Amit a középkori ember látott életének jelentőségéről, milyen értékeket határozott meg a stardopédia
A korszak kultúrájának lényege nagymértékben az egyén gondolatairól, életének egy adott társadalomban való jelentőségéről, a tereptárgyakról, célokról, érdekekről szól, amelyek mind az egész társadalmat, mind a különböző társadalmi csoportok népét jellemzik.
A minisztérium fő "tárgya" volt Isten. Mindenki szolgálta: a papság, a nemesség, az emberek. Természetesen az egyházi vezetők játszották a legfontosabb szerepet egy ilyen minisztériumban, ám ez a hivatás konfliktusba ütközött a szakmával. A papság Istennél való szolgálat olyan volt, mint az egyház sajátos munkájában - imádság, rítusok betartása, vallási fesztiválok vezetése stb. és a békés élet (kolostorok) gyakorlatában. Az Istennek való szolgálat azt jelenti, hogy szeretet van iránta, amit Istennek szellemi törekvésként fogadnak el, valamint reményt ad a világi bűnösség megmentéséért Isten segítségével az alázatosság és az engedelmesség módján. Természetesen a szeretet és a remény alapja mély és őszinte hit Istenben, mint az emberi lélek különleges állapota. Isten biztosítja a társadalom egységét, a középkori ember főleg lelkileg érzi őt.
A szolgálat második célja az úriember, a szeñor, és a vazallus büszke személyes odaadására, örömére szolgál a váratlan állapotában, és nem zavarja őket. Ilyen körülmények között egy személy személyes szabadsága - egy nemes - nem lép túl az urának választási szabadságán. A királyok számára a szolgálat tárgya volt a Gyönyörű Hölgy is: nagymértékben imádata a Krisztus anyja, a középkorban elterjedt Szűz Mária tiszteletének visszhangja volt. Az élet lovagi eszméje az Isten szolgálatán kívül az uralmat és a hölgyet is magában foglalja, valamint egyéb célokat is - a katonai értéket, a hírnevet, a tiszteletet, stb. A köznép szolgálatát mindenekelőtt a munkában, a különféle feudális kötelezettségek teljesítésével hozták létre, melyet nem tud választani.
A középkorban a szabad, politikailag egyenlő állampolgárok ősi társadalmáról átalakultak az urak és a vazallusok feudális hierarchiájához; a szolgálattól a társadalomig, az államig - a személyes szolgálatig a gazdájához. Ez a hirtelen találja ideológiai igazolása keresztény stve hogy kijelenti jótékonysági szervezet kaszt társadalom hierarchiája, ahol mindenkinek megvan a helye a világban, tudja, hogy a követelmények a követelményeknek, és élni szoros összhangban őket.
Így a középkori típusú emberi kapcsolat a világ, az értelmét életének alapja feudális tulajdon, birtok zárva van, a lelki uralom kereszténység az uralkodó szellemi, örök át az egyén, átmenetiek. Kereszténység minden eszmék ihlette az ókorban - az öröm a föld-ment, érzékszervi észlelés a valós világ kilátás ember minden erejét és dicsőségét, mint egy szép teremtés - helyébe a mohó-Niemi a túlvilágra, értékcsökkenés Th Lovek, csökkentve azt az a bűnös lény, minden öröm elítélése. Az átmenet a régi Atle-on harmóniában élő világ, a föld-Rados tyami, hogy az aszkéta, arra törekedve, hogy a hit az Istennel, egy új Uro-Wen ember szellemi identitását. Krisztusban anstve modell szolgál ember szerény, nem egyházi, szenvedés, éhes visszaváltási Gre-Hove, az üdvösség Isten segítségével, aki tudja, hol a helye a világban, azok szerepét a társadalomban.
Ugyanakkor ilyen körülmények között tervezik a személy személyiségének kialakulását. A tizenharmadik századig a generalizmus vágya uralkodott, az egyén alapvető elutasítása, az ember számára legfontosabb dolog. Az európaiak olyan társadalomban éltek, amelyben egy olyan ember akart lenni, hogy "olyan, mint mindenki más", amely megtestesítette a keresztény nemzetség megtestesülését. A középkori ember szigorúan meghatározott személyiségként működött életében, testesíti a személyes személyiség alárendelését az egyetemes, egyetemesen elfogadott és szentelt vallásba.
A tizenharmadik század után világnézeti terveket terveznek, és az egyéni elismerés iránti igények egyre inkább felismerhetők. Ez a folyamat fokozatos, lépésről lépésre, kezdve osozna-CIÓ humán tartozó nemcsak a Krisztus-anskomu a világ, hanem a birtokára, ahol a Lich nye jellemzők lehetőség, ha poskol-ku, elfogadták és jóváhagyta a személyzet. A személy osztálytársává válik (ellentétben az ősi világ ősi személyiségével).
Ez a világnézet összeomlik a polgári kapcsolatok kialakulásának folyamatában. Fejlődő autonómiája a gazdasági szférában egyre inkább felismeri a kollektivával való egyet nem értését, a személyes szabadságra törekszik, az élet új értelmét keresi.