Tudományos stílus
A tudományos stílus története 4
Tudományos stílus. Definíció és jellemzõ tulajdonságok 5
A beszéd szintaxisának sajátosságai a tudományos beszédben 8
Hivatkozások 14
Célul tűztem ki magamnak, hogy azonosítsam a tudományos stílus feladatát és részletesebben írjam le a történetét.
A középkorban a tudomány szorosan kapcsolódott a valláshoz, a teológiához és stilisztikai szempontból nagyrészt alárendelték az egyházi könyvek stílusához.
A reneszánsz, a tudomány fejlődése vezet az aktív kialakulását speciális terminológiát használjuk, de az európai kutatók még mindig nagyon gyakran használják a nem anyanyelvi beszélők, és latin vagy görög nyelv - ez nagyrészt a tevékenységre és gretsizmov Latinisms a modern tudomány, ahol már működnek az internacionalizmus. Stílusában, a tudomány még mindig nagyon közel van a művészeti és oratórikus irodalom: tudományos művek gyakran írt verses bővelkedik ötletes leírások, metaforák különböző retorikai alakzatok.
A felvilágosodás, a tudomány nyelve, legalábbis a természettudományok, jelentősen eltér a szakirodalomban (literaturnoobraznoy) beszéd; de még mindig nagyon közel áll a beszédhez, ami a megvilágosodás természetének köszönhető. A tudomány átad az anyanyelvnek, amelyben megfigyelhető a speciális terminológia kialakulásának gyors folyamata. A felhalmozott tudás már nem egy régi idegen nyelv keretébe illeszkedik, a népszerűsítéshez a nyelvi forma demokratizálódása szükséges. Pontosan ez az időszak az orosz nyelvben az M.V. Lomonosov, a nemzeti tudományos beszédmód alapítója. „A teljes jelentőségét az orosz nyelv, széles körű ismeretekkel az egzakt tudományok, a tökéletes bevezetés a latin, görög és nyugat-európai nyelveket, az irodalmi tehetség és nemzeti géniusz hagyjuk Lomonoszov feküdt a jobb bázis orosz műszaki és tudományos terminológiát. Ő alapozta meg a mi a pontos tudományos nyelv, ami nélkül már senki nem tehetem. "
A tudományos stílus kialakulása és fejlődése a tudományos ismeretek különböző területeinek, az emberi tevékenység különböző területeinek fejlődésével függ össze. Először a tudományos előadás stílusa közel állt a művészi elbeszélés stílusához. Így Pythagoras, Plato és Lucretia tudományos művei különböztek a jelenségek különleges, érzelmi érzékelésében. A tudományos stílus elválasztása a művészi művészettől az alexandriai időszakban történt, amikor görög nyelvben kezdtek megalapozni egy stabil tudományos terminológiát, amely kiterjesztette befolyását az akkori kulturális világ egészére. Később latinul töltötte be, amely az európai középkor nemzetközi tudományos nyelvévé vált. A reneszánszban a tudósok törekedtek a tudományos leírás tömörségére és pontosságára, mentes az előadás érzelmi és művészi elemeitől, mivel ellentmondanak a természet absztrakt-logikai feltérképezésének.
A tudományos stílus saját fajtáival (altípusokkal) rendelkezik: népszerű tudomány, tudományos és üzleti, tudományos és műszaki (termelési és műszaki), tudományos és újságírói, oktatási és tudományos.
A tudósok nyelvét gyakran mondják "száraznak", az érzelmi és képi elemek nélkül. Ezt a véleményt a túlságosan általános jellegű: gyakran a tudományos munkák, különösen polémia segítségével érzelmileg kifejező és ábrás eszköze a nyelv, amely, ha igaz, többletfelvétel, szemben a tisztán tudományos előadás észrevehetően látszanak, és így a tudományos próza vonzóbb. Például.
A híres orosz sebész N.I. Sütemények egyik tudományos cikkek írta: Mint kalligráfia, amely fest a papír komplex formák azonos tollvonással, egy gyakorlott kezelő is, hogy a vágás nagyon különböző alakú, méretű és mélységű ugyanazon mozdulattal kést. Milyen hamar hozta ezt a nyelvet szoros kapcsolatban áll a szélén a bőr véres, élete megváltozik, ez olyan, mint egy növény átültetett idegen földön, valamint az új tápláló levek és kap új funkciókat. Ő chuzheyadnoe növény elkezd élni a másik rovására, amelyben vegetál: ez novoprivitaya ág igényel holili, és gondosan őrzött, amíg feleségül vette be a helyre, amelyet a sebész nevezi örökös tartózkodást.
