatják a szülőket. Egyetért Ön ezzel?
- Azt hiszem, senki sem változtat semmit. A gyerekek felnőnek, természetesen nyilvánvalóak a karakterük. Helyesen kell irányítanunk őket, és megmutatnunk kell nekik ezt az életet. Magyarázd el, mi a jó és mi a rossz. Ösztönözzük a szeretetet az őslakosok, a társadalom számára, hogy megszerezzék őket a vének tiszteletben tartására, a mindent körülölelő szemléletmódra. Gyermekeim gyermekeimnek érzem magam. Nincs kapcsolatunk anyával - egy lányával, nem anyával - egy fiúval, vagyis barátokkal. Mindig jönnek hozzám, és kérdezzenek valamitől, ami izgatja őket. De ugyanakkor mindig felnőttként beszélgetek velük, nem rohanok.