A lényeg és a tájékozódási módszerek
Számos harci küldetés során a parancsnokok fellépése elkerülhetetlenül kapcsolódik a terepen való tájékozódáshoz. A navigáláshoz szükséges képesség például a menetelés során, a csatában, a felderítésben, hogy ellenálljon a mozgás irányának, a célmegjelölésnek, a tereptárgyak, célok és egyéb tárgyak feltérképezésének, az egység vezérlésének és a tűznek. A tapasztalt tudás és a tájékozódási készségek segítik a harci küldetések biztonságosabb és sikeresebb végrehajtását a harci helyzet különböző feltételeiben és az ismeretlen területen.
A terepen való tájékozódás az, hogy meghatározza a helyét és az irányokat a horizont oldalaira a környező helyi tárgyakhoz és a megkönnyebbülés formáihoz, hogy megtalálja a jelzett mozgási irányt, és pontosan ellenálljon az úton. A harci helyzetben való eligazítás során meg kell határozni az egység helyét a csapatok és az ellenséges csapatok, a tereptárgyak elhelyezkedése, az akciók iránya és mélysége tekintetében.
A tájékozódás lényege három fő elem:
- Annak a területnek az azonosítása, amelyen Ön található, jellegzetességeinek és irányainak megfelelően;
- a pozíció helyének meghatározása (saját, megfigyelhető célok és egyéb érdekes tárgyak);
- a helyes irányok megtalálása és azonosítása a helyszínen.
A tájékozódás legfontosabb feladata, hogy megtalálja és fenntartsa a mozgás irányát a helyzet bármely körülményében: harc közben, felderítéssel, menet közben.
A divízióparancsnok minden intézkedése elkerülhetetlenül kapcsolódik a településekhez való tájékozódáshoz. A tájékozódás nélkül elképzelhetetlen az alegységek és a fegyverek elleni harci küldetések, a célmegjelölés, az ellenséges felderítés és a terep eredményeinek feltérképezése, valamint a harc közben a kontrolling egységek felállítása.
A tájékozódás arra a képességre alapul, hogy a tereptárgyakat a terepen lehet kiválasztani, és jelzőtáblákként használják, amelyek jelzik a szükséges irányokat, pontokat és határokat.
A helyszín ismeretlen helyének tanulmányozása és memorizálása mindig három vagy négy legfontosabb tereptárgy kiválasztásával kezdődik. Szükséges emlékezni a megjelenésükre és a kölcsönös helyzetükre, hogy a jövőben lehetővé váljon a helyszín azonosítása és a helyük meghatározása ott. Mozgatáskor a tereptárgyakat az út irányába választják, egymás után jelölik őket új területekre való belépéskor.
A terep tájolása általános és részletes lehet.
Az általános orientáció a helyszín közelítő meghatározását, a mozgás irányát és a végső mozgáspont eléréséhez szükséges időt tartalmazza. Ez a tájékozódás leggyakrabban a meneteléskor történik, amikor az autó személyzete nem rendelkezik térképekkel, de csak előre elkészített rendszert, vagy az útvonal mentén települések és egyéb tereptárgyak listáját használja. Ebben az esetben a mozgás irányának fenntartása érdekében folyamatosan figyelemmel kell kísérni a gép sebességmérő által meghatározott távolságon áthaladó utazási időt, és figyelemmel kell kísérni a települések és más tereptárgyak áramlását a rendszer szerint (lista).
A részletes tájékozódás pontosan meghatározza a helyét és a mozgás irányát. A térképen, a légi felvételeken, a földi navigációs készülékeken való navigációnál az egér mentén mozog, rajzolva a felderítő objektumok és célpontok térképét vagy térképét, az elérni kívánt határok meghatározására és más esetekben.
A terepen való tájékozódás során a tájékozódás legegyszerűbb módszereit széles körben használják: iránytűvel, égi fények és a helyi tárgyak jelei, valamint egy összetettebb út - tájékozódás a térképen.
A tájékozódás módszerei a földön
A tájékozódás módszerei különböző orientációs technikák alkalmazásának módszerei a földön és különböző technikai eszközök és helyi objektumok.
A terepen többféleképpen tájolhat:
- a térképen;
- egy iránytű segítségével;
- a mennyei testeken;
- helyi témákban (helyi témák alapján).
Az egységek parancsnokait elsősorban a térkép vezérli. Szerintük meghatározzák helyüket, azonosítják a környező helyi tárgyakat és relief elemeket, és megtalálják a megfigyelt célokat és egyéb tárgyakat.
A katonák és őrmesterek főleg tájékozódási pontokon és iránytűvel kell navigálniuk. Ahhoz, hogy elérje a kívánt pontot, a parancsnok jelzi nekik a mozgás irányának és a mozgás útvonalának irányát. Ezt az információt általában az egység parancsnoka készítette el a térképen.