Olvassa el a könyv ingyenes mágia otthonát
(1. oldal, összesen: 10)
-------
| | bookZ.ru gyűjtemény
| -------
| | Anastasia Semenova
| |
| | Az otthon varázsa. Energia, karma, gyógyítás
-------
És több száz öntudatlanul üres kunyhóba léptem, más emberek kezébe vettem, mások könyveit, a bal oldali ikonok arcára nézve ... Ijesztő volt. Sokkal szörnyűbb, mint egyedül lenni egy hatalmas temető közepén, mert a másik életének verése érezte ezeket a házakat, még nem haltak meg. De ők voltak ítélve, és úgy tűnik, tudják, érezzék.
És samosely (egyébként sok embert újra találkoztam), és nem gondoltam meghalni, ellentétben az orvosi logikával. Éltek és éltek, játszottak esküvőket, gyermekeket születtek, és olyan embereket ábrázoltak, akik teljesen egészségesek és elégedettek voltak az életével.
Azok közül, akik a sugárzások evakuálásában maradtak, majdnem a fele halt meg. Azok, akik hazaértek, majdnem mind túléltek, bár az általuk kapott sugárzási dózisok tucatszor nagyobbak voltak, mint az adag, egy halálos ember számára.
Egyszer a naplómban írtam: "Vannak olyan emberek, akiket a csernobili zónák elfogadtak. Elfogadtam, és megtartottam ... "Most már értem, hogy nem annyira a zóna, hogy megőrizte őket, mint falukat, kunyhóikat.
Azért írtam ezt a könyvet, hogy hogyan tudjuk gyógyítani, és erősíti a ház, hogyan kell tartani áldott energia és a spiritualitás, úgy, hogy teljes mértékben védeni, hogy megvédje, hogy mindig egészséges és kivédjék a gonosz sors.
Vegyünk együtt gondolkodni arról, hogyan lehetne létrehozni álmai házát. Egy ház, amelyben az egészséges és boldog gyerekek nőni fognak, és a felnőttek erősítik az aktív életet a "külső" világban. Olyan ház, amely megvéd minket minden olyan csapás ellen, amely a mi erődünk, a mi univerzumunk lesz.
A gyermekkori otthon minden ember számára nagyon fontos. Ez a gyermekkori meghatározza a betegséget, többnyire krónikus, hirtelen megelőzte személy által fiatal korban, de az orvosok zavarba vállrándítással, mondván, hogy az erős energikus, és hirtelen ... Ez volt a gyermek, cseréje hullámok energiát saját, mindannyiunk válik egy személy , felhalmozva erejét annak érdekében, hogy egy nap az ő natív fészkéből, mint egy felnőtt csaj. Van elég erõnk ahhoz, hogy büszkén repülünk a hatalmas óceán fölött, amelynek neve az élet? Attól függ, hogy mit szereztünk a szülők házában, gyermekkoruk otthonában.
Nem tudjuk megjavítani a gyermekkora házát. Legalább adnia kell a gyermekeinek.
Vannak olyan emberek a világon, akik számára a ház nem fontos az életben?
A gyermekkori rövid nadrágot a serdülőkor szűk nadrágjára változtatva mindannyian megpróbáltunk kiszabadulni a szülői otthonról. A serdülőkorban a ház gyakran akadálynak tűnik, korlátozza a szabadságot, lehetőségei hamarabb, inkább felnőttek és függetlenek. De valójában csak úgy tűnik!
Tény, hogy valóban érdemes megfosztani egy bizonytalan és kiszolgáltatott tinédzsert otthon - az otthoni elülső és a kikötő -, és ez elkerülhetetlenül vezet tragédia neki. A "hajléktalanság" egy tizenéves egyfajta játék a felnőttkortól és a függetlenségtől.
De az, aki valaha is a tizenéves öngyilkosságok problémáihoz fordult, tudja, hogy az öngyilkosságok fő oka a REAL hajléktalanság.
