Könyv - Homer - Kiada - online olvasás, 1. oldal
Két teljes fordításunk van az Iliadokról, amelyek még mindig olvashatók. Az egyik a múlt század tizedik huszadik százada - Gnedich, egy újabb (késő - kora modern század) - Minszk.
A Gnedich fordítása az Iliadok egyik legjobb fordítása a világirodalomban. Ő élénken közvetíti a bátor és vidám szellemet az eredeti, tele a belső mozgalom, pátosz és az energia, amivel a verset lélegzik. De a fordításnak számos olyan hiányossága van, amelyek megnehezítik a modern olvasó számára való elfogadást.
A legfőbb hátrány a fordítás archaikus nyelve. Például:
Ő, mint egy oroszlán-vadászgép, megtalálta a szarvas ifjúságokat, akik közül a nedves réten egy nagyvirággal legeltek ezereket; a pásztor velük van; de fiatal, még nem tud harcolni a fenevaddal, hogy megvédje a meredek élt ...
Translation túltelített egyházi szláv szavak és kifejezések, tele olyan szavakat, mint „lánya”, „folyó”, „adás”, „Zane”, „csomag”, „kövér”, akár az olyan mai olvasó már elég érthetetlen szavakat, mint "oroszlán" (fiatal oroszlán), "szultán" (lándzsás), "glezna" (szár) stb.
Gnedich tovább próbálja követni fordításában "egy magas szótagot. Ahelyett, hogy „ló”, írja, „ló”, ahelyett, hogy a „kutya” - „kutya” helyett „ajkak” - „a száj” helyett „a homlokán.” -. „Brow”, stb Nem tartotta lehetségesnek, hogy továbbítsa a integritását inkább Homer esetenként brutális kifejezései. Achilles megátkozza Agamemnon: „részeg, tökfilkóra kutya” Gnedich fordítja: „vinopiytsa ember kutyaalkatúak” Elena nevezi magát bűnbánó előtt Hector „kurva”, „szégyentelen kutya”. Gnedich szégyenlősen fordítja: "nekem, méltatlan".
Minszk fordítása modern orosz nyelvű, de rendkívül szürke, és nem közvetíti az eredeti szellemét. Minszk többé-kevésbé sikeres pusztán leíró helyeken, de ahol Homer tüzes pátosz vagy lágy dalszöveggel rendelkezik, ott Minsk lusta és prózai.
Amikor egy új tolmács felvesz egy klasszikus műalkotás fordítását, az első aggodalma és fő aggodalma, hogy semmiképpen sem hasonlítható a korábbi fordítók bármelyikéhez. Bármelyik kifejezés, egy vers vagy egy kuplé, még azt is mondja: egy egész szobát adtak az elődjének, amennyire lehetséges és pontosabban. Mindegy! Az ingatlan szent. És a fordító saját fordítást ad, maga is felismeri, hogy rosszabb és távolabb van az eredetitől. A korábbi fordítók összes eredményét átlépik, és mindenki újra elindul.
Ez a hozzáállás alapvetően rossznak tűnik számomra. A legfontosabb minden igazolható és minden borító cél az eredeti legpontosabb és maximálisan művészi fordítása. Ha kollektív együttműködést engedélyezünk a szellemben, akkor miért nem engedélyezzük ugyanazt a kollektív együttműködést időben, a következő egy-egy fordító teljes láncolata között?
Minden jó, minden udavsheesya új fordító kell venni az ő maroknyi korábbi fordítások természetesen egy feltétellel: nem továbbítja azokat mechanikusan a fordítás és a szerves újrafeldolgozást saját stílusát, vagy inkább a stílus a forgatókönyvet, mert érzékeli a fordító.
Hagyja figyelmen kívül a Gnedich eredményeit az "Iliad" fordításakor - ez azt jelenti, hogy előre megtagadja a fordítást, amely többé-kevésbé érdemes az eredetire.
Fordításom alapján Gnedich fordítását helyeztem el bárhová, ahol sikerült, bárhol megőrizhető. Az "Iliad" például Gnedich-vel végződik ezzel a versel:
Tehát eltemetették a Hector testét.
Jobb, ha nem mondod. Miért, Minszkhöz hasonlóan, erőfeszítéseket kell tennie arra, hogy még rosszabbul, de másként is mondjon, és ilyen véget vet:
Így temették el Hector trójaiakat, lovakat tamer.
