1) "Filozófia - a bölcsesség iránti szeretet" (Pythagoras) - 50 arany ötlet a filozófiában
1) "FILOZÓFIA - A SZÜLÉSI SZERETET" (PIFAGOR)
Az ókori görög filozófus Pythagoras Szamosz szigetén egy kőfaragó családjában született. De egyes tudósok nem értenek egyet ezzel a kijelentéssel, és eltérő véleményt tartanak (mintha terrine lenne). A nagy ember életének évei (nemcsak filozófus, hanem politikai és vallási alak) a Kr.e. 6. században történtek. e. Sok ember számára Pythagoras matematikus, geometriai tétel alkotója, de messze mindenki tudja, hogy a filozófiai tanítás alapítója lett, a pitagorizmust.
A pitagoreanizmus az ókori Görögország vallási és filozófiai doktrínája, és lényege abból fakad, hogy a számot képviselik a világon létező összes alap alapjaként. Ráadásul a számok arányát a kozmosz harmóniájának forrásaként vették fel, és együtt alkottak egy egészet. Ezt követően a pitagoreszanizmus jelentős szerepet kapott a matematika és a csillagászat egyes fogalmaiban.
Gyermekkorában Pitagorát szerette a cithara játszani, később érdeklődést mutatott a festészet és az atlétika iránt, és a legjobb tanárok segítették őt a "tudományok" elsajátításában. De az ő fiatal korában maga is egyértelműen kifejezte képes tudományok, mint a geometria és a csillagászat, és birtokba venni őket, jött a város Miletus és tanítványa lett Anaximandrosz. Mint mindenki tudja, erőfeszítései nem maradtak hiába, ennek bizonyítéka - a híres Pitagorasz tétel.
A fejlesztési intellektusa Püthagorasz volt lehetősége tanulni sok mindent az életemben, és látogasson el sok helyen, többek között az egyiptomi, a káldeusok és Kréta (ahol képes volt, hogy látogassa meg a szent helyen - Ida barlang). Miután évekig az utazási Pitagorasz tartózkodott Crotone (mert a zsarnokság uralkodott szülőhazájában sziget Samos), ahol megírta dőlt jogszabályok és az e megszerezte nagy tiszteletben az emberek számára. Ettől kezdve egészen, ahogy mondják, ez a filozófus nevében megtestesült jelentés (Pitagoras azt jelenti, hogy "meggyőző a beszéddel").
Az ő személyes életéről csakis tudjuk, hogy felesége, Feano volt, Damo és Telav lánya, aki apja nyomdokain lépett elő, és filozófus lett. A halál Püthagorasz, több hipotézist, melyek közül az egyik azt mondja, hogy éhen halt metapontskom szentélyében a múzsák, mint negyven napig nem volt élelmiszer.
Filozófiai írásaitól napjainkig csak három mű maradt fenn: "Az oktatásról", "Az államról", "A természetről", sőt a részletekben is. Pitagorasz filozófus szinte folyamatosan különböző tanulmányokban vett részt - és ezek alapján megalkotta saját bölcsességének értelmezését. Szóval, arra a kérdésre, hogy ki hiszi magát, azt válaszolta - egy filozófus (azaz "bölcs ember"), akinek az élet célja az egyetlen igazság végtelen keresése. Ennek a válasznak köszönhetően a filozófia a bölcsesség iránti szeretethez kapcsolódik.
Tehát a fejezet, amely e fejezet címévé vált, így teljes mértékben tükrözi Pitagorasz filozófiáját a filozófia területén, amennyire lehetséges. Sőt, pontosan ez a filozófia valósághű segítővé vált a görög filozófus életében a saját elképzeléseinek elérésében. A szóban rejlő jelentés azt sugallja, hogy valójában a bölcsesség törekvése a filozófia alapja. Ráadásul a filozófus gondolkodásai abban a tényben is véget értek, hogy mindig érdekes gondolatai adtak neki, hogy csak a nagy intelligenciával rendelkező bölcsek értékelhetik.
Mielőtt megérti a filozófiát bölcsességgel, Pythagoras érdekes felfedezést tett, de életének idején nem mindenki értette meg az ott levont igazságot. Az ötlet az volt, hogy minden létező él, legalább a legkisebb kapcsolatban van egy olyan tényezővel, mint a hőség. Ez utóbbit természetes körülményeként vették fel a különböző organizmusok fejlődéséhez, és következésképpen még a növények is utalhatnak erre a "élő" kategóriára. Az egyetlen dolog, amit az élőlények nem tudnak rendelkezni, a lélek, hiszen a lélek és az élet nem azonos, egymástól elválaszthatatlanok. A lélek, Pitagora hitt, létezik a halhatatlan anyag képében. Ez a következtetés hosszú vita után született, amely során arra a következtetésre jutott, hogy része annak, ami természetüknél fogva halhatatlan.
Pythagoras elkezdte vizsgálni a lelket, mert az a személyiségben lévő bölcsességgel való kapcsolatának gondolata. A filozófus három részre osztotta a lelket (elme, ok, szenvedély), amelyek mindegyike felelős az emberi test azon részéért, amely alá tartozik. A szellem és a szenvedés szinte minden élő lényben felmerül, de az ok csak a gondolkodó egyénben jelen van. És ez az oka annak, hogy az embert személyré teszi, mert "alkalmazásával" bizalommal beszélhetünk az emberek azon képességéről, hogy átgondolják az aktuális eseményeket és megfelelően reagálnak rájuk. Ebből következik, hogy a reflexió és a megismerés folyamata az embert bölcsességgel látja el, amely végső soron átalakul és a filozófia alapjává válik.
Pitagorasz azzal érvelt, hogy az ember egyik legfontosabb feladata, hogy saját módját választja és "saját" lelkét "irányítsa" a gonosz vagy a jó felé. A választás természetesen teljesen attól függ, hogy az egyén mit gondol az általa az életben megfogalmazott célról, és hogy melyik oldalán a világnézete a leginkább hajlamos. Természetesen az élet jó szívvel számos előnnyel jár, csendes életet tölt fel boldogsággal, ráadásul további lehetőséget nyit meg arra, hogy többet megtudjon, mint amennyire már ismeretes. De sajnálatos módon ez az életszakasz nem örök, és "békében nem történik meg, és nem egyenletesen áramlik".
Lényegében a filozófia az emberi elme bölcsességén alapul és teljesen attól függ. Bizalmasan mondhatjuk, hogy szorosan összefüggenek egymással, és az egyik a másikra is hatással van. Szóval valóban szükség van arra, hogy a bölcs ötletek iránti szeretetet a filozófusává tegye? Pythagoras egyértelműen világossá teszi, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy megértsük a filozófusok céljait és az általuk használt eszközök lényegét. Végül a filozófia nem létezne, ha az emberek nem lennének hajlamosak különféle kutatási célokra és a megfelelő következtetések levonására, amelyeket ezután a filozófia alapjaként fogadnak el.
Ezt követően a fejezet címében adott igazság a filozófiai elképzelések alapjává vált, és az emberek úgy tekintettek rá, mint a filozófia természetes eredetét, mint népszerű tudományt. Így a jelentőségét ilyen bánásmódra bízta, és a XIX. Században Moszkvában egy azonos nevű filozófiai kör alakult ki.