Az agy és az ember pszichéje, az agy plaszticitása
Az emberi agy egy olyan mentális szerv, amelynek tevékenysége reflexeken alapul. A Reflex a test válasz egy külső ingerre vagy valamilyen hatásra, amelyet a központi idegrendszeren keresztül hajtanak végre. Amikor testünk külsõ ingerre reagál, alkalmazkodik a külvilághoz.
Az agy a jobb és a bal féltekéből áll, amelyek mindegyike bizonyos számú funkciót végez, beleértve a mentálisakat is. Az agy részét képező idegsejtek olyan nagy hálózatokká alakulnak, amelyek kulcsfontosságú működési összetevőként működnek, szabályozzák az összes mentális jelenséget, például az intelligenciát, a tudatot és a különböző folyamatokat.
A psziché kialakulása
A 20. század elején két tudományos irányt hoztak létre, amelyek az agyi tevékenység folyamatát vizsgálják:
- A magasabb idegi aktivitás élettana
- pszichofiziológiai
Az első fegyelem az agy szerves folyamatainak tanulmányozásáért volt felelős, nevezetesen a testreakciók összehangolásának folyamatairól, valamint az új tapasztalatok megszerzéséről a szervezetben.
Ezt követően egy új ágat vezettek be, amely közvetlenül részt vett a psziché és az agy közötti kapcsolat tanulmányozásában - a neuropszichológiában. Ennek a tudományos irányzatnak az alapítója, a híres A. Luria tudós különféle anatómiailag autonóm blokkokat különített el. Minden blokknak van egy bizonyos funkcionalitása.
Három kulcsblokkot különített el:
Támogatja a szükséges agyi aktivitás szintjét. Ez magában foglalja:
- Retikuláris oktatás
- A középső agyi osztály mély struktúrái
- A limbikus rendszer szerkezetei
- Az agy mediális agykérgi részei, nevezetesen az időbeli és az okcipitális lebenyek
Ő felelős a pszichés kognitív folyamatokért, és az információ feldolgozására és tárolására is szolgál. Ez a blokk az agykéreg területeit tartalmazza, amelyek főként az agyféltekék hátsó és időbeli részeiben helyezkednek el.
Felelős a gondolkodási folyamatok működésére, viselkedési funkciókra, beleértve az önkontrollt is. Ez a blokk tartalmazza az agykéreg elülső szakaszát.
A legfrissebb fejlesztések felhasználásával azonban a tudósok nem mindig tudják megállapítani a végrehajtható funkció jellegét. A neuropszichológia megállapította, hogy a mentális folyamatok különböző rendellenességei általában az agy bármely részlegének vagy struktúrájának károsodásával járnak.
Abban az esetben, ha az agy nem eléggé fejlett vagy jellegzetes rendellenességeket észlel, ebben az esetben mind a psziché, mind az agy komoly mértékben érintett. Továbbá a tudósok azt találták, hogy az állandó stressz, fokozatosan csökkenti az agy plaszticitását és csökkenti azt.
Az emberi psziché és funkciói
A pszichikusságot kettős jelentéssel különböztetik meg. Az egyik jelentés hordozza az objektum tartalmának szemantikai terhelését. A pszichikus olyan szervezet, ahol a természet és annak jelenségeinek egész sokfélesége egy csoportba kapcsolódik, vagyis főként ez az objektív világ tükörképe.
Az agyban előforduló jelek rekonstrukcióját a testen kívül, vagyis a külső térben felmerülő eseményekként érzékelik. Az emberi psziché és az agy ugyanabban az elvben keletkezik, mint a máj epéje. Ezt az elméletet azonban gyakran félreértelmezik, mivel a psziché gyakran hasonlít az idegi agyi folyamatokhoz, és nem veszi észre a nyilvánvaló minőségi különbségeket közöttük.
A pszichikai jelenségek nagyon aktivitása nem különálló neurofiziológiai folyamatként alakul ki, de ezeknek a folyamatoknak a kombinációjaként, vagyis a psziché egy olyan rendszerfolyamat, amely egész életében egy személyben alakul ki.
A pszichés számos összetevőt tartalmaz:
- Külső világ, természet
- Az emberekkel való kölcsönhatás és az emberi készségek átadása generáción keresztül
- A külső világ gondolata (mentális gondolkodás)
A psziché reflexiója a világnak az igények és igények együttesével való tükrözése. A pszichés tulajdonságai az agy neurofiziológiai aktivitásának eredménye, amelyek külső objektumokat, belső fiziológiai folyamatokat tartalmaznak, amelyek hozzájárulnak a mentális tulajdonságok kialakulásához.