Számos Gnedich verset dolgoztam fel a fordítása alapján. Például:
Hosszú ideig, amíg az Aegis Apollo mozdulatlanul állt, a nyilak repültek a hadseregek között, és az ordítás elesett; De amint a Argives az a személy, aki vozzrevshi, védnöksége Fretensis rázta, és így kiáltott hangosan és dühösen, zavaros lelkek azok perzsák, elfelejtett argivtsy forrásban bátorság.
Hosszú, míg az Aegis mozdulatlanul tartotta Apollo-t, Lándzsák és nyilak felhőkkel repültek, embereket ütköztek. De csak az arcát görögök viselő Visitor megrázta égisze, fenyegető és felkiáltott ebben az időben - a mellkas Achaean Spirit gyengült, és elfeledkeznek arról a forró bátorság. (XV, 318)
A versek túlnyomó többsége azonban újra meg újra - ilyen például a nemzetség. Achilles könyörgése szerint Priam könyörög neki, hogy megadja neki a meggyilkolt Hector testét.
Bátor, szinte istenek! A tébolyom felett megsajnáltam, Emlékezz Pelea szülőjére! Még szánalmasabb vagyok! Meg fogom tapasztalni, hogy mi a földön a halandó nem érezte: férjem, gyermekeim gyilkosai, megnyomom a kezemet az ajkamhoz!
Kár, Pelid, rajtam rám, tisztelettel tartják a halhatatlanokat, Emlékezzenek az apjára! Nagyon méltó a szánalom! Csináljam azt, amit én csinálok, hogy senki se merjen halandónak: A fiaim gyilkosának kezeit az ajkámat nyomom! (XXIV, 503).
Megfontoltam, hogy sikerül lefordítani néhány sikeres verset és fordulatot Minszknek a fordításhoz. És ha az átadás minősége növekszik a hitelfelvételből, akkor mindez igazolható lesz.
Nagyon nehéz megkérdőjelezni a háromezer évvel ezelőtt írt költemény lefordításának pontosságát. Általában úgy tűnik számomra, hogy a korábbi fordítók túlságosan félek a túlzott mértéktől, véleményük szerint, az eredetihez képest, eltérve a megszokott beszédmódunktól. Homerben például: "Milyen szavakat vágtatok át a fogak kerítésén!" A fordítók inkább; "Micsoda szavak szaggatták az ajkadat!" Azok inkább "nem tartják a haragot a melleikben", ahelyett, hogy Homérosz "nem tartaná", "csak akkor lenne elégedett düh" helyett "meggyógyított a haragoddal".
A thymos (szellem) és a pszich (lélek) szó indifferens módon lefordítja ezt a "szellemet", majd a "lelket". Eközben Homernak két fogalma van, teljesen más. „Timoci” (szellem) - a készlet minden emberi lelki tulajdonságok, „lélek” (lélek) - van zárva az a személy, az ő árnyéka, egy kísértet, repül ki halála után egy férfi Hádész, szomorú ürügy egy ember, mentes a vitalitás, annyira hiányzik, hogy például a lélek Patroklosz, ami az Achilles-egy álom, képes kifejezni a szomorúság elválás egy barátja vinnyog (XXIII, 101).
Köszöntek egymásnak, a görögök azt mondta: «Chaire - örvendeznek, örülök„, ahol azt mondjuk, »hello, függetlenül attól, hogy egészséges.« Hogyan kell lefordítani ezt a szót - "örülni" vagy "hello"? Amikor a görög követek jönnek Achilles, aki üdvözli a szó «chairete - örvendjetek!” De a Achaeans legyőzte Hector hajóikból, Achilles nem akar segíteni, hogy mi van az örömre? Mindazonáltal véleményem szerint mindenképpen szükséges az "örömteli" fordítás. A tudat nem hagyhatja el a feljegyzésből, hogy kiderül, hogy az "öröm" megfelel a "hello" -nak. De túl a Görög zhizneotnosheniya jellemző, hogy az ülések alatt kívántak egymásnak örömet, és mossuk a kötőjel nem lehet lefordítani. Ugyanez igaz Homer kedvenc "filozófiai" szójával. "Szeretem a szívemet", "szép lábai" fáradtak, sőt: "kedves szívem szomorú". Szigorúan a "philos" szó itt egyszerűen azt jelenti, hogy "a saját, a saját". Azonban poslegomerovskoe időt a szót ebben az értelemben nem iszom, de az idő Homérosz jellemző az adott árnyalat: a szívük - édes szív, mint egy város - blagozdannye test - nagy szekér - gondosan készült, és így tovább ..
