A vállalkozás finanszírozási forrásai
A jó munka elküldése a tudásbázisba könnyű. Használja az alábbi űrlapot
Diákok, végzős hallgatók, fiatal tudósok, akik a tudásbázisot tanulmányaik és munkájuk során használják, nagyon hálásak lesznek Önöknek.
Moszkvai Régió Oktatási Minisztériuma
Állami felsőoktatási intézmény
Moszkvai Állami Regionális Egyetem
Közgazdaságtudományi Intézet, Menedzsment és Jog
Közgazdaságtudományi és Vállalkozási Tanszék
A fegyelemről: "A kisvállalkozások állami szabályozása"
A témában: "A vállalati finanszírozás forrása"
Elkészült: 4 éves diák, 41 csoport
Ellenőriztem a munkát: Ph.D. egyetemi docens
1. A finanszírozási források fogalma, jellege és típusa
2. A kölcsönzött alapok fő forrása
3. A kölcsönzött pénzeszközök hatékonyságának meghatározása
A használt irodalomjegyzék
Bármely szervezet önellátó vagy önfinanszírozó rendszer, amely költséghatékony munkát végez. E tekintetben különösen fontos a szervezet finanszírozási forrása.
A vezetők a szervezet legyen világos, hogy mi források a források akkor végzi tevékenységét, és minden tevékenységi területen való befektetés a tőke. Így a téma ellenőrzési munka szempontjából lényeges és fontos, mert az, hogy a főváros gazdasági egység, a szerkezete optimális, és hogyan ésszerű ő átalakul rögzített és a keringő eszközök, pénzügyi jólét függ a szervezet és a működésének eredményéről.
Az ellenőrző munka magában foglalja a következő feladatokat:
- a szervezet finanszírozási forrásainak tanulmányozása;
-az üzleti finanszírozási források osztályozásának tanulmányozása;
finanszírozása tőkeeszköz hitel
1. A finanszírozási források fogalma, jellege és típusa
Finanszírozás - a szükséges pénzügyi források biztosítása a végrehajtás költségeihez, valaminek a fejlesztéséhez. Például projekt, technikai felszerelés, cselekvési terv, integrált program, költségvetési és költségvetési kiadások stb.
A vállalkozás finanszírozható akár belső forrásból, akár külső forrásból. Következésképpen a vállalkozónak meg kell határoznia a tőke struktúráját, azaz a saját és a kölcsönvett tőke arányát. E két finanszírozási forrás optimális arányának meghatározása olyan multifaktoriális feladat, amely jelenleg nincs egyértelmű megoldás.
Feltételezhető, hogy a hitelekből történő finanszírozás előnyben részesül olyan projekteknél, amelyek a meglévő vállalkozások termelésének bővítését célozzák.
Az új vállalkozás létrehozásával vagy a technikai innováció megvalósításával járó projektekhez javasolt finanszírozási források törvényes (részvényesi) tőként szolgálhatnak. Az ilyen projektek esetében a kölcsön felvétele nagyfokú kockázatot jelent.
A belső források közé tartozik elsősorban a megmaradt bevétel (a céggel maradt pénzeszközök az összes kiadás és adókedvezmény után). Az egyik módja a tőke növelésére a saját költségén az eszközök értékesítése. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a belső finanszírozási források feltételezik az imputált költségek jelenlétét - néha még nyereségesebb a külföldön megtartott nyereség befektetése, mint a hazai finanszírozáshoz.
A probléma megoldásakor a vállalkozónak értékelnie kell:
- hogy mekkora hányadát kell kölcsönt vonni, és milyen arányban - a charter (részvény) tőke növelése formájában;
- milyen feltételek mellett fogadható el kölcsön a projekt megvalósításához végrehajtandó kölcsönbe;
- mi a hitel visszafizetési ütemezése?
