Versek a szeretetről, oldal a 895 versekkel
Versek a szerelemről № 14825
Ez a vers az én kedves Fiam Anastasov Denisnek szenteltem.
Ezt a meleg vonalat átadom neked,
Minden leckében emlékszem.
Ebben a pillanatban, drágám, emlékszem
És amikor válaszolok a kérdéstáblára,
És amikor szomorú vagyok, és amikor mosolyogok
Ebben az időben emlékszem önre.
Ez a memória soha nem fog meghalni,
Még mindig a szívemben él
Élni fog, ahogy élt,
Mert csak nekem szeretlek.
Versek a szerelemről № 14824
Nem írok többé verseket,
Miért? Nem kell neked, ugye?
És nem fogok mondani a szép szavak szerelméről,
Rájöttem, hogy nem leszünk együtt.
Végül is készen álltam rád, mindent el tudtam adni,
Megosztani veletek az öröm és a szomorúság
És a világ végére, hogy kövesse
Nem is tudom, hol vagyok.
De elutasította az érzéseket és a szeretetet,
Blokkoltam minden álmomban
És továbbra is emlékszem újra és újra
A szemed és milyen szép vagy.
De nem adom fel, sosem hallasz,
Várok a találkozónkra, úgyhogy tudják
És biztos vagyok benne. „Igen.
Könyörgöm, ne hagyja, hogy megyek "
Ezek a versek a világ legszebb lányának, Irochka G.-nak szentelve
Versek a szerelemről № 14823
A barátnők összegyűjtötték, mintha egy pszichiátriai kórházból származnának:
Anya, Ella, Diko, Kara (Keti egyébként késett),
A kekelkami barátok lettek, mint a bor volt részeg!
Egy barátságos társaság, ünnepelt döntött,
De természetesen a fiúk nem felejtették el!
Tíz ember, nem kevesen, elkezdett gondolkodni, ki volt a párja.
Ellu-t Sasha-nak ítélték el, székre tették.
Ella és Dima flörtöltek, Sasha szintén nem gazember:
Ana villog a szemmel, Ella rázza a tollat!
Anya a Dima-nak, világos, hogy remekül néz ki!
Nos, az első táncba, Dima azonnal, mint egy seggfej,
Diko kézbe került, és az összes tánc maradt.
Karo - azonnal nyilvánvaló, hogy Bald egyenesen beragadt,
A kopaszon nagyon sokat eszik, Karina sok körtét tartalmaz!
Keti és Kujik kerültek át, a földre fektették,
Kudzhika megragadta a rétet, azonnal látható volt!
Diko, Diko minden világos, Eric, te szemeket építesz,
Szóval együtt kell lenned, és együtt kell sétálnod a boltba!
Erica és Diko elküldték a boltba, de mindannyian boldogok voltak a nevetéssel!
Ez a pár jött vissza, épület volt egy érme,
Erica megkapta, de Diko felsikoltott!
Itt az első táncban a hölgyek változnak,
Sasha és Ellochka alig válnak fel,
Dimochka és Anechka is szétesik,
A többi nem fog lemaradni.
Nabesilis, táncolt, barátságosan fáradtan,
És mindenki leült az asztalra, jól ivott.
Aztán Diko felállt az asztalra, a hangulat kimerült,
Vadon táncol az asztalon, fiúk, mint egy tű!
A Diko nabesilas, egy üveg hamarosan megragadta!
Ella szintén nem esett le gyorsan, gyorsan táncolt!
Sasha szaladgál és lenyeli, Ella-t nézve.
Dima is figyeli, csak nem nyalja meg a nyálat,
Anya a Dima mellett ült.
Vobshchem minden natantsevalis, ott, majd valami csattant,
Összehangolt és elválasztott!
Holnap lesz egy hangulatos beszéd a benyomásokról.
Versek a szerelemről № 14822
Szerette a kislányt,
Nagyon tetszett, több mint minden!
És minden este cseng
Nevetés örült a bejáratnál,
A fiú azt mondta, hogy szeret,
Hogy nincs élet nélkül,
Hogy soha nem fogja elfelejteni
A szeme és a nevetése.
De egy este gyerek
Ez a lány nem jött erre a lányra,
Hiába a lány a könyv mögött
Egy másik nap várt rá,
A fiú egyáltalán nem jelent meg.
A másikval, aki már séta volt,
Nevetett a lányoknál
És hogyan változtak a kesztyűik,
A lány hosszú ideig várt rá.
Vártok az örökkévalóságra,
De megtanulta másoktól,
Ami annyira szükségtelen.
Sírni akart,
De nem engedte ki könnyeket
Egy darab papírt írt alá
És csendben állt az ablaknál,
A szememben villant
Egész életében 15 éves
A lány halkan elmosolyodott,
Most a lányok nincsenek itt.