És általában, azt hiszem, akkor ragaszkodni a forgatókönyvet gyakrabban, mint az eddig fordítók, hiszen tűnhet számunkra furcsa és szokatlan jelzőket és Homer fordul. Gyakran használják például az "egyszárnyú lovak" kifejezést, mintha két emelt lovak is lennének; "Láttam a szememmel"; Az istenek a hősöket "lábaik és kezüket átadják". Homer néha "hysteron-proteron" -nak nevezett technikát használ (később - korábban). Az álomból felbukkant hős felöltözködik, és természetesen egy tunikát (pólót) visel, majd egy köpenyt. Nymph Calypso új Odysseus-ot visel, és fürödik. Természetesen ő is a fürdőt csinálja.
Amikor néhány történetben olvassuk: "Ivan Petrovics az asztalhoz ment. Nagyon vidám „- tiszteljük kötelezettséget kérni -” Ki volt vidám - tábla „Homer gyakran használja az” ő „” ő „” ők „, ha a jelentése egyértelmű, beszélek, de aki szeretne? tegyen fel egy kérdést, hasonló a táblázat kérdéséhez. Ebben az esetben úgy gondoltam, hogy lehetséges Homer követése.
Azonban nem mertem a fordítás pontos végére menni. Homer számára például egy személy minden mentális és mentális tulajdonságának székhelye nem az agy, hanem a szív, pontosabban a flagellus akadály (phrenes). Lehet, hogy ez a hiánya a szükséges bátorsággal, de nem emelte a kezét, hogy lefordítani: „harag ragadta rekeszizom”, vagy „Elégedett vagyok minden rekeszizom.”
O nevek átírása. Általában, próbáltam átadni nekik összhangban az eredeti, de a nevek, akik már kaptak a jogot, hogy a polgárság és vált minden szokásos, hagytam az azonos transzkripciós: Achilles (nem Achilles), Hecuba (nem Gekaba), Ajax (és nem Ayant), Kalhas (és nem Calhant). Az Odyssey előkészített fordításában is: Circe (és nem Kirk), Cyclops (nem kiklops) stb.
Ugyanez a hangsúly. Helyes lenne: Apollo, Dionüszosz, Priam, Menelaus, Párizs, stb. Megtartottam azokat a feszültségeket, amelyek már normálisak lettek.
A "Iliad" és az "Odyssey" által leírt események megértéséhez,
A menyegző az istenek volt: ki „serebronoguyu” istennő Thetis, lánya tenger istene Nereus, halandó ember Peleus, úrrá lett az emberek a mürmidónok Phthia, Görögország északi részén. Az ügy meglehetősen szokatlan. Az istenek és istennők számára a halandó nők és a férfiak átmeneti szerelmi kapcsolata nem volt ritka. De ahhoz, hogy egy istennő férje legyen egy halandó emberhez, soha nem történt meg. Ennek azonban jó oka volt. Maga az istenek királya, a Zeus haragja és testvére, Poseidon, a tengerek ura, a metafizika kedvelt. Volt egy előrejelzése, hogy a Thetis-ból származó fiú sokkal erősebb lesz az apjához képest. A görög istenek messze nem voltak mindenhatóak. Fölöttük egy sötét, személytelen szikla állt, és az ő döntései szerint az isteneknek nem volt lehetősége lemondani. Annak érdekében, hogy a jövő fia, Thetis biztonságban legyenek maguk számára, szintén házasságot kötöttek vele egy halandóval. Egy lét, csak erősebb, mint a halandó ember, nem veszélyes az istenekre. Egy erős istennek nagyon jó oka van, hogy féljen. Zeusz maga uralkodott a világon, miután testvérei és testvérei segítségével megdöntötte apját Crohn-t, és bevitte őt a földalatti Tartarusba. A korona viszont uralkodott, miután megdöntötte apját Uranusnak, a világ eredeti uralkodójának.