A pszichés reflexiót számos jellemző jellemzi:
- Lehetőséget ad a tárgyi helyzetre, amely tükrözi a környező valóságot
- A mentális kép az aktív emberi tevékenység folyamatában alakul ki
- Biztosítja a viselkedés és a munka megfelelőségét
A mentális jelenségek osztályozása
Mint már említettük, az agy plaszticitása lehetővé teszi a psziché számára, hogy szabályozhasson olyan állapotokat, amelyeket saját jelenségek jellemeznek. A mentális jelenségeknek három fő csoportja van:
A mentális folyamat a valóság dinamikus reflexiója, a pszichikai jelenségek egy másik formája. Ezen folyamatról is beszélnek, mint a pszichikai jelenség áramlata, amelynek eredete, fejlődése és vége van, ami reakció formájában jelenik meg. Érdemes megjegyezni, hogy a mentális folyamat vége közvetlen kapcsolatban áll a kezdetével. Ezért egy elmélet merül fel a psziché folyamatos munkájáról az ember élővilágának állapotában.
Maga a pszichés folyamat külső hatásokból vagy az idegrendszer ingerek hatásából származik. Ez a folyamat az alábbiakra oszlik:
- Kognitív (érzés, észlelés, reprezentáció, képzelet és gondolkodás)
- Érzelmi (aktív és passzív élmények)
- Volitional (végrehajtás, döntés)
- A tudat szervezõdésének különbözõ szintjeinek állapota (a tudatosság különbözõ szintjein nyilvánulnak meg)
Az agy plaszticitása lehetővé teszi a mentális folyamatok változó sebességgel és intenzitással történő áramlását, az egyén külső hatásainak és állapotainak függvényében.
Ez a körülmény a viszonylag stabil mentális munka eredménye, amely a személyes aktivitás fokozódása vagy csökkenése miatt következik be. Minden nap minden ember különböző szellemi állapotokat tapasztal. Például egy mentális állapot a mentális munka folyamatában könnyen megy végbe, a másik pedig bizonyos nehézségekkel jellemezhető.
A mentális államoknak reflex természete van, amelyek:
- Fiziológiai tényezők
- A munkafolyamat
- Idő és verbális hatások (dicséret, hibás, stb.)
- Mentális tulajdonságok
A személy egyéb pszichológiai tulajdonságai magukban foglalják a képességeket, a temperamentumot és a karaktert. 4 féle temperamentum van:
- kolerás
- bizakodó
- egykedvű
- búskomor
Az elme elmélete
A tudomány alaposan megvizsgálja az agy és a psziché közötti kapcsolatot, azonban ez az irány a tanulmányban az egyik legnehezebb. Új kutatások azt sugallják, hogy a psziché nem csak a központi idegrendszer tulajdonát képezi, hanem saját jellegzetes szubsztrátja is. A pszichés nem tulajdonítható az idegrendszer aktivitásának, és nem lehet megérteni, csak a CNS-t vizsgálva. A psziché és az agy szoros kapcsolata azonban kétségtelenül.
A tudósok eddig három elméletet azonosítottak, amelyek lehetővé teszik, hogy válaszoljon az agy és a psziché közötti kapcsolat kérdésére:
- A pszicho-fiziológiai párhuzamosság elmélete. Ez az elmélet azt állítja, hogy a fiziológia és a psziché állapotai két jelenség - gondolkodás és lét. Így elfogadható a "lélek" létezése, amely egy adott testhez kapcsolódik, de törvényei szerint létezik.
- A mechanikai identitás elmélete. Ezen elmélet szerint a mentális folyamatok valójában élettani folyamatok.
- Egységelmélet. Ez az elmélet azt állítja, hogy a fiziológia és a pszichés folyamata egyszerre alakul ki, de minõségileg különbözõ. Ennek következtében a pszichés jelenségek nem kapcsolódnak bizonyos neurofiziológiai folyamatokhoz, hanem kialakult aggregátumukhoz.
következtetés
A psziché szerepe az agyhoz képest nem tekinthető egyoldalú folyamatnak. Az agy állandó vizsgálatával kapcsolatban közvetlen kapcsolatot alakítottak ki a mentális folyamatok és az emberi agyi aktivitás között.
A tudatosság kialakulása az emberben egyaránt rendelkezik biológiai és kulturális-társadalmi kondicionálással. A természet fejlődése következtében az idegrendszer és elsősorban az agy elérte a fejlettségi szintet, amely lehetővé teszi az ember számára a munkát. A kollektív természetű munka hatása alatt egy személy elkezdett olyan mentális folyamatokat kialakítani, amelyek a tudat kialakulását okozták - a legmagasabb szintű mentális fejlődés, amely csak az emberben rejlik.
Így lehet megszabadulni néhány pszichológiai téves kijelentéstől. Például, hogy egy személy pszichológiai típusa nem változik az életben, vagy a félgömbök dominanciája nem változik, stb. A tudomány soha nem állítja, hogy valami a természetben nem változik. Éppen ellenkezőleg, a tudomány azt állítja, hogy elfogadható valószínűséggel a természeti jelenség egy másik jelenség változásától függően meglehetősen specifikus módon változik.