A fiú elolvasta a jegyzetet
Bocsánatot kértem tőle,
Sírt előtte, hajolva
Nem hallotta.
A levélben azt kérdezte:
Hogy ne dobjon el másikat
És azt mondta, hogy szeretett,
Mit nem tudott a srác,
Három napig mindent elolvasta a jegyzet
Mindig emlékezett
Mennyi idő alatt értette meg a hibát?
Melyik halálosnak számított.
Istenem, mennyire szerette
Megint megbocsátott neki
Milyen kár, hogy a lány tönkrement
Ez a könyörtelen LOVE.
Versek a szerelemről № 14821
Ő: Nem tudtad segíteni, és elesett,
Bár a szerelemben örökké esküszöm.
Tudom, hittem neked.
Sokáig hittem, amíg ellenõriztem.
Először régóta dühös voltam,
De aztán rájöttem, hogy ez a sors:
Ezért nem szeretsz, akkor nem számítasz,
Szóval a szavak csak pi. Nos!
Ő: Nem! Ne mondd ezt!
Nem tudsz megbocsátani nekem?
Tudom, tudom, hibás vagyok!
Ne menj túl dühös fizetéssel.
Erősebb az életnél, szeretlek!
És soha többé nem fogom megváltoztatni.
Ő: Nem kezdhetem az elejétől,
És nem akarom elhinni az esküjében.
Az ígéretei az asztalnál por,
Egy roncsot fogsz hullani - most már elment!
Túl sokáig megtévesztettem;
Mindent megtanultam: sokáig farkasszemet üvöltöttem.
Ő: sajnálom neked, de többet szenvedek.
Az agónium hosszabb ideig tart.
Tévedtem. Az életben ez megtörténik,
De valójában nem ölni!
Meg kell értened, megbánni és megbocsátani.
Ő: Nem tudok mindent elfelejteni.
Egyszer voltál nekem,
Nem lesz más. Nincs több hülye mondat.
Most már tudod a választ - NEM!
Ő: Csak szeretnék találkozni veled a hajnalban.
Ő: Tudod a választ - Nem!
Ő: nélkülem az én életem ostobaság!
Ő: Tudod a választ - Nem!
Számomra a könnyei nem jelentenek semmit.
Nem te, de a büszkeséged kiált.
Elmegyek, egyedül hagyva.
Igen, persze! Találok másikat!
Ő: Nem! Nem hagyom, hogy bárhová menj!
Nem érdekel: "Bocsáss meg - nem bocsátok meg."
Nem mehetsz csak el.
Megyek úton!
Szeretett, maradj! Térdre, kérlek!
Ha elmész, meghalok.
Ő: Nem fog meghalni! Félsz a haláltól,
Nos, nem vagy elég jó nekem.
És ha átkozol az egész világot,
Tudod a válaszomat - NEM!
Versek a szerelemről № 14820
Csöndben ült az ablakon,
És élvezte a holdfényt.
És egy könnycsepp futott le az arcomon,
A szomorúság örökké letelepedett benne.
Leült, és hallgatott
És eszébe jutott az élete,
És az arcán még mindig csendes
A tályák felülről lefelé gördültek.
Egyetlen reménnyel élt,
De hirtelen elvesztette,
Nem tudtam, mi a következő lépés,
Abszurd álommal.
Teljesen jól értette -
Ne légy együtt valaha,
De ahogy a buta mindenki álmodott,
Hogy boldog lesz.
Senki sem igényli őt a világon,
A szerelme csak egy emberhez igaz,
A béke örökké elveszett,
Semmi nem teszi őt boldoggá.
A mosolya olyan, mint egy hamis
Elrejti a fájdalmat mögötte.
A barátok nem ismerik a félelmeit,
Beakadt benne.
A szemében nincs több ragyogás,
Elfelejtette, milyen nevetés.
És ebben a világban nincs helye neki,
És egyedül egyedül egyedül.
És ha nem érti meg,
Miután azt mondta, hogy hülyeség volt,
De valójában csak tudja
Ez soha nem fog beleszeretni.
Versek a szerelemről № 14819
A kórházban lévő lány haldoklott.
Nem sírt, nem sikoltott, nem nyöszörgött,
Csak a szomorú,
A korai könyörgés végéről.
Kórházi ágyán
A fakó póló fickó sírt.
A fickó keservesen, unconolably,
De lelkében élt egy remény,
Ami felnyitja az ajtót, az orvos bemegy.
És csendesen tájékoztatja:
- Ne aggódj. élni fog! "
Szeretteim élni fognak.
De a könnye leesett a párnára, de a könnyezést a párnán,
Az ágy fölött a nővér meghajlott
Az arca pedig lefedte a lapot.
