Művészet és cenzúra Putyin Oroszországban, társadalom, inosmi - mindent, ami méltó a fordításhoz
Natalia Antonova (Natalia Antonova)
Az orosz állam paradoxonja különösen nyilvánvalóvá válik, ha az ország virágzó művészetét elemezzük. Ezek az ellentmondások az irányítási rendszerben és azok egyedülálló befolyása az orosz művészet világára, amelyek hozzájárulnak Putyin hatalmának megerősítéséhez, s valójában hozzájárulnak az orosz elnök támogatásához.
Van-e cenzúra? Igen, egyesek azt állítják, de implicit módon fejeződik ki, és senki sem tudja, hogyan működik. Mások az ellenkező szemszögből ragaszkodnak, megvédve az ötletet. Csak nézzük meg, azt mondják, hogy hány kulturális alakot adott nekünk a Szovjetunió - egyáltalán nem olyan, mint a mai fiatal, elkényeztetett, csavarodó művészek!
Ha figyelembe vesszük a problémát részletesebben, és a finomságok, a cenzúra, de ez többnyire az öncenzúra a művészet, amelyet használni, hogy ne veszítsen hozzáférést közfinanszírozás vagy festői helyek, koncerttermek, kiállítótermek.
Gyors előre néhány hónappal korábban - és ez ugyanaz a „hazafiak” azok „obszcén” bohóckodás már hatalmas főműsoridős Dmitry Kiselev, közismert nevén a West Oroszország vezető propagandista.
A cenzúra Oroszországban játék. Az öngondoskodó "cenzorok" ezt a lehetőséget tekintik arra, hogy bizonyos tisztviselők (és még Putin maga előtt) is kedveskedjenek, és botrányokat készítsenek. Másfelől a Kreml más, befolyásosabb "szolgái", zavarás nélkül, lehúzza őket, és gondoskodnak róla, hogy elviszik őket. Tehát az orosz művészet világa nem annyira a kemény, szisztematikus elnyomorozódások sorozatának tárgya, melyet a fő, domináns ideológia kondicionál, mint tárgyat és alkalmat a befolyásos egyének és szövetségek közötti összeütközésre.
A szovjet időkben a hatóságok egyértelmű keretet határoztak meg, és figyelmeztették a művészeket, hogy tilos ezen kereten túlmenni. Az emberek alapvetően tudták, hogyan kell viselkedniük, és megalapozott döntéseket hozhatnak arról, hogy mennyi messzire mennek és milyen messzire mennek túl messzire. Putyin tisztviselői a véletlenszerűen engedélyezett határokat jelölik ki, változtassák meg őket, és kérjük, mondja meg, hogy ezek a határok nem léteznek. És hogy teljesen õrültetek és feltaláltad magad.
Putyin nem Kim Jong-un. Nem érdekes, hogy kezelje az éhező parasztokat és a gépet - akik előtte vernek; komoly ambíciókkal rendelkezik a világ színtéren, és az élet minden területén, beleértve a művészetet is, Oroszországgal kell foglalkozni. Ezért akadályozza a szervezett üldöztetést, és elhalasztja azt addig, amíg más érdekeket - beleértve a katonaiakat is - figyelembe vesz.
Az orosz művészek számára ez azt jelenti, hogy valószínűleg eltérő módon használják őket. Amikor a film kijött Andrei Zvyagintsev a „Leviathan” - egy szörnyű kép, gondoltam, hogy az orosz tisztviselők beváltja honfitársaik - orosz kulturális miniszter úgy döntött, hogy bizonyítani hűségüket a hatóságok, azzal vádolva a rendező, hogy az ő hátborzongató képét az élet az országban próbál hogy kedves legyen a nyugati közönségnek. Ha ezt követően a filmet jelölték film díjat „Oscar”, és megkapta ezt a díjat, ez ugyanaz a kulturális miniszter azonnal taktikát változtatott, amelyben a rendező „tehetséges” mester. Ugyanakkor világossá tette, hogy a díjat minden esetben az már nem a tehetség, nem számít, milyen ez a gyönyörű film nem értékelt.
