Olvassa el egy ingyenes könyvet egy madár-szövő számára, Svetlana Demidova (a könyv második oldala)
(2. oldal, összesen: 15)
- Azt gondolná, hogy nem lennél féltékeny olyan emberre, mint Oleg! - motyogta Mila, felpattant egy elektromos vízforraló gombjára, és megkérdezte barátját: - Van egy csésze teája?
- Természetesen teát iszom - válaszolta, és az asztalhoz közelebb húzódó szálon ült -, de ez nem fogja megjavítani! Örülök, hogy nem halványulsz, és képesek döntő lépésekre.
- Maga a magánnyomozásról van szó? - kérdezte Mila, miközben kihúzta a hűtőszekrényből egy dobozt, amely márkás, szentpétervári mini-süteményeket tartalmazott.
- Rólam - felelte Gela, és megnyúlt a nyakát, hogy láthassa a fedélen lévő átlátszó műanyag ablakot, hogy hány apró sütemény maradt a dobozban. Elég volt belőle, és Gel elégedetten bólintott.
Mila egy kis ablakkal levette a fedelet a dobozról, a csészealjra két apró kosárra helyezte a lábát, sok eclairs-t, három bokrot, és ezt a gazdagságot egy barátjának mozgatta. Gelya inkább elmosolyodott, azonnal rávágott a szájába egy rózsaszín dobozt egy régi jó vajkrémből, és egy teljes szájával megkérdezte:
- Szóval, mit gondolsz a rohadt keresésről?
- Nem tudok semmilyen ügynökségről - mondta Mila, aki egyáltalán nem akart gondolkodni. A magánszemlélet egyetlen kombinációja az agyi egyesületeiben egy régi angol detektívrel jött létre.
Gela jó kortyot kortyolt a teaből, és boldogan jelentette:
- Hát ... az eladás perzsa kiscicák ... Tudod, Tanya sokáig ... könyörgöm neki meggondolatlanul megígérte, hogy dvenadtsatiletie, és ő rémülten, ne felejtsük el ... Majd meg kell tartani az ígéretet. Látod, még egy ujjatlan tollat is viseltem: "Kiscicák, kék perzsák ..." És következő ... Nézd: "Az ügynökség" Sherlock Holmes "»! A név természetesen nem szökőkút, fantázia nélkül ... de pontosan azt ígérik, amire szükségünk van: "Magánvizsgálat. Ésszerű árak. A teljes titoktartás garantált. "
- Gél! Nos, mit mondhatok Holmesnek? - Mila úgy dobta a csészealj csészéjét, hogy egy apró, félhomályos, és a héj felé repült. Barátai követették a járását, majd Gela így válaszolt:
- Azt fogja mondani, hogy szeretné megtudni, miért változik a jól ismert pétervári divattervező, Oleg Romanets, ahelyett, hogy venné és dobná.
- Tudja, Gelya, nem akarok valamit mondani minden olyan sarkon, amit Oleg csal.
- És te, és nem mindenkinek! Ezt csak egy olyan ügynökségnél fogja megmondani, amely garantálja a titoktartást, és értesíti a pénzt! Mondja el a detektívnek a szeretője hűtlenségét, ez, ha tudni akarja, ugyanaz, mint az orvos előtt levetkőzni!
- Nem érted, Gel ... Ha Oleg egy egyszerű ember, akit senki sem tud ... Csak képzeld el, milyen szemekkel néz át Sherlock Holmes, amikor azt mondom, hogy a Romance-nal élünk ...
- Ha ő egy hagyományos orientáció, akkor biztosíthatom önöket, hogy nem érdekli.
- Nem, nem arról beszélek ... Ő, aki rám néz, szinte ismeretlen egy nőnél, valószínűleg azt fogja mondani: "És mit akarsz, Citizen?" Ki a római és ki vagy te? Például nem is hallottam rólad!
"Egyetértek azzal, hogy ő így gondolja."
Senki sem gondolkodhat. De nem mond semmit neked, mert nem egy helyi milícián, hanem magánnyomozó! Nem érdekli, ki él azzal, akivel együtt változtatnák egymást, hogy munkáját nem adják át!
- Gél! És ha nincs elég pénzem? Mila elkezdett adni.
- Hát ... fogunk gondolni valamire ... Lássuk röviden ... Vagy mi és én nem magán vállalkozók!
Mila kissé elmosolyodott az ajkán, és egy kis csészealjra tett egy barátot egy csészealjra.