Tudományos stílus. Meghatározás és jellemző tulajdonságok
A tudományos stílust számos általános működési feltétel és nyelvi sajátosság jellemzi:
1) a nyilatkozat előzetes megfontolása;
2) monologikus jellege;
3) a nyelvi lehetőségek szigorú kiválasztása;
4) gravitáció a normalizált beszédhez.
a) A tudományos stílus olyan beszédrendszer, amelyet kifejezetten az emberek tudományterületének optimális kommunikációjára alakítottak ki. Annak érdekében, hogy felfedezzék ezt a legáltalánosabb definíciót, először is meg kell tudni, hogy mi a tudomány; mi a tudományos tevékenység jellege és szerkezete? mi a kommunikáció specifikussága a tudományos szférában.
b) A tudomány egyik leghatékonyabb módja a szerzés új ismeretek a világ egyik legfejlettebb formája felhalmozódása és rendszerezése tudás, a tapasztalat, az egyik leginkább költséghatékony ismeretmegosztást rendszerek a társadalomban, az átviteli és az észlelés.
c) Mi a tudomány megszerzésének tudományos módszere?
Először is, a tudomány az emberi elmeben tükröződő világot boncolgatja, és speciális kutatási tárgyak rendszerként mutatja be.
Másodszor, a tudomány a tudás szervezett és tudatos megszerzésének rendszere.
Ezután a bizonyított igazság egyfajta axiómiá válik, amely tiszta tudásbevonatot képvisel. Ennek köszönhetően a mai iskolás tíz perc alatt megtanulhatja a múlt sok tudósa sokéves munkájának tudását.
Tudomány, felfedve hiányos, keskeny, felületes vagy jogtalanul előállított korábbi generációk a tudósok ismerete, nem egyszerűen eldobja ezt a tudást, és abból számukra egy szemernyi igazság és egyértelműen meghatározza a határait objektív igazság tudás kivont korábban. A múltbeli kiterjedt elméletekből származó racionális kivonatok új, tájékoztató módon nagyobb méretű elméletek elemévé válnak.
A tudomány modellezi a tudást, így rendkívül létezik
tömörített formában (fogalmak, törvények), és ugyanakkor a múltban, a jelenben és a jövőben számos tényre (tárgyak, jelek, állapotok, jelenségek) terjed.
Végül minden magán tudomány szigorú és szabályozott tudásrendszer, és a tudomány egésze egyaránt szigorú rendszerrendszerek. Ez a szigorú rendszerszerűség viszonylag könnyű navigálni a tudás széles körében, és viszonylag könnyű elsajátítani őket.
Tehát a tudomány érdemei, mint a tudás felhalmozódásának egyik formája, elsősorban az a tény, hogy felhalmozza a kreatív keresések eredményeit, kiválasztja aktív racionális kitermelésüket, modelleket és rendszerezi a tudást.
Így a tudomány mint tudás-megosztó rendszer hatékonysága elsősorban attól függ, hogy mennyire használják fel az általa használt nyelvet az érzékelés és az értékelés megfelelő, elkerülhetetlenül és hozzáférhetővé tételére. De mielőtt ehhez a kérdéshez fordulnánk, meg kell értenünk a tudományos tevékenység egészének természetét és struktúráját.
A tudományos tevékenység a személy előtt, két fő, elválaszthatatlanul kapcsolódik egymáshoz, és ugyanakkor viszonylag független feladatok: 1), így az új ismereteket a világ (azaz készült nyílás) és 2), hogy ezt a tudást az állami vagyon (azaz, tájékoztatják a svájci nyitást). Ennek megfelelően meg kell különböztetni a személy tudományos tevékenységének két szakaszát minden egyes időszakban: 1) a felfedezés színpadát és 2) a felfedezés kialakításának szakaszát.
A beszéd tudományos stílusa (a tudomány nyelve) elsősorban nem az első, hanem a tudományos tevékenység minden egyes időszakának második szakaszát jelenti - az új tudás verbális bejegyzésének a szakasza, amelyet a társadalom felé történő kommunikáció során nyertek ki.
A beszéd szintaxisának jellemzői a tudományos beszédben
A tudományos beszéd szintaxisa a következő jellemzőkkel bír:
A logikai elv dominanciája a mondat struktúrájában.
A verbális konstrukció logikai elvének dominanciája a szuperfráciens egység szintjén.
3. A tudományos beszéd néhány formális-szerkezeti jellemzőjének funkcionális feltétele.
Megállapítottuk, hogy a tudományos stílus specifikusságának legteljesebb kifejeződése fogalmi molekuláris mondat predikciós multivalenciával. Egy ilyen kombináció, egyrészt, a funkcionálisan egyenértékű módon, és elvileg helyettesíthető (vö műgyanta kapott fenol-vegyületet formalin -. Bakelit). Másrészt, ez potenciálisan szeretnék sokaságát tartalmazza alárendelt kikötések, és nehéz lehet kibontjuk a licit (PU gyanta, amely akkor kapunk, ha fenollal formalinnal). Ez felülmúlja a szó, amely nem igényel új nyelvi forma és szabadon épül ismert lexikai és nyelvtani anyagot, összehasonlítva egy felhívás - tömörsége. Így a javaslat valójában működik nem csak az egyes szavakat, mennyit slovokompleksami, ami egy bizonyos gyengülése szintjén összetett mondat. Így világossá válik, hogy miért a tudományos beszéd, összehasonlítva más stílusok, nyelvtanilag egyszerű mondat bonyolult összetételű és kommunikáció, valamint az összetett mondatokat nem olyan sok, és nem is olyan bonyolult, de fő építészeti, ahogy azt várják, összetettségét tekintve a kifejezett tartalmat. Tehát kiderül, hogy az átlagos mennyisége egyszerű mondatokat tudományos írás szinte ugyanannyi, mint a bonyolult (49,7%, illetve 50,3% iktatott Kozhina MN), de az átlagos mérete egy egyszerű mondat - mintegy 20 szó, és komplex - mintegy 30 fő. Ezen túlmenően az összetett mondatok között - egy alárendelt záradékkal (72,4%) - egyaránt meghatározóak.
