Никита кожемяка 1
Orosz népmesék
a régi idők nem messze voltak Kijevtől, egy szörnyű kígyótól. Sok ember Kijevből húzta el a barlangjába, húzta és evett. Elhúzta a kígyót és a királyi leányt, de nem evett, de szorosan becsukta az ő barlangját. A kis kutyát a hercegnő mögött kötözték a házból. Hogy a kígyó repülni fog a vízi járművön, a hercegnő jegyzetet ír az édesapjához, az édesanyjához, egy nyakba rakja a kis kutyát a nyakába és hazaküldi. A kis kutya viszi a jegyzetet és hozza a választ.
Itt, amikor a cár és a cárna írja a hercegnőnek: ismerje meg a kígyót, aki erősebb nála. A hercegnő kezdett kérdezni a kígyótól, és megkérdezte.
- Van, - mondja a kígyó, - Kijevben Nikita Kozhemyaka -, hogy nekem erősebb.
Ahogy a kígyó elment a halászathoz, a hercegnő írta az anyjának, és azt írta az anyjának: Nikita Kozhemyaka Kijevben, aki erősebb, mint egy kígyó. Küldj Nikitát, hogy megmentse a rabságból.
A cári kereste Nikitát és magát és a királynőt, és megkérték tőle, hogy segítsen a lányának a nehéz rabságból. Abban az időben Kozhemyaka egyszerre tizenkét öklõhéjat gyûrt össze. Miközben Nikita meglátta a királyt, megijedt: Nikita keze remegett, és egyszerre elszakadt mind a tizenkét bőröktől. Nikita dühös volt rá, hogy megijesztették őt, és veszteséget okozott neki, és bármennyire a cár megkérte, hogy menjen, és segítsen a hercegnőnek, nem ment.
Tehát a cár és a cár úgy döntött, hogy ötezer árvát gyűjti - elárulta kegyetlen kígyót -, és elküldte őket, hogy kérjék Kozhemyakot, hogy szabaduljon ki az egész orosz földről a nagy szerencsétlenségből. Kozhemyak szíve szomorú könnyekbe süllyedt, és ő maga is elhúzódott. Háromszáz kendermagot vett, könyörgött, minden kenderét befedte és elment.
Nikita közeledik a kígyó barlangjához, és a kígyó be van zárva, beleesik a rönkökbe, és nem jön ki hozzá.
- Jobb kijönni egy tiszta területen, különben megjegyezném az összes sört! - kérdezte Kozhemyaka, és kezével kezdte dobni a rönköket.
A kígyó a katasztrófát elkerülhetetlennek látja, Nikita nem rejtőzött el, kiment a szabad területre.
Régóta csak verte, csak Nikita kopogtatta a kígyót a földre, és megfojtotta. Itt a kígyó megkérte Nikitát:
- Ne legyél, Nikita, halálra! Erõsebb, mint te és én, nincs a világon. Ossza meg az egész világot egyenlően: egy fele leszel, és én - a másikban.
- Rendben van - mondta Nikita. - Először is meg kell állapítanunk a földet, hogy később ne kerüljön sor vitatkozni közöttünk.
Nikita háromszáz szendvicset termett, egy kígyót vetett be, és Kijevből lyukba kezdett, hogy barázdált; A barázda mélysége két sazhens és egy negyed. Nikita egy kést vett Kijevből a Fekete-tengerbe, és azt mondta a kígyónak:
- Megosztottuk a földet - most osztjuk el a tengert, hogy ne veszekedjünk a víz között.
Elkezdték megosztani a vizet - Nikita a kígyót a Fekete-tengerbe vezette, és ott megfulladt.
Miután szent ügyet kötött, Nikita visszatért Kijevbe, újra megtörte a bőrt, nem foglalkozott a munkájával. A hercegnő visszatért az édesapjához, az anyjához.
Nikitin barázdái, azt mondják, és itt-ott a sztyeppe felett láthatók: két magas gerendával áll. A parasztok körül az eke, és a barázdák nem nyílnak meg: hagyja emlékezni Nikita Kozhemyakára.