- mennyi pénzügyi forrás, és milyen feltételek vonzanak a belső forrásokból;
- milyen típusú részvények, hány és milyen feltételekkel bocsátja ki a cég, hogy további forrást vonzzon a részvényesektől;
- milyen lehetőségek állnak rendelkezésre az állami költségvetésből származó pénzeszközök vonzására;
- mennyit és mennyi pénzügyi forrást kell fenntartani az előre nem látható költségek fedezésére.
A beruházások felhasználási irányának megválasztásának problémája általában a következő esetekben keletkezik:
- amikor egy multidiszciplináris cég számára üzleti terv marad, tevékenységeinek többféle típusa lefedi, és szükségessé válik a köztük rendelkezésre álló források elosztása;
- amikor egy üzleti tervet készítenek egy projekt számára, amelyre más módok is vannak annak megvalósítására, és a helyzet függvényében különféle befektetési lehetőségeket kell kiszámítani.
2. A kölcsönzött alapok fő forrása
Fogadó tõke - kölcsönzött pénzeszközök (készpénz és tárgyi eszközök), a gazdálkodó felé haladva és nyereség elérése. Más szóval, a gazdálkodó által használt kölcsönvett tőke jellemzi pénzügyi kötelezettségeinek volumenét (az adósság teljes összegét). A Ch. Az Orosz Föderáció Polgári Törvénykönyvének 42. cikke értelmében ezek a pénzügyi kötelezettségek hitel- és kölcsönszerződések, áru- és kereskedelmi hitelek formájában formalizálhatók.
A kölcsön (kölcsön, adósság) a különböző jogi személyek és magánszemélyek közötti gazdasági kapcsolatok rendszere, amelyek akkor merülnek fel, ha a pénz vagy az áruk hitelfelvételre kerülnek visszafizetés, fizetés és sürgősség alapján.
A kölcsön olyan szerződés, amelynek értelmében az egyik fél (a hitelező) pénzt vagy dolgokat továbbít a másik félnek (a hitelfelvevőnek) a tulajdonviszonyt vagy a működési igazgatást a visszafizetési feltételekkel, kamatfizetéssel vagy anélkül. A szerződő felek lehetnek jogi személyek és magánszemélyek, kivéve a bankokat.
Az orosz gyakorlatba bevont pénzeszközök elsősorban különféle típusú kölcsönöket foglalnak magukban, ideértve a banki és kereskedelmi hiteleket, a beruházási adójóváírást, valamint a hitelezés modern formáit, mint például a lízing, a faktoring stb.
A hitelek formájában nyújtott banki hitelek gyakran hatékonyabban használatosak, mint a saját forgóeszközeik, mivel gyorsabb forgalmat bonyolítanak, szigorúan meghatározott célt szolgálnak ki, szigorúan meghatározott időtartamra, a banki kamatok beszedése mellett.
Bank hitel áll rendelkezésre a különböző formái, mint például: hitel elsődleges hitelszámla (könnyű hitel) magában megszerzése a teljes hitelösszeg teljes (finanszírozására felhasznált tőke, az aktuális (korlátozott) hitelek kiadott létrehozásáról szóló határértékeket - a maximális vagy minimális különleges hitelszámla vagy egyetlen számla (használható, ha a tőkeigény a hitelfelvevő instabil - ilyen kölcsön alkalmas finanszírozási költségek, változó nagyságú - a kereskedelmi átadás, késztermék készlet) stb.
A rövid lejáratú hiteleket nemcsak a kereskedelmi bankok, hanem más pénzügyi és hitelintézetek, valamint állami és önkormányzati hatóságok is biztosítani tudják.
A működő tőke rövid lejáratú banki hitelezés formájában történő finanszírozása mellett a kereskedelmi hitel széles körben elterjedt a piacgazdaságban. A vevő cég (a hitelfelvevő) anyagi és anyagi értékei után nem fizeti meg értékét a beszállító (hitelező) által meghatározott esedékességig. Így ebben a periódusban a szállító a vevőt kereskedelmi hitel formájában biztosítja.