Hypocrisy? Természetesen. A képmutatásra vonatkozó vádak azonban nem sok jelentőséggel bírnak az opportunizmus megfontolásaiból teremtett politikai rendszerben, a lehető legnagyobb hasznot, és a kultúraügyi miniszter ezt nem rosszabbnak ismeri, mint az orosz elnök.
Ezenkívül figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy Putyin magát a művészeket szeretné megcsodálni. A társadalom méltó képviselőinek csodálata politikailag kényelmes, de ez nem elég. Megmagyarázhatjuk, hogy miért vetette fel Putyin egy olyan embert, mint Vladislav Surkov, aki hosszú ideig a Kreml "szürke bíborosának" tekintette, és befolyásos hozzászólásokra nevezte ki. Ennek az az oka, hogy Surkov nem csak egy ravasz stratéga és manipulátor, azt is épít kapcsolatokat a Kreml és a művészeti világ védelme egyes és megfélemlítő másoknak, és beszélt az alkotó értelmiség nem unalmas, a kormány zsargont, és a saját nyelvén.
Az opportunizmus politikáját az jellemzi, hogy mindkét irányban cselekszik. Ha minden hatóság nem, ez csak egy játék tervezték, hogy kérjük a lakosság és a politikai hovatartozás és hiedelmek az egyének is performatív - a kormányzat szerepe a megfogalmazása - és lehet emelni, vagy eltávolítják a jelenetet bármikor. Ki tudja jobban ezt, mint a művészet?
Van cenzúra, de ez az öncenzúra.
Vajon ez is felelős Putyinért?
Bontsa ki az egész szálat (10 üzenet a fiókban)
PetroDvoretsovy, akkor most menj a censor.net.ua- Olvassa el, mit gondolnak az ukránok rólad. A kísérlet eredményeit írja.
Boruch Shmul, nem vagyok gyalogos a 6. számú házhoz. Ha mindezek az Ön érvei, akkor nagyon gyengék és nem bizonyítják az oroszországi cenzúra létezését.
Nyilvánvaló, hogy nem vagy sétáló. Nem mehetsz oda. Nem engedélyezett. Amellett, hogy megy a Kasparov.ru, vagy Grani.ru, vagy EJ.ru, és általában a google "Registry of tiltott oldalak" - sok, igen. Ezért én szabad emberként megyek oda, ahol akarok, olvastam mindent, amit akarok, és megismerem a különböző nézőpontokat. És csak azt olvassa el, ami jóváhagyja a Roskomnadzorot. Itt vannak az érvek. Nem az Ön számára, hogy ideológiai fedelekről beszéljünk, igen. Ez a hely, amelyet minden tény igazolnia kell :)
Boruch Shmul, még mindig nagyon aggaszt, hogy Oroszországban a totalitárius cenzúra tiltja az oroszok hozzáférését a cenzúrához, amely állítólag blokkolt? Könnyű segíteni a bánatodnak. Adja hozzá a felső két betűt, és akkor te vagy (nos, vagy aki érdekli a tompa ukrán város) boldogság: ua.censor.net.ua
vibbtwo, igen, hogyan lehet megkerülni a zárat. De ez nem a lényeg. Egy zára létezéséről beszélünk, amely a cenzúra létezését bizonyítja.
Állítólag? Akkor mit csinál Roskomnadzor? Hülye fűrészelés :)
Boruch Shmul, Mi van elfoglalva Roskomnadzor Nem tudom, és én, őszintén szólva, nem érdekel. De ez egy tisztességes ember felkavarodott, mert az utcai pocsolya szalaggal van kiképezve - ezt nem értem. Az, aki igazán szüksége van a szarra, még mindig megkapja.
vibbtwo, Duc, és cenzúrával foglalkozik, megvédi a szalagokat azzal, amit ő (nem te) úgy véli, hogy kerítésre van szükség. A mese a "The Little Humpbacked Horse" történetét meséli el. Sokszor megváltozott ennek a szerencsétlen mesének szövege. Eleinte a RI-ban tilos volt, mert a cárral szatíra volt. Aztán a korai Szovjetunióban kivágták a vonalat, mert a király tiszteletére van benne. És most, ha nincs RI vagy a Szovjetunió, tudod mit fogok mondani? Egy ilyen Mr. nem volt benne a meseban. Ez az anyag kizárólag a cenzorok fejében volt. Mint most, most :)
Boruch Shmul, szóval elmagyarázom - ki igazán szüksége van a szarra, megtalálja, függetlenül a szalag jelenlététől. És egy hétköznapi ember, aki nem érdekli a szart - figyelmeztetés: ne menj - lépj be. Nagyon kényelmes. Véleményem szerint.