Oleg még mindig úgy viselkedett, mintha csak Mila-t szeretett volna, és még nem is volt nagyon fiatalos Selvinskaya Darya Alexandrovna a zagashnikban. Mile nagyon vigyázott arra, hogy az arcába dobja, hogy valamit tudott erről a Daria-ról, és hamarosan még jobban tisztában van vele. Nagy nehézséggel visszatartotta. Természetesen voltak boldog pillanatok, amikor egyáltalán nem emlékezett a riválisra, mert a szerelem kimerült, megolvadt és megolvadt a hölgy ruhájának híres pétervári vágójába. De amint Mila teste visszanyerte összesített állapotát, lelke ismét féltékenyre kezdett.
A találkozó a "Sherlock Holmes" magán nyomozó ügynökséggel pénteken dél felé tartott. Mivel ez a nagyon pénteki Mile reggel volt annyira nyugtalan, hogy sikerült égetni a mikrohullámú kedvenc Olegova zárt szendvicseket, mert megkérdezte a rossz rendszert. Ez a Romanet nem kételkedett abban, hogy reggelire klasszikus hideg szendvicseket sajtolt, vaj nélkül, megcsókolta Mila arcát és elment a műhelyébe. Oleg rugalmassága ismét gyanakvónak tűnt neki. Mindenki más megvetően megdöntötte az orrát az égett kenyér illatával. És ez? Lehet, hogy úgy gondolja, hogy nem bánja, hogy minden ruhát áztatnak a tűzzel, mint egy tűzben! Gelka igaza van: nagyon furcsa, hogy a rómaiak készek elviselni még Milina égő ételeit, annak ellenére, hogy van egy másik nő. Soha nem fogja megengedni, hogy ilyen hamis lépést tegyen, mert valóban álmodik arról, hogy Oleg reggelizik vele ugyanabban a konyhában. Mi a baj? Miért Romantz mellett Lyudmila Leonidovna Ivina is Selvinskaya Darya Alexandrovna?
Állj. Elég Selvinskaya-ra gondolni! Így megőrülhetsz, és nem maradhatsz ki, amíg nem találkozol Sherlock Holmessel!
Mila nem akart pénteken menni a céghez, de most megértette, hogy érdemes megtenni. Meg kell elterelni a rettentő gondolatoktól. Hol lehet más is, ha nem a "Willow" -ban?
... Összesen 10 évre volt szükség ahhoz, hogy Mila hozzon létre üzletet. Most már jóval több mint harminc éve volt, de nem csak nem házas volt, de szinte nem volt tapasztalata a férfiakkal. Minden ereje, fizikai és lelki, elfoglalta kedves példáját. Igen, igen, ha beszélünk róla, ez az egyetlen módja - nagybetűvel.
Mindez az intézetben indult, ahol Mila a Divat- és Iparművészeti Karon tanult, a textilgyártás technológiájára szakosodott. Egyik nap, az egyik tanár egy dekoratív anyagot hozott Marokkó útján. A szálak összefonódnak annyira szokatlan és furcsa, hozzon létre egy egyéni, enyhén csillogó minta junior évfolyam Karina Ludmila megállt aludni. Meghatározta magát a célnak -, hogy feltárja a marokkói mesterek textilgyártásának titkát. Ahelyett, járkálni a városban éjjel, és átlátszó fehér csók a fiatalokkal a kísérteties köd, ő ül adott neki egy darab szövet, törés külön húrok és próbál írni az algoritmus számára szövés.
Amikor a rövid szentpétervári nyárat a rothadt, nyirkos őszség váltotta fel, Lyudmila Ivina, az intézet tavalyi hallgatója végre képes volt reprodukálni az anyagot, amely nem gyengébb a marokkói szépségben. A disszertáció tárgyát előre meghatározták: "A textiltermelés technológiája a marokkói textíliák mintáinak megfelelően". Nyilvánvaló, hogy az oklevelet a kurzus során a legjobbnak ismerik el, és Mile posztgraduális tanulmányokat és munkát végzett a tanszéken. Elutasította. Ismerje meg - mi? Kivel? A marokkói textília alapos tanulmányozása és megismétlése megnövelte a Díszítő és Iparművészeti Karon végzős diplomát, olyan felbecsülhetetlen tapasztalattal, hogy még sok intézményi tanítása sem volt. Mila nem csak tudta, hogyan készítsen szöveteket. Érezte őket. Szokatlan, páratlan izgalomba került, amikor gyapjú vagy szintetikus fonalat vásárolt a munkájáért. Nem volt szüksége a férfiak csókjaira és simogatásaira. Szinte érzéki ecstasyba lépett, amikor érezte a durva cérnákat a kezén, és elképzelte, hogy a legprimitívebb oktatási felszereléssel milyen bonyolult formában összefonódnak, egy szép vásznat hozva létre.