A szállító halasztást nyújt áruinak, a vevő vállalja adósságot és fizetési kötelezettséget a hitelezőnek, azaz A résztvevők számlázási formájukban állapítják meg kötelezettségeiket. A számlákat többször is felhasználhatják a kifizetésekhez, megkerülve a hitelintézetet, áthelyezve őket egyik tárgyról a másikra, megkönnyítve az áru leggyorsabb értékesítését. Így a kereskedelmi hitel a kölcsön nyersanyagformája, amely a vállalatok közötti anyagi források újraelosztásával kapcsolatos kapcsolatokat képviseli. A kereskedelmi hitelhez kapcsolódó ügylet tárgya az áru.
Kereskedelmi hitel többféle módon is kiadható: nyitott ügyletekkel, váltókkal és elfogadott árucikkekkel, stb. A legegyszerűbb és leggyakoribb az első módszer. A szállítás után a szállító kiad egy hajórakódat, amely feltünteti a számot, az árat, a költségeket, a szállítási feltételeket és a fizetési határidőket. Ez a számla vagy nyitó számla a vevő számára a kölcsön nyújtásának alapja.
A kereskedelmi kölcsön kibocsátásának másik módja az, hogy a vevő az áru átvétele után írja ki a fizetési határidőt meghatározó váltót.
Az árucikkek használatával történő kölcsönzés csökkenti azt a tényt, hogy a szállító a vevő részére váltójegyet bocsát ki, amelyben a fizetési határidő megjelölésre kerül. Az árukat csak a váltó vevője által történő átvétel után (fizetési kötelezettség megerősítése) szállítják. Elfogadott számla az árutőzsde által elfogadott formában alkalmazható az értékpapírpiacon.
A működőtőke speciális finanszírozási formái közé tartozik különösen a befektetési adójóváírás és a vállalati alkalmazottak befektetési hozzájárulása.
A befektetési adókedvezményt a pénzügyi hatóságok az adófizetés elhalasztásával biztosítják, hogy a felszabadított pénzeszközöket befektetésekként használják fel. A szervezetek egy bizonyos időn belül és bizonyos korlátok között lehetőséget kapnak az adófizetési kötelezettségek csökkentésére, amelyet a hitelösszeg és az elhatárolt kamatok fokozatos fizetése követ. Az adójóváírás megadásának módját és feltételeit az Orosz Föderáció adótörvénye és más normatív jogi aktusok határozzák meg. A "A befektetési adókedvezményről" szóló RF törvény. Halasztott adófizetést állapít meg. A gazdálkodó hitelmegállapodást köt az adófelügyelettel, amely a fizetési halasztással együtt csökkentheti értékét a megvásárolt berendezések költségének 10% -ára.
A vállalkozás munkavállalóinak befektetési hozzájárulása külön szerződés vagy rendelkezés alapján történik. A pénzbetétek célja a gazdálkodó gazdasági fejlődése. A hozzájárulás összegétől függően a vállalkozás alkalmazottai bizonyos százalékot kapnak.
Annak érdekében, hogy a kölcsönvett pénzeszközöket a működő tőke igényének fedezésére lehessen vonni, a gazdálkodó kibocsáthat hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat, például kötvényeket. Így a kibocsátó és a kötvénytulajdonos közötti kölcsön formájában létrejövő kapcsolatok formálisak.
A modern gyakorlat széles körben elterjedt a hitelezés olyan speciális formáitól, mint a lízing, a faktoring, a forfeiting, valamint a franchise és a kölcsönzött pénzek vonzása és felhasználása.
3. A kölcsönzött pénzeszközök hatékonyságának meghatározása
A vállalkozás pénzügyi forrásainak felhasználása, beleértve a kölcsönzött pénzeket is, a következő területeken valósul meg:
- termelési és értékesítési költségek (áruk, munkák, szolgáltatások);
- a termelés bővítésével és technikai frissítésével, az immateriális javak használatával kapcsolatos beruházásokba.
- pénzügyi források befektetése értékpapírokba (portfólióbefektetések);
- pénzügyi, banki rendszerek kifizetései, a költségvetésen kívüli alapokhoz való hozzájárulás;
- jótékonysági célokra, szponzorálásra stb.