Itt próbálkozzon egy külföldi újságban, hogy pozitív választ adjon Oroszországról - akkor megtudhatja, milyen cenzúra van. )
Emlékszem, hogy a peresztrojka napjaiban a kulturális figurák (nem minden, nem veszik el) a patrónok közelében fognak enni, és leereszkedve megengedik az utóbbiaknak, hogy táplálják magukat. Szintén megjelentek valahol a pincérek és a lányok között egy híváson. Igaz, a pincéreket jobban tiszteletben tartották, és a "lányok" hajlandók voltak fizetni.
Bontsa ki az egész ágat (6 üzenet egy ágban)
0ncnjqybr, és hogyan tették ezt a szovjet időkben.
Boruch Shmul,
És hogyan? Úgy tűnik, hogy nem voltak patrónák?
Boruch Shmul, ez minden értelmiségnek és kulturális személyiségnek egyaránt - szellemvezetők, akik kereskednek, a lélek kiáltása utánozzák, nos, mint a prostituáltak, a munka élvezetét megdöglöli.
alex215, szerepüket a párt játszotta.
Boruch Shmul, szerintem tévedsz. Mikor láttad, hogy a párt (a CPSU-t) valamiért fizetett valakinek? Inkább éppen ellenkezőleg.
0ncnjqybr, Nos, ez az értelmiség szokásos állapota. És egy füge a zsebében.
"Leviathan" - nem a legerősebb film, nem hagy külön nyomot a lélekben, nem tapad. Csak az idióta hibák voltak a helyzetben, a cselekményben. Golny ostobaság.
Sem a rendező, sem a forgatókönyvíró, sem a pokol nem ért sem a bírósági eljárásban, sem a jogszabályokban.
Különösen érinti, hogy az újságíró nem fedezi a helyzetet a cenzúrával és az öncenzúrával a nagyközönség körében.
Típus, Oroszország peremén, barangolni minden Krisztust fehér ruhában, olajfákkal, barna szájukban.
Bontsa ki az egész szálat (4 hozzászólás egy szálban)
U-2-ben íródott az amerikai autószerelő történetének forgatókönyve, amelyet sértettek, és a város az elnyomásos erőművel lebontotta. Miért vitte át az akciót Oroszországba? Mert az amerikai életben az nifiga nem érti?
U-2, Köszönöm, meglátjuk.
U-2, Láttál már egy csomó erős modern mozi egyáltalán? Horgos? Úgy tűnik számomra, hogy ez csak a régi lehet mondani. Vagy én ilyen öreg vagyok?
talán nem vagyok fiatalabb, mint te (mellesleg, ez nem igazán számít), de rendszeresen összekapcsolódtam különféle modern filmekkel. Furcsa, köztük. Például: "Delhi tánca".
Egy egyszerű angol ember érzéseit a Guardian propagandája adja.
Ahogy elvárható, a kis csontok repertoárjukban.
Hiba történt. Kérjük, próbálkozzon újra később.
A jelszó-visszaállítás utasításai elküldve
Szívesen.
Szívesen.
Profil törlése Biztosan törölni szeretné a profilját?
A RIA Novosti weboldalakon való bejelentkezés ténye azt jelzi, hogy hozzájárul ezekhez a szabályokhoz.
A Felhasználó kötelezettséget vállal arra, hogy tevékenysége során nem sérti az Orosz Föderáció jelenlegi jogszabályait.
A felhasználó vállalja, hogy tisztelettel beszél a többi résztvevőnek, olvasónak és az anyagban megjelenő személyeknek.