A "politikai tudomány" fegyelemről a "politikai konfliktus-koncepció, a megelőzés módszerei, módszerei" témában
Az Orosz Föderáció Oktatási és Tudományügyi Minisztériuma
Állami oktatási intézmény
magasabb szakmai képzettség
Moszkvai Elektronikai és Matematikai Intézet
Történelem - és Politikatudományi Tanszék
Absztrakt a fegyelemről
a "Politikai konfliktus: a koncepció, a megelőzési módszerek, az elszámolási módszerek" témakörben.
egyetemi docens, történeti tudomány kandidátusa
A politikai konfliktus fogalma. 3
A politikai konfliktusok funkciói. 4
A politikai konfliktusok tipológiája. 4
A konfliktusok megelőzése és megoldása. 6
A konfliktus befejezése. 7
A konfliktusmegoldás módszerei. 8
Hivatkozásokat. 10
A "konfliktus" kifejezés (a latin konfliktusból való fordítással) olyan összecsapást, vitát, nézeteltérést, vitát, amely komplikációkat fenyeget. A konfliktusok állandó kapcsolatban állnak az egész életét kísérő személyével. A konfliktus fontos szerepét már az õsi gondolkodók is megjegyezték, akik azt állították, hogy minden dolgok mozgásának forrása az ellentétek és harcuk kialakulásában rejlik.
A politikai konfliktusok az emberiséget is kísértették a legkorábbi idők óta. Viták, összecsapások, háborúk által generált vallási, ideológiai, etnikai, politikai és egyéb különbségek, kitört végig a történelmi fejlődés közötti klánok, törzsek, népek, osztályok, nemzetek és azok társulásai.
A munka célja, hogy feltárja a politikai konfliktusok fogalmát, azonosítsa a tipológiát, az emberiség kialakulásának módjait.
A munka elkészítéséhez a következő irodalmat használták:
VP Pugachev, A.I. Soloviev "Bevezetés a politikatudományba". A politikai konfliktusok fogalmának feltárására, a politikai konfliktusok tipológiájának leírására szolgál.
MA Vasilik "Politikatudomány". A politikai konfliktusok szabályozására és a politikai konfliktusok tipológiájának leírására szolgáló módszereket használták fel.
A. Glukhova, V. Rakhmanin "Politikai konfliktus". A politikai konfliktusok elszámolásának és megoldásának feltételeiről, a politikai konfliktusok befejezésének lehetőségeiről és a szabályozásuk módjáról ismertették.
A politikai konfliktus fogalma
A politikai konfliktus két vagy több párt (egyének, csoportok, államok) versenyképes kölcsönhatásának egyfajta (és eredménye), amelyek kihívják egymás hatalmi vagy erőforráselosztását.
A politikai konfliktusok fő célja a közéletben fennálló minden más konfliktushoz képest a hatalomért folytatott harc. Például ha a hatalom nem öröklés útján kerül átadásra, akkor konfliktus áll fenn az emberek között a hatalom pozíciójának megszerzéséhez. Olyan társadalmakban, ahol a hatalom abszolút jelentőséggel bír, és sok előnnyel jár, a politikai konfliktus különösen akut. Ugyanakkor a hatalomért való küzdelem szinte soha nem nyílt meg. A hatalomra való törekvés gyakran áldozik vallási, erkölcsi, ideológiai és egyéb célokra, ezáltal támogatja a közvéleményt.
A politikai konfliktusok funkciói
Figyelembe véve, hogy a politikai konfliktus olyan mechanizmus, amely bizonyos funkciókat végez, lehetséges pozitív és negatív részekre bontani őket.