Úgy tűnik tehát, hogy a szintaktikai szervezet a beszéd alá probléma szekvenciális felhalmozódása az információ, amely (mint később látni fogjuk), majd felgördül, és ez lehetővé teszi, hogy az érvelés, hogy menjen az egyszerűtől az összetett, dinamikusan kezelni a több és nagyobb kapacitású értelmes egységet.
Az összetett mondatok alkalmazott tudományos szövegek, gyakori vegyület alárendelő kötőszavak, jellemző a könyv a beszéd egyáltalán (annak a ténynek köszönhető, hogy annak a ténynek köszönhető, hogy annak a ténynek köszönhető, hogy annak ellenére, hogy, mivel, míg a hasonlóan stb) , amely sokkal egyszerűbb, mint az egyszerű ok-okozati, engedményes, ideiglenes szövetségek, hogy felfedje a komplex mondat részei közötti kapcsolatot.
Hogy csatlakozzon a szöveg részeinek, különösen a bekezdések szoros logikai kapcsolatban állnak egymással, a szavak és a kombinációk jelzi, hogy a kapcsolat: azonban ebben az esetben az első, majd így tehát következésképpen stb eszközei kapcsolat a szöveg egyes részeit is. másodszor is bevezető szavak és kombinációk. végül, egyrészt a másik, és így tovább. jelezve a bemutatás sorrendjét.
Általánosságban elmondható, hogy a tudományos beszédben a szintaktikai struktúrák összetettebbek és telítettek a lexikai anyagokkal, mint a művészi prózában.
A tudományos stílus szintaktikai jellemzői közül meg kell jegyeznünk a komplex konstrukciók hajlamát. Az ilyen struktúrák a tudományos fogalmak komplex rendszerének kifejeződése, a köztük lévő kapcsolatok kialakítása, például általános fogalmak és fajok: ok és hatás, bizonyítékok és következtetések stb. Ebből a célból gyakran használnak homogén kifejezésekkel és általánosítószóval rendelkező mondatokat: egy szélesebb, általános fogalmat tárnak fel a szűkebb fogalmak segítségével.
Ennek az értéknek a tulajdonlásával vagy anélkül történő birtoklása alapján a következő kifejezéseket osztjuk fel:
1) olyan szókombinációk, amelyek összetételében predikátum, vagy formális összetételük a kihagyott predikátumra utal, vagy végül egy predikátumból állnak; minden ilyen mondatot mondunk mondatoknak;
2) olyan szókombinációk, amelyek összetételükben két vagy több predikátumot, vagy két vagy több szókombinációt tartalmaznak, amelyek jelzik formális összetételüket a kihagyott predikátumokból vagy bizonyos predikátumokból; minden ilyen mondatot komplex egész számnak fogunk nevezni (gyakoribb kifejezés - "komplex mondat"):
3) olyan szókombinációk, amelyek összetételében nincs predikátum, és maguk nem predikátumok.
A tudomány és a technológia nyelvét számos nyelvtani jellemző jellemzi. A morfológia területén ez nem az élettelen variánsformák alkalmazása, amely megfelel a nyelvtani eszközök megóvásának elvének.
Tehát megtudtuk, hogy a tudományos stílus legfőbb feladata, hogy az információkat az olvasó számára a lehető legnagyobb pontossággal és pontossággal továbbítsa. És ez a legjobban az érzelmi eszközök használata nélkül érhető el. Végtére is, a tudomány közelebb áll, elsősorban az érveléshez, és nem érzi. A tudományos és technológiai forradalom maga megváltoztatta a kutatás természetét. A tudományos problémákat általában nem magánok, hanem tudósok és mérnökök csoportjai oldják meg. És ez vezet ahhoz a tényhez, hogy a tudományos megjelenítés modern módja kollektív, vagy hivatalosan logikus, és így nincs helye az érzelmeknek.
Tehát a társadalom gyors fejlődése, a tudomány és technológia gyors előrehaladása olyan speciális nyelv kialakulását követeli, amely leginkább alkalmas a tudományos ismeretek kifejezésére és átadására.
Vasilyeva A.N. Az orosz nyelv stilisztikájának előadásai: A beszéd tudományos stílusa. - 1976
Senkevich MP A tudományos beszéd stílusai és a tudományos művek szerkesztése. - M. 1984
Kutina L. L. Az orosz tudomány nyelvének kialakulása. - 1964