Egy Istenhez írt levél, amelyet egy katona a halálos csata előtt írt - egy bátorító szó

A verset Alexander Zatsep katona katona kapujában találták meg, aki 1944-ben meghalt a Nagy Honvédő Háborúban.

Figyelj, Istenem ...
Soha életemben
Nem beszéltem veled, de ma
Szeretnék üdvözölni.
Tudja, gyermekkoromtól kezdve azt mondták,
Hogy nincs Te. És én, bolond, hittem.
Soha nem gondoltam a teremtményeket.
És ma este láttam
A kráterből, amely egy gránátot kiütötte,
Az ég csillagos, ami fölöttem volt.
Hirtelen megértettem, csodáltam az univerzumot,
Milyen kegyetlen a megtévesztés.
Nem tudom, Isten, megadja nekem a kezét,
De elmondom neked, és meg fogsz érteni engem:
Nem furcsa, hogy egy félelmetes pokol közepén
Hirtelen láttam a fényt, és felismertem?
És amellett, hogy nincs mit mondanom,
Csak örülök, hogy felismertem.
Éjfélkor támadásra kerülünk,
De nem félek: ránk nézel ...
A jel. Hát akkor? El kell mennem.
Jól voltam veled. Azt is szeretném mondani,
Mint tudják, a csata gonosz lesz,
És talán éjszaka megütem.
És így, bár nem voltam a barátod eddig,
Engem engem, amikor eljövök?
De azt hiszem, sírok. Istenem, látod,
Velem történt, hogy most kaptam a látásomat.
Búcsú, Istenem, jövök. És kétlem, hogy visszajövök.
Milyen furcsa, de most nem félek a halálból.

Minél több sötétség van körülötted, annál erősebbnek kell lennie a fénynek. A világ fájdalommal és kegyetlenséggel foglalkozó világára szükségünk van az, aki megment minket a gonosztól.

A Megváltó már eljött! Jézus Krisztus azért jött be ebbe a világba, hogy átadjon minket a gonosztól és a haláltól, a fény és az örök élet királyságába. Az ő országában nincs fájdalom és könnyek, halál és háborúk, nem árulás és elutasítás. Őben csak a Szeretet van!

És Isten eltöröl minden könnyet a szemükből, és nem lesz több halál; sem sírás, sem sírás, sem betegség nem lesz, mert az előbbi elhunyt.
(Jel 21: 4)

Alina Ružinából készített anyag