A pozitív oldalon meg kell jegyezni, hogy a konfliktusok jelzik a társadalom és a hatóságok a meglévő különbségeket, ellentmondások nem egyezik a polgárok helyzetét, serkentik intézkedéseket, amelyek leküzdése az izgalom a politikai folyamat, és hogy a helyzetet ellenőrzés alatt. A konfliktusok felgyorsítják az új struktúrák létrehozását, hozzájárulnak az ellentmondások megoldásához és a társadalom megújításához, és ösztönzik az értékek újraértékelését. A konfliktusok jobb ismereteket nyújtanak, felfedik a résztvevők lényegét.
A konfliktusok folyamatos azonosítása és megoldása feltétele a társadalom stabil és progresszív fejlődésének.
A politikai konfliktusok tipológiája
A politikai konfliktusok természetének és sokféleségének megértésére irányuló kísérletek arra késztetik a vágyukat, hogy megkülönböztessék a típusukat. A konfliktusok tipológiája egy módja annak, hogy meghatározzák mindegyikük sajátosságait, és attól függően, hogy kidolgozzák a legmegfelelőbb rendezési eszközöket.
A politikai konfliktusok a következő kritériumok szerint osztályozhatók.
A zónák és azok megnyilvánulásainak területei szempontjából
Az ellentmondások természetéből
Az államközi konfliktusok közé tartoznak: az egyes államok közötti konfliktusok, az egyes államok és a világ közössége egésze között, az egykori kolóniák és nagyvárosok, a katonai politikai blokkok és a transznacionális vállalatok között.
A belső politikai konfliktusok békés formái: a választást megelőző küzdelem, a bizalmatlanság hangja. Nemzetközi konfliktusok esetén ez háború.
A belső politikai konfliktusok aggresszív formái: tüntetések, sztrájkok, éhségsztrájkok, polgárháborúk, forradalmak. A nemzetközi konfliktusok hidegháborúba, ideológiai hadviselésbe, gazdasági szankciókba, vámháborúba süllyedhetnek.
A hazai politikai válságok közül a leggyakoribb:
Az ellentétes pártok irracionális magatartása, az érzelmek túlsúlya, a politikai törekvések hozzájárulnak ahhoz, hogy a politikai konfliktus politikai válsággá váljon.
A kurzus természetét és a konfliktus kimenetelét számos tényező befolyásolja:
· A konfliktus sajátos történelmi helyzete;
· A demokratikus kapcsolatok fejlődésének foka;
· A társadalom kultúrájának általános szintje és a politikai kultúra szintje;
A népesség sűrűsége, neme, kora és nemzeti összetétele.
Pszichológiai tényezők: a létező karaktertípusok, temperamentumok. Egy társadalomban a konfrontáció jellegzetes vagy konszenzusos típusok dominálhatnak.
A konfliktusok megelőzése és megoldása
A konfliktusok központi problémája az ő irányítása vagy szabályozása.
A konfliktusszabályozás célja a konfliktus intenzitásának és mértékének korlátozása az intézkedési rendszer kidolgozásával és alkalmazásával.
A politikai gyakorlat és az elmélet kifejlesztett néhány általános formát és módot a politikai konfliktusok megelőzésére, szabályozására és megoldására. Közülük - kompromisszum és konszenzus.
Annak ellenére, hogy a legtöbb politikai erők próbálják irányítani a konfliktus azzal a céllal, hogy a tényleges elszámolás a konfliktus, és megpróbálja irányítani az erők, amelyek nem érdekeltek a településen, és azok súlyosbodása, hogy hozzon létre egy hatékony helyzetet maguknak. Például a hatóságok által kínált feltételek folyamatos kihívása ellenére az ellenzéki erők megfogalmazták, hogy igényeiket szigorítsák. Ez indokolja a hatóságok felelősségét a nem demokratikus magatartásért. Másrészt, az uralkodó elit gyakran felhozott elfogadhatatlan körülmények között az együttműködés az ellenzékkel, így akár a lebontó erőit, vagy feltörhetik a szemében közvélemény nem hajlamos a társadalmi harmóniát.
