Know-how, előadás, jel-zaj arány a digitális kommunikációs rendszerekben
A vezeték nélküli kommunikációs csatorna hatótávolságának kiszámítása
A kimenet nélkül megadjuk a tartomány kiszámításának képletét. A veszteségek kiszámításánál a szabad téren kiszámított mérnöki képletből származik:
FSL (szabad helyveszteség) - szabad térkiesés (dB); F az a csatorna középfrekvenciája, amelyen a kommunikációs rendszer működik (MHz); D a két pont közötti távolság (km).
Az FSL-t a rendszer teljes nyeresége határozza meg. A következőket veszi figyelembe:
hol van az adó teljesítménye? - átviteli antennaerősítés; - a fogadó antenna nyeresége; - a vevõ érzékenysége adott sebességgel; - a koaxiális kábel és az átviteli útvonal csatlakozói jelének vesztése; - a jel vesztése a koaxiális kábelben és a vevőút csatlakozói.
12.1 táblázat. Az adatátviteli sebességre való érzékenységtől függ
Minden egyes sebességnél a vevő bizonyos érzékenységgel rendelkezik. Kis sebességnél (például 1-2 megabit) a legkisebb érzékenység: -90 dBm -94 dBm. Nagy sebesség esetén az érzékenység sokkal magasabb. Például a 12.1. Táblázat a hagyományos 802.11a, b, g hozzáférési pontok több jellemzőjét mutatja.
A rádiómodulok márkájától függően a maximális érzékenység kissé eltérhet. Nyilvánvaló, hogy a különböző sebességeknél a maximális tartomány eltérő lesz.
Az FSL-t a képlet adja meg
ahol a SOM (System Operating Margin) a rádiókommunikáció (dB) erőssége. Figyelembe veszi azokat a lehetséges tényezőket, amelyek negatívan befolyásolják a kommunikációs tartományt, például:
- a vevő érzékenységének és az adó kimeneti teljesítményének hömérséklete;
- mindenféle légköri jelenség: köd, hó, eső;
- antenna, vevő, adókészülék antennacsatlakozóval való eltérése.
A SOM paraméter általában 10 dB-vel egyenlő. Úgy gondolják, hogy a 10-decibel margó az amplifikációhoz elegendő a mérnöki számításhoz.
Az F csatorna középfrekvenciáját a 12.2 táblázatban foglaljuk össze.