Kis zöld emberek higanygal
A legjobb: a meteorológiai állomáson elfogyasztás rosszul zárulhat, különösen, ha ez az állomás egy nagy, de kellemetlen Wrangel-szigeten áll.
A vasútnál született "belorusz módszer" úgy döntött, hogy megpróbálja itt, radikálisan csökkentve az állomás személyzetét. Plusz családi szerződés. És kevesebb vita van, és pénzt takarít meg, és ami a legfontosabb, hogy tartsuk az időt, van valami jelentés.
Az ünnepi nap ellenére Alexander szigorúan órás lövésjelzőket mutatott be az eszközökről, és Tatyana sugározta őket a rádión a Nagy Földön. A közeljövőben az ilyen állomások helyettesítése automatikus berendezéssel történik, már megkezdődött a cseréje, de a személy maradt a legmegbízhatóbb és legkedvezőbb kapcsolat minden automatikus rendszerben - ha ez a személy képzett, józan és szorgalmas.
Az időjárás ünnepélyes volt, tiszta volt, széltelen, Alexander pedig nem sietett, hogy elhagyja a meteorológiai helyszínt. Egy izzó ponty lebegett a horizonton. Egy csillag? A fényszóró fénysugara? A tengeralattjárók időről-időre felszínre emelkedtek, majd a sötétség a napsütéses éjszakán virágzott a legszokatlanabb fényekkel. Végül, ez lehet egy világító rakéta, amelyet tengeralattjáról indítunk a forradalom évfordulója tiszteletére.
A láng felgyújtott, fényesebbé és fényesebbé vált. Ez már érthetetlen - a tengerészek nem szoktak a partra szállni. És mi van, ha az amerikaiak? A dél-koreai repülővel történt incidens után még mindig külön figyelmet kellene szentelni, hiszen a sarki felfedező - mindig őrizetőr, viselkednie kell egy hatalmas erő hűséges fiának.
Míg Alexander emlékeztetett az utasításra, a folt gyorsan közeledett, és világossá vált, hogy ez nem egy reflektorfény, és nem fényszóró, hanem furcsa repülő gép. Nyilvánvalóvá vált, hogy a készülék tíz méteres tengerszint feletti magasságban lebegett az állomás fölött, az árboc tetejénél. És az a furcsaság volt, hogy egy szilárd, izzó test volt, anélkül, hogy azonosító jelek lennének. A zöldes-kék fény fényt adott, mint egy tizenöt wattos villanykörte, és Alexander rájött, hogy nem látta a készüléket tíz kilométerre, gondolatként, de néhány száz méterre.
Vagy nem egy készülék, hanem egy légköri jelenség? Például golyó villám?
Alexander nyugodtan nézte a tárgyat. Úgy nézett ki, mint egy dinnye, de egy hatalmas dinnye. Egy méter és fél méter. De a sárgadinnye nem elég egy eszköz számára. A férfi benne nem illett, nem csúfogott. De hol vannak a mechanizmusok? És egyébként? Az objektum csendben lógott, nem hallotta a motor zaját, sem a sugárhajtást, semmit, csak egy könnyű, alig hallható repedést.
Miután gondolkodott, Alexander úgy döntött, hogy előtte egy meteorológiai szonda vagy csak egy ballon borított foszforeszkáló vegyület. És mozdulatlanul fekszik, mert az árbocra akasztva van egy átlátszó és ezért megkülönböztethetetlen kapron vonal.
Alexander szerette az ötletet. Biztos volt. Szondák, ő a szonda. Szükség lesz ráhorogni és lekötni, vagy éppen ellenkezőleg, rázni, hagyja repülni. Ahogy a magasabb hatóságok döntik el.
A kommunikációs beszélgetés előtt még két óra volt.
Alexander visszatért a házba, és elmondta neki a feleségét. Az ablakra nézett, de a fagyos minták nem engedték meg, hogy részletesen megnézzük az objektumot, és úgy döntött, hogy a meteorológiai helyszínre jár. Egy perccel később kiabáltak kívülről.
A Wrangel-szigeten lévő polár medvék komoly veszélyt jelentenek, ezért Alexander dobott egy magazint, amelybe megfigyelések eredményeit rögzítette, levetette a karabélyt a falról és gyorsan sietett, amennyire csak tudott.
Szerencsére a kiáltás nem medve volt. Egér. Úgy tűnt neki először - a felesége körül állt hátsó lábánál fél tucat vastag, zöld izzó egérrel.
