A szellemi munka fogalma és annak fontossága a társadalom életében
A modern emberi társadalom egy olyan időszakban él, amelyet a szellemi munka mennyisége óriási növekedéssel jellemez, a tevékenység minden területén, pedagógiai és gazdasági szempontból. Mindenki folyamatosan részt vesz a különböző munkafolyamatokban, munkaterületeken. A szellemi munkát értelmi (mentális) folyamatnak kell tekinteni, amelyet olyan emberi erőfeszítések (képességek) hajtanak végre, amelyek áruk és szolgáltatások előállítására irányulnak. Az értelmiségi munka eredményei elsősorban (de nem mindig) immateriális tárgyak, leggyakrabban információ. A szellemi munka lényege abból a tényből fakad, hogy eredményei objektív kifejezésformát találnak, "megvalósulnak" a szellemi tulajdon tárgyaiban.
A szellemi munka, a fizikai, a hagyományoshoz képest, jobban kihasználja az úgynevezett múltbeli munka, az információ eredményeit. Ezért a szellemi munka folyamata során a termelékenységben fontos szerepet játszanak az általuk alkalmazott személyek képzése, az oktatás színvonala és minősége, a természettudományok és a képzett képességek, képesítések stb.
A magas szintű információs és intellektuális technológiák bevezetése jelentősen megváltoztatta az emberi munkaerő természetét, szellemi alkotói munkává alakítva. A kreatív munka tökéletesebb tevékenység. Segítené gazdaságunk átalakulását posztindusztriálisvá. Ezzel szemben az egyszerű munkaügyi motívum kreatív gyakorlásával kapcsolatos önmegvalósítás, a fejlesztés a belső képességek, a szorzás a tudás és készségek „Intelligence - szellemi kapacitás (erő) -Intelligens tőke (erő, vagy egy bizonyos módon végrehajtott erő)” - megalapozott elmélet logikai lánc. Ha az értelem segítségével előidézi a legújabb tudás előállítását, a szellemi erők tükrözik a felhalmozódásukat, a koncentrációjukat.
A szellemi tudás az értelem és a szellemi tőke alapvető alapja.
A modern termelési típus jellemzői, figyelembe véve a munka szellemiségének valódi folyamatát, lehetővé teszik a szellemi munka természete sajátosságainak meghatározását. Ez utóbbi nemcsak munka tárgya, hanem munkaeszköz formájában is felléphet. A szellemi munka terméke a munkaerő eszköze, amikor a meglévő tudást további szellemi munkára használják; miközben a lelki tudás fejlődését különösen az anyagi termelés fejlődésének érdekeivel kell ösztönözni, és az utolsó kibúvási arányokhoz kell fordulnia. A kognitív cselekvés eredménye önmagában objektív és szubjektív kezdet. A cél pillanatát a valós termelés folyamata határozza meg, a szerszámok és tárgyak valódi használatának folyamatával. A szubjektív pillanata a tudás eszközeinek a tudás tárgyaira való tudatos, céltudatos befolyásának folyamatában jelenik meg. Ez az új tudás. Ha a tartalom és az eszköz, az objektum és a termék egyaránt objektív és szubjektív pillanat, akkor formában mind szubjektívek, mivel ők az ember tudatában vannak. Az új tudás ismét eszköz vagy tudás tárgyává válhat, miközben a szubjektív tartalom aránya e folyamat során növekszik. A szubjektív munkaerő tartalmának növekedése az "intellektuális és munkaerő-aktivitás" kialakulásához vezet, amely jelenleg meghatározó szerepet játszik a gazdaság pozitív fejlődésében.