Mikor a perestrojka kitört, Mile szerencsés volt. A magassága peresztrojka tevékenységek, együttműködnek a nagyon két egykori osztálytársak, akikkel egy egyszerű szövőszék, Miele sikerült szinte semmit, és még a hosszú lejáratú hitel, hogy megvásárolja a berendezések egyike a malmok tönkretett egy pillanatra. A részvényekről, ugyanazokkal a Miskával és Alikkal együtt, Mila levette az elhagyott pincét a helyi lakáshivatal épületében. Egy kellemetlen, egészséges, rozsdás egységen belül saját "kazánházi" fejlesztéseit versenyképes állapotba hozta.
A munka lassan haladt. Nem volt minőségi nyersanyag és színezék. A Mila által feltalált új anyag azonnal elszállt a gép kilépési pontján vagy mosás után. Először az új formáció vállalkozói csoportjából Mishka elszakadt. Külföldön utazott, és végül saját kereskedelmi tevékenységét építette, nem kapcsolódva az intézetben kapott oktatáshoz. Egy ülőben hervadt az időmérő barátjának, Zavalniuknak. A srácok régóta meggyőzték, hogy Mila idióta rongyokat dobjon, és csatlakozzon a nyereséges, gyümölcsöző üzlethez, de elutasította. Aztán a barátok - a vállalkozók egy pincét vásároltak felszereléssel, tág gesztussal egy durva fiatalember barátjához adták, és belevetették a kereskedelem dühöngő óceájába.
Mila egyedül maradt, egyáltalán nem zavart ez. Mishka és Alik mindig sietettek és rángatták, mert gyorsan és azonnal vágytak a sikerre és a jólétre. És megértették őket. Mishka már házas volt, és növekvő családja pénzt követelt. Alik leginkább a gyönyörű ruhát akarta, enni finom, és egy neves külföldi autót lovagolni. Mile-nek nem volt szüksége semmire. Még mindig ugyanabban a kazánházban dolgozott, ami lehetővé tette számára, hogy legalább fenntartsa magát és folytassa azt, ami az életének lényege.
A Milla egyik legális szabadnapján hirtelen minden kiderült. Az az intézet, amelyen az intézet befejezése óta dolgozott, nem szétesett, még akkor sem, amikor a példányt a legolcsóbb háztartási szappannal kezelte, majd egy poros mosógépben. A sikernek köszönhetően Miskát hívta. Megígérte, hogy segít a minőségi fonalban.
A Mila a különleges szőnyegekből készült dekoratív panelekkel díszített díszítőelemekkel kezdett bemutatni azokat a művészeti szalonokat, amelyek számtalan számban jelentek meg Szentpéterváron, majd kiállításokon. A képeit könnyen megvásárolták, sőt megrendeléseket is készítettek. Ugyanaz a Medve, vagy inkább Mikhail Petrovich Tropinin, egy jól ismert St. Petersburg üzletember elrendelte neki egy kárpitos triptichot, hogy megtervezze saját kabinetjét és két nagy paneljét: egy városi lakás, egy másik a dachának. Alik Zavalnyuk sikerei Mila nemsokára érdeklődött, mert elszakadt a Tropininnel, aki valahogy a saját üzletével foglalkozott, és középosztálybeli vállalkozók között több milliárd dolláros megalázásban veszítette el magát.
Ljudmila L. Karina folytatta a munkát, hogy növelje a panelek, és nagyon hamar egy kis fal művészeti salonchik amit szervezett, nem mentes a nagylelkű támogatása Tropinin már díszített több rangos kiállításokon oklevelek származó termékek dekoratív textil. Mila már kezdett szenvedni attól a ténytől, hogy az élet kissé monoton és nem érzelmes, amikor egy fényes és divatosan öltözött fiatal nő belépett a szalonba. Miután figyelmesen megismerkedett az értékesítésre és felülvizsgálatra szánt alkotásokkal, felkereste Mile-t, és megkérdezte:
- Vásárolsz valakitől, amit kiállítasz, vagy csinálod magad?
- Természetesen maga is - nem büszkeség nélkül Mila válaszolt.
- Akkor talán egy kendőt készíthetsz ezzel a technikával?
- Nos, igen ... egy nagy zsebkendő. Szeretnék hosszú keféket viselni.
- Egy ecset jó különböző hosszúságú ... - azonnal bekapcsolódott, elkezdett feltalálni Mila-t.
Akkor itt az ideje, hogy meglepjék az ügyfelet:
"Nos, igen ... nézd meg ..." Mila, az első papírra, amire találta, különböző kesztyűs kendőt festett. - De az összes ecset ugyanolyan hosszú lesz, mert rövideket kaphatsz ... - Szünet után csendben maradt.