Közelébe közeledett, látta, hogy még mindig nem az egér, hanem a kis sündisznó - a hátukon több száz és több tűt találtak. Ezt mondta a feleségének. Megpillantotta és megnyugodott - a pszichológia fadarészei olyanok, hogy az asszony félelmetlenül megállítja a lovagolást, de a görcsök előtt fél az ártalmatlan rágcsálótól. És ha nem egér, hanem egy sündisznó, még zöld és izzó is, attól félsz?
Közben a sündisznók felkelték Alexander pamut nadrágját. A karabélyot eltávolítva óvatosan átvette a kezét, és rájött, hogy téves - még mindig nem egy sündisznó, de egy kis ember. Rajzfilm, de egy kis ember. És ez egyáltalán nem vicces. A házban egy ajándék volt, ami egy Mozambikból származó testvért hozta, egy isten vagy szellem szobrocskát, nem pedig a rosszindulatú, de érezte a hatalmat az afrikai mester vágójával bevont jellemzőkben. Tehát ez a zöld arc erőteljes és bizakodó benyomást keltett.
Mivel az ember éles értelem, Alexander kötve a megjelenése kis zöld emberkék folyamatosan lefagy az árboc világító tárgyat, és úgy döntött, hogy a férfiak voltak, nem az, aki más, mint az idegenek, és a tárgy - egy bolygóközi, sőt csillagközi űrhajó. Összezavarodott azonban a hajó és az idegenek kis mérete, de ha kis csillagok és kis bolygók vannak, miért ne legyenek kicsi idegenek? Alexander ismerték és szerették fikció, öt egyedi könyveket, hogy ők hozták a téli, egy pedig egy vastag „World Adventures” (szintén - „Kedvencek” Gogol, a két kötet „Háború és béke” és a „Directory mentős”) - és tudta, hogy A világegyetem ismerete semmiképpen sem teljes. Talán megosztotta a feleségével, aki szintén egy kicsi embert tartott a kesztyűn.
És hirtelen egy hangot hallottak - nem vékonyak és kiabáltak, ahogy azt feltételezhetjük, a kis emberek méretén alapulva, de egészen közönséges, de elosztva, mintha közvetlenül a fejükben lennének. A hang megköszönte a meghívást, és azt mondta, hogy a családja elvitte.
A legfurcsább dolog, ahogy Sándor később felidézte, az volt, hogy mind ő, mind Tatiana meglehetősen nyugodtan értékelte a helyzetet. Igen, meglepetés volt, de nem volt csodálkozás, a gondolkodás világosságát az érzelmek túlcsordulása nélkül tartották.
Kis emberek - azok, akik a hóban maradtak - gyorsan futottak Tatyana után, Alexander hátulról sétált.
A házban az asztalra helyezték a kis embereiket, a többiek nagyon gyorsan és ügyesen rázkódtak a sima lábakra és egymás mellett álltak. A lámpa fényében üvegesnek, átlátszónak, de nagyon valóságosnak tűnt.
Tatiana még egy tortát és teát is akart ajánlani a vendégnek, de az a kis ember, akinek Alexander valamilyen okból vezetőnek tekintett, megköszönte és visszautasította. Egyáltalán nem eszik, a létfontosságú tevékenység ciklusa teljesen zárt, és szükségük van a test felszínére, ami az energia létezéséhez szükséges. Mindezt egy rövid kifejezéssel mondta, de valamilyen okból nyilvánvalóan megértették a lényeget - és még inkább, mint amit a kis ember mondott: az idegenek inkább növény, mint állat. Van egy bizonyos test, egyfajta micélium, amelyből különálló egyének alkotják a "családot". Ezek a személyek a létezés kezdetétől fogva kifejlesztett tudatossággal rendelkeznek, amelyet a micélium kap. Az életük során - általában mintegy húsz földi év - léteznek függetlenül, de aztán visszatér a micélium, elnyeli, és a megszerzett tudás fennállása alatt az egyén megkapja a micélium, amely az átmenetet az új generációs autonóm lények.
A kisember szóban megerősítette, hogy a kommunikáció során különleges módon továbbítja az információt, ami csak azért lehetséges, mert Alexander és Tatyana "nyitott elme". Rendes körülmények között, amikor az emberek élnek zsúfolt, tudatosság generálja védőburkot, védekezés az invázió alatt a téli kabát eltűnnek - így a fény szemében ugyanaz az érzékenység, és az érzékenység megnő ezerszeresen sötétben holdtalan éjszaka.