A hitelt érdemlő pénzeszközök fontos szerepet játszanak a működő tőke megalakításában, ami ideiglenesen további követelményt jelent a gazdálkodó számára a működő tőke számára.
Ha a hitelkártyával vagy kötvénykibocsátásra kamatlábak és az adósság állandó marad ideje alatt a kölcsönszerződés vagy a kötvények és nem függ a termékek mennyisége, de a hatása az összeg a nyereség fennmaradó rendelkezésére álló szervezet. Érdeklődjön hitelek és kötvények kapcsolódó vállalat költségek (működési költségek), így az adósság, mint a finanszírozási forrás a szervezet számára a költségek olcsóbbak, mint más források, amelyek a kifizetések a nettó profit. A kölcsönzött pénzeszközök használata azonban növeli a szervezet fizetésképtelenségi kockázatát.
A kölcsönzött pénzeszközök vonzóvá tételének célszerűségét az amerikai pénzügyi tőkeáttétel (angol - "lever") és az Egyesült Királyságban - a jirring által jelzett - pénzügyi eszköz mutatója határozza meg. Ennek a mutatónak a segítségével meghatározhatja a méltányosság és a kölcsönzött alapok arányának hatékonyságát, és kiszámíthatja a hitelfelvétel legmagasabb határát, azon küszöbérték felett, amely a gazdálkodó pénzügyi stabilitását sértette.
A pénzügyi kamatlábat (FR) a kölcsönvett tőke és a saját tőke összegének arányában (a pénzügyi lever tőkeáttételében) számítják.
A pénzügyi tőkeáttétel mutatója elsősorban a kölcsön kamatlábától függ. Ha ez az arány alacsonyabb, mint a nyereségesség a működő tőke, kiszámítani, mint az aránya a nettó profit a saját tőke, a megfelelő százalékos a kölcsön teljes összegének tőke (saját és idegen) az optimális, mivel ez vezet növekedéséhez tőkearányos.
A hitelkamatláb növekedésével és a szavatoló tőke jövedelmezőségi szintjével kapcsolatos megközelítésével a kölcsönzött alapok hatékonysága csökken.
Ha a hitelkamatláb meghaladja a szavatoló tőke nyereségességét, akkor a hitel felhasználása nem kivitelezhető, mivel a saját tőke megtérülése az e tőkéhez kapcsolódó nyereség csökkenését jelenti.
Ha a pénzügyi tőkeáttétel mutatója segít a méltányosság jövedelmezőségének maximalizálásában, hatása hatékony lesz.
A pénzügyi lever hatását az alábbi képlet adja meg:
ahol K a saját tőke megtérülésének és a kölcsön kamatlábának különbsége.
A külföldi gyakorlatban a tőkeáttételi hatás mutató optimálisnak tekinthető, ha ingadozik a saját tőke megtérülésének 1.3-1.2 szintjén belül.
Így a pénzügyi kamatláb határozza meg a gazdálkodó nyereségének függését a kölcsönvett pénzeszközök felhasználásának mértékétől, és jellemzi a gazdálkodó pénzügyi stabilitásának szintjét (tőketranszfer) és a szükséges forrásmennyiséget, figyelembe véve a szervezet meglévő tőkéjét.
A részvénytársaságok esetében a pénzügyi tőkeáttételt úgy kell kiszámítani, hogy a kölcsönvett tőke összegét a társaság saját alaptőkéjének vagy a kölcsönbe vett tőke összegének a társaság tőkéjének teljes összegéhez viszonyított arányaként számítják ki. Minél nagyobb a hosszú lejáratú adósság aránya, annál erősebb a pénzügyi válság. A társaság részvényesei csak abban az esetben részesülnek a pénzügyi tőkeáttételből, ha a hitelfelvételből származó jövedelem meghaladja a kamatfizetést. A kölcsönbe vett források felhasználásával a fennálló részvények piaci értéke nő.
A használt irodalomjegyzék
Hosted on Allbest.ru