A konfliktuskezelés témakörében a konfliktus egyik fele, valamint a közvetlenül részt nem vevő fél, aki érdekli a rendezést.
A konfliktuskezelési technológiák keresése elkerülhetetlenül magában foglalja a következő általános feladatok megoldását:
2. Az összes árnyék, latens, implicit konfliktus nyílt formában való eltávolítása. Megoldható, hogy csökkentse az interakció ellenőrizetlen folyamatait és következményeit a hirtelen, összeomló sokkok elkerülése érdekében, amelyeket nem lehet megfelelően és gyorsan reagálni.
A konfliktus befejezése
A konfliktus megszüntetése az alábbi módszerek valamelyikével végződik:
1. A konfliktus egyik alanyának elnyomása, teljesen kiküszöbölve a politikai területről.
2. Kompromisszum elérése a politikai konfliktus témái között. Ebben az esetben az alany kölcsönös engedményeket hoz a kölcsönös megőrzés érdekében.
Az első két módszer a konfliktuskezelésre vonatkozik.
A konfliktus ideális vége a tárgy és a talaj eltávolítása. A konfliktusban részt vevő egyik fél elnyomása nem érte el ezt a célt. Ezt a konfliktus végét a megoldásnak nevezik.
A konfliktusmegoldás módszerei
Az alábbi stratégiákat lehet azonosítani magatartása konfliktus alanyok, amelyek tudják elérni céljukat, beleértve a település a konfliktus: az elkerülése, helyettesítése konfliktus, konfrontáció, alkalmazkodás, elhalasztását a konfliktus, békéltetés, választott bíróság, tárgyalás.
A politikai konfliktus rendezésének kedvező hatalommeghatározásának megteremtése a tárgyalási folyamatot eredményezi. Azonban pozitív eredmény csak akkor lehetséges, ha a konfliktus tárgyai a politikai akaratot, a tárgyalási képességet, a kompromisszum hajlamát mutatják. A tárgyalások közé tartoznak:
· A felek álláspontjainak kölcsönös megértése;
· A zónák azonosítása és a konfrontatív követelések szintje;
· Nem konfrontatív terület keresése (kölcsönös engedmények zónája);
· A kompromisszum feltételeinek meghatározása;
· A kölcsönös engedmények tárgyának azonosítása a konfliktus enyhítése vagy a romboló fázis megzavarásának megakadályozása céljából;
· Megállapodások meghatározása és a megkötött megállapodás garanciái.
A konfliktusmegoldás legkedvezőbb eredménye a politikai konszenzus elérése.
A konszenzus a demokrácia univerzális elve, amely lehetővé teszi az ellentmondások és konfliktusok megoldását és megelőzését, a társadalmi feszültségek felszámolását, a vitás kérdésekben való megegyezést. A konszenzus elve feltételezi mind a többség, mind a kisebbség véleményét. Az elért eredményt a magas életszínvonal, az emberi jogok és szabadságok tiszteletben tartása, a tolerancia (tolerancia) létezése a társadalomban, a konfliktusrendezés intézményes formáinak létezése a társadalom állam, etnikai és vallási homogenitása által. Az egyetem koncepcióját először O. Comte vezette be a politikai gyakorlatba.
A konszenzus két alapvető elve van:
1. a határozat elfogadásában részt vevı többség támogatása;
2. Nincs közvetlen kifogás a legalább egy résztvevő által hozott döntéshez.
Így a konszenzus nem egyhangú, de nincs közvetlen kifogása a semleges helyzet elismerésében. Ez a megközelítés ésszerűbb a konfliktus megoldásában, mivel alig lehet teljes körű egyhangúságot elérni a résztvevők között a vitatott kérdés megoldásában.
A konfliktus a társadalmi kapcsolatokban rejlő közös jelenség. Ezeknek a kapcsolatoknak az állandó állapota, amelyben az érdekek egyetemes egybeesése lenne, egyszerűen nem létezik.