Szovjet nők, akik elárulta hazájukat a nagy nemzeti, az orosz héttől
A munkatársak és árulók minden háborúban vannak. A második világ kivétel nem volt. Néhány ideológiai okokból az ellenség oldalára lépett, mások vonzottak anyagi előnyökhöz, mások kénytelenek voltak segíteni az egykori ellenségnek életük és szeretteik életének megmentésében. Azok között, akik megváltoztatták a zászlót, amely alatt küzdöttek, voltak szovjet nők.
- a németekkel házasodó nők;
- bordélyházak, bordélyházak;
- a német intézményekben dolgozó és a németeknek nyújtott szolgáltatások;
- önként elhagyta a nácikat és családtagjaikat.
Bárki, aki a megszállt területen találta magát, gyanúja volt az árulásnak, és meg kellett dolgoznia egy darab kenyeret. Az ilyen emberek egy életet követõen egy potenciális áruló márkáját hordhatják.
Sok olyan nő, akit önként vagy erőszakkal szexuális kapcsolatban állítottak a németekkel, később lelőtték, gyakran a gyermekeikkel együtt. A német dokumentumok szerint csak mintegy 4000 nő lõtt, amikor Kelet-Ukrajna felszabadult. Egy másik jelentés, a német hírszerzés beszélt, hogy „áruló” Harkovban sorsa: „Köztük van egy csomó lány, hogy barátok a német katonák, különösen azok, akik terhesek. Három tanú elég volt ahhoz, hogy felszámolja őket. "
Olympiad Polyakov (Lydia Osipova)
Polyakov könyve összeállításakor a naplóbejegyzések szabályait megfordították, és a szöveget ürügyként fordították az együttműködésre. Ő számára ez nem árulás, hanem a hazafiság megnyilvánulása. Azonban nem teljesen öleli fel magát - például azt mondja, hogy ellopta és eladta drága szőnyegét a férjével.
Szimpatizálja a németeket, de másrészt nem szereti azt a tényt, hogy az embereket "annyira mechanikusan" pusztítanák el. De kész volt a németek megbocsátani sokat: "A német bombák esnek, de a bombák felszabadulnak." Élete hátralevő részében Németországban száműzetésben élt.
Vera Pirozhkova
A háború után Münchenben tanult, megvédte a diplomáját. A 90 éve, visszatért Oroszországba, most Szentpéterváron él.
Svetlana Gaier
Építõtelepeken, lefordított építészeknél és tudósoknál dolgozott. 1943-ban Németországba költözött, ahol ösztöndíjat ígért. Németországban egy ideig a keleti területeken dolgozó munkavállalók táborában volt, de szabadon engedték.
Freiburgban irodalmi kritikát tanult, az egyik leghíresebb orosz-német fordító lett. Dosztojevszkij legfontosabb regényeit lefordította németre.
Antonina Makarova (a géppuskás Tonka)
A háború elején a fiatal nõvér Antonina körül volt. Fedorchuk katonával az erdőben vándoroltak, és megpróbálták túlélni. Miután elmentek a faluba, Fedorchuk elhagyta a családot, és a nő egyedül maradt.
Meg kellett menekülnie. A Lokot Köztársaság területén volt, ahol szerette a németeket. Antonina többször is erőszaknak volt kitéve. Miután kénytelen volt lelőni foglyokat - tudta, hogyan kell kezelni egy géppuska, ráadásul részeg volt. Miután végrehajtotta az ilyen parancsot, Makarova kiderült, hogy "rendszeres hóhér". Minden reggel lõtt. Egész gyorsan, ő is elkezdte szeretni a munkát.
A géppuskás Tonka-ról szóló pletykák gyorsan eloszlottak a körzet köré, de nem tudták felszámolni. Miután a németek elmentek, Makarov kapott okmányokat, amelyekből azt követte, hogy egész háború alatt nővérként dolgozott. Több évtizeden keresztül a KGB keresett, de nehéz volt gyanúsítani a volt háborús veterán büntetőt, a példás feleséget és anyát, Antonina Ginzburgot.
A KGB segített az ügyvivő Makarova, Parfenov, külföldre menni. A kérdőívben jelezte testvérének Makarovot (Ginzburg).
Az ő esetük volt az egyetlen a Szovjetunióban, amelyben megjelent egy büntetőnő. Antoninát 168 ember gyilkosságának bűnösnek találták és lelőtték.
Sok szovjet asszony a németek alatt tolmácsként, újságíróként, titkároként dolgozott. Sorsuk különböző módon fejlődött ki. Valaki állandóan száműzetésben maradt, valaki visszaült a Szovjetunióba, mint Eugenia Polska, aki a kozákokból jött. A férje ROA tiszt volt, ő maga is az újságban dolgozott. Vannak, akik "átlátják" a kétértelmű múltat, és nyugodtan élnek az öregkorban.