Figyelmeztetve Sándor kérdésére (emlékezett rá, hogy ő egy nagy ország képviselője), az idősebb ember azt mondta, hogy a Földre látogatásuk nem hivatalos, és semmiképpen nem jelent veszélyt a földi lényekre és személyesen Alexander és Tatiana számára. A látogatás célja a családon belüli szabad eszmecsere. Később a kisember elmondta, hogy élnek a Mercury-ban, és ezért van elég napenergia. Az energiát képesek tárolni és a jövőre nézve, az élet fenntartására, mint most. A Naprendszer szinte minden égi teste lakható, és az élet domináns formája ésszerű. Vannak bizonyos súrlódások a különböző fajok között, olykor háborúk formájában, de több ezer évnyi háborúkban, nincsenek igazi "forró" háborúk. A földet tartaléknak tekintik, és minden faj vállalta, hogy nem törekszik a Föld gyarmatosítására és a belügyeibe való beavatkozásra, hanem az egyéni szinten lévő kapcsolatokra korlátozva. Azonban ezek a különböző kapcsolatok másképp értelmezhetők, és egyesek is sértik az egyezményt - így a földi erdők vadászai vadásztak a ritka vagy különösen értékes földi lakosokra. Ők, a Merkúr lakói inkább megérnek.
Alexander viszont azt mondta a kis embernek a modern világ szerkezetéről, két táborra osztva, de úgy tűnt neki, hogy a kisember inkább udvariatlanságból hallgatja, mint érdeklődésre. Időközben a többi zöld ember átment a szobán. Mindenki vonzotta őket: egy tükör és egy rádió adó, könyvek és egy doboz gombokkal, kerozin és csizmák. Alexander először aggódott az ingatlan miatt, de a kisemberek csak néztek, és nem érintkeztek semmihez a mancsukkal.
Csak megérkezett és egy rádiós foglalkozás. Csendes meggyőzéssel Tatiana eddig úgy döntött, hogy nem tesz jelentést a látogatókról, és korlátozta magát a meteorológiai adatok továbbítására.
A zöldember rámutatott arra, hogy a kommunikáció nagyon veszélyes módja lehet, hiszen az információ rendkívül könnyű elfogni. A rádiókommunikáció egy olyan jelenség, amelyet a rendszerünk minden ésszerű típusának ismerünk, és ezért nem használják. Ebben a tekintetben a földmunkások hasonlítanak a pincék közepén álló meccsekkel játszó gyermekekhez. Nem, nem szabad félni a Napkollekció tagjaitól, de más típusok, csillagköziak jöhetnek, akkor nemcsak a Föld, hanem az összes égi testek lakói is veszélybe kerülnek. Az extrémisták még azt is sugallják, hogy a rádiókommunikáció a Földön lehetetlen, ám miközben a Nap közösségének forrófejei kisebbek.
A beszélgetés kb. Egy órát tartott, de a kis emberek elkezdtek felhúzódni - a Földön való tartózkodásuk ideje véget ért.
Kiderül, hogy a világ multidimenzionalitásával utazik, ezért a Merkúr elérési útja perceket és a legkisebb energiát vesz igénybe. De ez az út egy szigorúan meghatározott időpontban nyílik meg, majd hónapokig és évekig bezárul.
A Jurmagusins vezette a vendégeket a meteorológiai helyszínre, ahol - látható erőfeszítések nélkül - a zöld gerenda mentén bejutottak a levegőbe a készüléken, és belül eltűntek. Maga a készülék lassan felemelkedett a levegőbe, és megolvadt akár magasságban, akár más dimenzióban.
És csak most a Yurmaguzinok felismerték az incidens egész kizárólagosságát és hihetetlenségét. Ők voltak a történelem elsőek, akik kapcsolatba kerültek a Földön kívüli civilizáció képviselőivel. De teljesség, ez az első? Desztorokat, százakat és talán több ezer hasonló helyzetet írtak le, de csak őszinte találmány vagy egy elmosódott elképzelés. Mondja meg nekik most, hogy mi történt, hogyan fogja észlelni? Mint az őrültség, a láz? És mi fog következni? Mindenesetre semmi jó. A Jurmagusins nem működött Wrangel számára romantikus motívumokból, legalábbis nem csak azok miatt. Egy sokkal prózaibb cél az volt, hogy pénzt takarítsanak meg egy együttműködő lakásért, ezért nem mertek kockáztatni a jövőjüket, különösen azért, mert nincs bizonyíték a látogatásra. Valószínűleg az idegenek bizonyos mértékig alárendelték az emberi okot, hiszen Alexander még csak nem is képzelt képeket a kisemberekrõl - és az éjszakai asztalán "Smena-8" filmmel volt töltve.