- És mit tehetsz a rövid kefével? - kérdezte a látogató.
- És a rövid kefékhez ... - A művészeti szalon tulajdonosa elmosolyodott és azt mondta: - Nem is képzelheti el, hogyan világítottam meg! Hadd tegyek, ami eszembe jutott! Ha nem tetszik neked, akkor csinálok még egy kendőt, amelyet megkérdez ... és ... ingyen ... Menni?
A nő nem értett egyet, hiszen nem tudta megtagadni, mit tett Mila. A kendő fekete volt, kék szálakkal, és mesésen szép. A stilizált virágok, levelek és szitakötők meglepően harmonikus mintázattal összefonódtak. A kefe Mila különböző hosszúságú, fogantyúként készült. Rövid kötésű, saját technikáján szőtt virágok hosszú, vékony porondokkal.
"Félelmetes ..." kilégzett az ügyfélnek. - Nem is számítottam rá, hogy ez történni fog ... Itt van egy exkluzív - annyira exkluzív!
"Nem számítottam magamra!" - felelte Mila. - És nagyon örülök, hogy tetszett neked!
"És mennyibe kerül ez a szépség?"
- Egyáltalán nem. Adom ezt a kendőt.
- De miért. Ez ... irracionális!
- Mégis, mert racionális! Nevetett Mila. - Új irányt indítottál nekem, amiért végtelenül hálás vagyok neked.
- Most kendőt készítesz? - kérdezte a nő kissé féltékenyen.
- Ó! Ne aggódj! A kendője továbbra is kizárólagos marad. Nem érdekel az ismétlés.
Az a nő, aki új irányt indított a munkájában, hamarosan a legjobb barátjává vált, majd asszisztense és jobb keze. A karcsú és gyönyörű szőke Helena Korolenko lett a modell, amelyen Mila varrta az első esti ruhát, amelyet ugyanabból a szövetből készített, csak néhány korszerűsített: könnyű és kevésbé konvex.
Természetesen nem hitt el Olegnek. Néhány hosszú hónap elteltével a romantikusok Mila-nak beleegyeztek, hogy csak vacsorázzanak vele. Úgy vélte, hogy Lyudmilt komolyan sértette meg egy csaló, és ezért többé nem bízik az emberekben. Nem tudta elképzelni, hogy mielőtt találkozott volna vele, ez a fiatal nő gyakorlatilag nem ismerte a szeretetet. Ne vegye ugyanazt a szerelmi tapasztalatért néhányszor nem világos, hogy mi történt a sietős és érdektelen szex az osztálytársa Alik, most valahol teljesen eltűnt. A legrémisztőbb szerelmével Mila szerette a szöveteket, és létrehozta az "Iva" szalonot a semmiből. Talán pontosan az a tény volt, hogy a munkája kivételével nem pazarolta el többé a lelki erõt, és oly rendkívül gyönyörûvé tette a szöveteket.
Amikor Mila rájött, hogy nagyon szerette a Romanetet, komolyan megijedt. Úgy tűnt neki, hogy Oleg iránti érdeklődés a CASE elárulta. Ha rohan a férfi és a romantika között, semmi jó nem fog jönni. Lehetetlen a kreativitást és az embert egyaránt szereti. Szenvedés vagy kreativitás lesz, vagy ember. Mila már régóta feláldozta kedvenc munkáját. Éppen most érte meg, amikor már elismerést és sikereket ért el, hogy tétjét kockára tegye az emberrel való találkozás gyanakvó örömeivel szemben, akiknek sok értékes idő telik el?
- Mondja meg, Milka, nem igazodik hozzá, hogy a római maga követ önt? - kérdezte Gela valahogy.
- Hát ... nem kérdeznék fel ... - válaszolta Milla.
- És hogyan tennéd?
"Nem tudom ... nincs időm arra gondolni, Gelya ... Nem látod mennyire nincs időd ..."
- Nézd, Milka! Mintha nem bánnánk!
- Miről beszél? - Valamilyen oknál fogva félt Milától.
- Az a tény, hogy Oleg fog az orrodból! - adta neki a legjobb barátot.
- Igen, még én is! Megnevettette Gela.
- És mi van? Olyan rossz vagyok, hogy nem érdekelhetek egy nagy vágógépet?
- Te ... nem vagy rossz ... Nagyon jó vagy ... Sokkal jobb vagy, Gelka!
- Nos! Figyelj, én nem mondtam ilyet! De mi van akkor, ha a római, aki a közelmúltban egyre gyakrabban dörzsölte a "Willow" közelében, végül felismer?