A művészet mint a kultúra - tanfolyam projektje
3 Kulturális fejlődés az első ipari forradalom idején
A civilizáció kifejezést a francia pedagógusok tudományos keretek között vezették be, hogy olyan civil társadalmat jelöljék meg, amelyben a szabadság, az igazságosság és a jogrend érvényesül. Később ez a szó szélesebb értelmet nyert, és mint tudományos fogalmat három értelemben használják:
1. az emberiség progresszív fejlődésének ideálisjaként;
2. az egész világra kiterjedő, progresszív fejlődés folyamatának szakaszaként;
3. mennyire kvalitatívan eltérő, egyedi, történelmi, etnikai, közoktatási.
A civilizációk a gazdasági tevékenység domináns jellegében különböznek: mezőgazdasági és ipari, part menti és kontinentális. Ha ez az elven alapul, a történelmi és földrajzi környezet, a civilizáció bukása, attól függően, hogy hogyan hatnak a koncert más civilizációk, vagy sem, nyitott vagy zárt, vagy befelé forduló; azaz Azok, akiknek a kreatív energiája befelé és extrovertált, arra törekszik, hogy kibővítse határait. Az emberiség történetében kétfajta civilizációs fejlődés fogalma is létezik: a hagyományos (keleti civilizációk) és a technogenikus (nyugat-európai civilizációk).
A művészet az ember spirituális és gyakorlati tevékenységének szférája, amely a világ művészeti megértésére és elsajátítására irányul. Úgy tervezték, hogy kielégítse az ember egyetemes szükségességét, hogy újra megteremtse a környező valóságot az emberi érzékiség fejlett formáiban.
A művészi munka további felosztásának és javításának folyamata során elkezdték megérteni a kreatív tevékenységet, melynek célja a világ körül alakítása és a személy a szépség törvényei szerint. Itt is a készség döntő fontosságú, de a létrehozott alkotások szerkezetének belső mintáinak megvalósítására törekszik.
A művészet sajátossága, amely lehetővé teszi annak megkülönböztetését az emberi tevékenység minden más formájától, abból áll, hogy a művészet művészileg fantáziadús formában fejleszti és fejezi ki a valóságot. Ez a konkrét művészi és kreatív tevékenység eredménye, ugyanakkor az emberiség történelmi kulturális tapasztalatának megvalósítása. A művészi kép nemcsak a valósághoz való külső hasonlatosság, hanem a valósághoz való kreatív hozzáállás formájában nyilvánul meg, mint a való élet gondolkodásának és kiegészítésének módja.