Geomorfológiai területek Oroszországban
A fenti domborművek Oroszország különböző részein találhatók. Az éghajlat és a földkéreg egyes szakaszaiban előforduló tektonikai folyamatok hatása alatt alakulnak ki. A táj természete és az ország egyes régiói megkönnyebbülési formái és gazdasági jelentőségük alapján megkülönböztethetők Oroszország következő geomorfológiai területei:
Balti kristályos pajzs a Kola-félsziget hegyeinek és fennsíkjainak felszabadításával és Karélia denudat formáival;
Oroszország európai része síkságai;
alacsony fekvésű nyugat-szibériai síkság;
az Urals és a Novaya Zemlya régiója;
a Dél-Szibéria hegyei, beleértve a dél-szibériai lapos dombokat;
a keleti Yakutia (hegyek és síkságok) és a messzi északi domborzat;
vulkáni hegyek és a Távol-Kelet depressziói.
A balti kristálypajzs területe a Kola-félsziget hegyi tundrájának területe és nyugati része és északi része, a félsziget középső síkjainak dombos fennsíkja. A domborművek főleg a kvarcitokból álló, szűk, elárasztott mélyedésekkel elválasztott, magas bordák régiója. Karabeli középhegységben található Varak környékén kis síkságok vannak, de a gerincek sajátos megjelenést kölcsönöznek a tájnak. Karéliaiban lapos dombormű, de gyakran dombok, morén, kamy és otmi váltakozik.
Határain belül a Balti pajzs mentén tó északi partján Onyega osztottak úgynevezett selgovy megkönnyebbülés, amelyet az jellemez, élesen bekarcolt folyóvölgyekben, elválasztott keskeny gerincek szinte függőleges lejtőkön. A szelgák száraz fűnyírókkal vannak lefedve, a mélyedésekben sok tavak és mocsarak vannak.
Oroszország európai részének síkjait a megkönnyebbülés változatos jellege jellemzi. Az orosz síkságon felség és síkság van. A hegyekről van Valdai, középső orosz és Volga. Egyedi magassági helyek 300. 400 m-re a tengerszint felett. A legnagyobb síkságok közé tartozik az Oka-Don, a Kaszpi és a Pechora. Magasságuk 100. 200 m. A kaszpi-síkság a leginkább lefelé, déli fele a Világ-óceán szintje alatt van.
A dombormű a Valdaj elfoglaló északi része az orosz síkság, annak köszönhető, hogy a mészkő gerincek szén, amely átfedi a végén moréna a gleccser, később kitéve súlyos eróziót. Ez a terület egy magasztos területén, erősen tagolt folyóvölgyek, medencék, tavak, mocsarak, természetesen moréna dombok, karsztos mélyedések. A megkönnyebbülés ilyen sokféleségével kapcsolatban a talaj és a növényzet terjedelme igen sokrétű. A talajok nagymértékben különböznek a nedvesítés, az ásatás, valamint a granulometriai összetétel jellegében. Ez a terület mezõgazdasági szempontból földek sekély kontúrjának és változatos helyi éghajlatnak köszönhetõ.
A Közép-Orosz Upland a Valdai-gleccser tevékenységének maximális megnyilvánulásainak határaitól délkeletre található. Ez egy olyan terület, ahol meglehetősen jól megtervezett terep. A hidak és dombok részben megsemmisülnek, és a medencéket deluviális betétekkel fedik le. Az elsődleges morainikus tájkép formái a megkönnyebbülés másodlagos formáit hozták létre. Déli irányban, a megkönnyebbülés kialakulásában a vízeróziós folyamatok fokozódnak, a szakadékok és gerendák itt találkoznak.
Volga felvidéki egy plató, tagolt erózió, ahol a maximális magasság (Zhiguli hegység) 370 m lejtők plató aszimmetrikus :. Western lakás, meredek keleti. Relief Privolzhskaya magasságokban alakult elsősorban befolyásolja tektonikai folyamatok kialakítva egy jól meghatározott syneclise Volga, ami felhalmozódása régió kréta és harmadlagos üledékek Jurassic tengerek, dolomit, mészkő és a kréta. Ezek a kőzetek viszonylag könnyen oldódnak a vízben, ami hozzájárult ahhoz, hogy kialakuljon itt különböző megkönnyebbülési formák. Az őslakos kőzetek a magasságon belül is heterogén összetételűek és sűrűek, ami a maradék megkönnyebbülési formák - gerincek és dombok kialakulását okozta. A Volga-hegység főként lombhullató erdők borítják.
Az Oka-Don síkság nem több, mint 160. 180 m tengerszint felett. Az alföldet még a vízgyűjtők is jellemzik, amelyek összehangolása még a Dnyeper-glaciációt sem sértette meg. A víz erózióval járó enyhülési formák itt gyengén kifejeződnek, a szakadékok és a sólyukak kevések, és nem olyan mélyek, mint a közép-oroszországi fellegvilág.
A kaszpi-síkságot a tenger felszabadított térségében a negyedidőszakban alakították ki. Számos vízszintes völgye van, széles folyami völgyekkel és a tavak és folyók torkolataival. A síkságon belüli Volga folyó több ágra oszlik - Volzhanok. A legnagyobb közülük az Akhtuba-árteret alkotó Akhtuba-folyó. A Volga, amikor belép a Kaszpi-tengerbe, meglehetősen összetett deltát képez. A tenger mellett dombok vannak, amelyek magassága 7,10 m, szélessége 200 m. 300 m, és hossza 0,5-8 km. A Volga elszivárgása során az összekapcsolt mélyedések tele vannak vízzel.
A Pechora síkság az Urál és a Timan Ridge között helyezkedik el. Felszíne jeges és laktóz-jeges eredetű kvaterner üledékek borítják. A síkságot a Pechora völgye boncolgatja. A vízgyűjtők itt rosszul leeresztettek és mocsarasak.
Nyugat-szibériai alföldi sima meglehetősen változatos terep, de vannak kis ingadozások a magasságban: egy csúcs a Ural részek közel 250 300 m, a központi része a vízgyűjtők - 50. 150 m Plain konkáv alakú egy leeresztett középső és felemelt szélek .. A harmadkorszak tengerén ideális síkság volt. A nyugat-szibériai síkság vízmentes, mocsaras terület.
Az uráli hegyek a meridián irányból viszonylag alacsonyak. A legmagasabb magasság (1885 m) a Narodnaya-hegy az Urál északi részén. A középső részen az Uralák szintje 500 m, délen pedig ismét felemelkedik (Yaman-Tau, 1639 m). Az Urals lejtői aszimmetrikusak: a nyugatiak fokozatosan átmennek az orosz síkságra, míg a keleti lejtők a szibériai síkság felé esnek.
A Közép-Szibéria fennsíkjának és síkságainak térségében a Közép-Szibériai fennsík egy különösen nagy területet foglal el, fejlett lépcsős domborművel. A vízesések itt asztali hegyek vagy hosszúkás magasságok. Jelentős számú kis folyó áramlik az alvadékcsúcsok fenekén.
A Jakuton és Szibériai síkságokon belül számos tavak találhatóak, amelyek eredete a termokarszt és a folyók tevékenységével függ össze.