A nap csendesen elhalad a naplementéig.
Az emberek körülbelül két évvel ezelőtt voltak,
A hegyekben felmászott a csapat.
Egy hátizsákos fickó elhagyta az elkülönítést,
Egy zsebkendővel rendelkező lány intett rá.
Hűségesen mondta: "Várok rád!"
Itt halad a hónap, majd a másik.
Egy lány azt írja a fickónak, várta, hogy hazament.
De egy napon kék borítékot hoztak.
A barátok írtak: "A srác már nem ..."
A lány meredeken futott a partra
És a szikláról a fejembe rohantam a medencébe.
Aztán megmentettek véletlenül. halászok
Élete során a sebészek a legjobban harcoltak.
És amikor a tudat kórházában jött,
A párnán a fehér szarvasmarha talált:
”. kedvesem, vicceltem,
Akkor írj levelet a barátaimnak, hogy írjanak
Szeretnék ellenőrizni: szeretsz vagy sem?
. Suttogta: "Itt van a válasz!"
És lassan becsukódott. szemek,
És többé nem teheti vissza a szeretettet.
Hiába sírsz, fiam, nem hozhatod vissza,
Tegye neki egy jobb edelweiss a mellén ...
Hagyja, hogy a kis virág, a szerelem talizmája,
Sokat cserél majd le a föld hidegében.
Versek a szerelemről № 14818
Versek a szerelemről № 14817
Olyan vagyok, mint egy baba, de egyedül,
Inni whiskey-t és cigarettát füstölni.
Tudom, hogy ma veled van,
És velem nincs senki.
Emlékszem rád és égő gyertyákat,
Öntem a whiskyt, és újra füstölni fogok.
Nem vagy velem ezen a szép estén,
Csak tudd, hogy adok neked az életemet.
Ma van az év. ahogy találkoztak,
Ma van az év ... és a tétlen.
Miért kellene egy hetet elhagyniuk,
Miért van most vele?
Olyan vagyok, mint egy baba, de könnyek a folyónál,
Nem tudok élni, ha nem vagy itt.
Bocsásson meg, nem lennék veled,
De nélkülem, ez a fény nem tetszik nekem.
Szerette a babát, és találkozott a babával,
Tehát ebben az évben ezt fontolgatta.
Szívtelen? - de a szeretet medencéjében elmerült,
És akkor égettem az összes hidat.
Megbocsátok neked, szeretlek, de most nem tudom,
Szerettem volna megosztani veletek az életemet.
Elmentél ... mindent megértek.
Csak a babák is szerethetnek.
Versek a szerelemről № 14816
Egy megvert kiscica szeme,
Bennük meleg hely volt.
Szelíden, szelíden pislogott,
Egy ürümet kerestem.
A szemek, amelyekben az élet zörgött,
És a nap tükrözte a fényt.
Vak volt, csak nem volt ideje,
Keresse meg a választ a mennyben.
Szemek és szín, mint egy mocsár,
Az összeset ott húztuk.
És valaki sötéten úszott,
És elkerülte a bíróságot a szerelemben.
Azok a szemek,
Szemek, minden békét talált.
De csak ezek az "összesek" nem tudták,
Kivel veszi vele.
Szemek, benne valaki látta az igazságot,
De ez nem igaz.
Az igazság szerint volt egy gyengeség,
Az a kréta igazsága mögött hóvihar.
Szemek, bennük valaki látta a gyengédséget,
És valaki igaza volt azoknak.
És láttak nyugalmat és nyugalmat,
És kerestek egy utat az álomért.
Szemek, fáradtan látták,
Azt kérdezték tőlem, hogy minél hamarabb térjenek vissza.
A szemek mindig álmodtak,
A szem ... szerette mindet egyre erősebbnek.
A szemek ... valakit álmodtak,
Zöld, elővigyázva.
Szemek ... és valaki újra elbúcsúzott,
A szalag törlése ... újra felszállni.
Szemeket láttak és könnyek,
Ki futott az arcán.
És láttak elveszett álmokat a szemükben,
A szemek szabadon engedték a kulákat.
A szeme fényes szikra égett,
És tûzeltek rá a meccsekre.
A szemek ... nagyon gyorsan rohantak,
Ne tépje ki a tüzet.
Szemek ... mindent égettek,
Most ... most senki számára.
És nem volt ideje feloldani őket,
És nem maradt semmi.
A szem ... meghalt, égett,
És ismét várnak a tűzre.
Amikor a szemem égett, az arcom megdermedt,
A test forró volt.
Szemek, nem várnak a békére,
És várnak valakire, aki újra megvilágítja.
De csak, tényleg,
Azaz, aki megint megmenti