Azok, akik sikeresen felépültek a régi nihilizmustól, "mindent és mindenet megtagadtak", előbb-utóbb visszatérnek mindenki ösztönös igényéhez: házuk létrehozásához és felszereléséhez - a hátukhoz, erősségükhöz. A pszichológusok úgy vélik, hogy a serdülőkorban egy személy elkezdi tudat alatt felépíteni jövőbeli otthonát.
20, 30 vagy 40 év - nem számít, de ha valaki életében először gondolkodik komolyan arról, hogy miért van szüksége egy házra és arra, hogy mi legyen ez a ház. Amikor először rájön, hogy a ház nem csak enni, pihenni és aludni. A ház egy egész világ, egy kis önálló állam, saját törvényekkel, határokkal, alapokkal, hagyományokkal, politikával és gazdasággal.
És most az ember elgondolkodott, hogy saját házat hozzon létre ... A falakat és a tetőt már felállították, a lámpa már ragyogott, a bútorokat már felállították, és a függönyek lógtak ... Boldog születésnapot neked, Dom!
Üdvözöllek haza, mester! Sokat gondoltál arra, hogy a házad legyen. De biztos vagy benne, hogy mindent tudsz az újszülöttről, ami a hosszú és boldog életedhez szükséges?
A születés után a baba ház már rendelkezik saját karakterével - az energiával. Ez az energia függ a Föld geológiájától azon a helyen, ahol a házunk áll. Vannak mágneses oszlopok a közelben? Hogyan haladnak át az energiaszakaszok a házon, alkotnak-e energiaszótokat? A földi kéreg mélyén rejtőzik a geológiai kőzet (az úgynevezett geopáti zóna)? Van egy földalatti folyó, amely a magas épületek alatt fut? Mindez rendkívül fontos, mivel otthona geológiai energiáját alkotja.
A ház "karakterének" kialakulásához való hozzájárulását falak, bútorok, szőnyegek készítik - melyek mindegyike különböző anyagokból készült (természetes vagy szintetikus), aktív energiája van (feltételezzük, hogy a dolgok energiája). A napfény áthalad az otthona helyiségeibe, és tükröződik a bútorok tükrében és polírozásában, az otthoni színösszeállításban, a szabad tér mennyiségében - mindez befolyásolja jólétét. Így mindig emlékezni fogunk a fény, a szín és a tér energiájára.
Ez az anyagi világ energiája, és valójában ott van a finom anyag világának energiája is. Astral szervek, akik éltek ezen a helyen sok évvel ezelőtt (amit elődeink nevezett szellemek), brownie, különböző fény és a sötét erők az alvilág - a „szomszédok” nem lehet megvalósítani, tevékenységüket számos kellemetlen pillanatokat.
Végül maga a személy ... Még alvás közben is az energia hullámai származnak tőlünk - termikus, mentális, pszichikus. Az érzelmek és érzelmek energiája, a szeretteinkkel való kapcsolatunk energiája, a rituálék és a családi hagyományok energiája tölti be a ház energiaterét.
Mindezek a különböző energiafajták összefonódnak egymással, kölcsönhatásba lépnek egymással, egyesítik és formálják (ideális esetben) egy sűrű energia kupolát, amely a házat őrzi, és ez a leginkább tartós védelem mindazok számára, akik itt élnek.
Miközben az energia kupola ép és békés a házban, úgy érezzük, "mint egy kőfal", büszkén mondják: "A házam az erőd." A hatalom kupolájába történő öntudatlanul egyfajta újratöltést kapunk - és akkor örömteliek, egészségesek a lélekkel és testtel, készek arra, hogy legyőzzünk minden gondot. Mi nagylelkűen osztjuk meg a kedvesség és a boldogság házi hullámát - és a hálás háza egyre erősebbé, még erősebbé válik.
Az erődből származó ház egy egész világmindenséggé változik, amely csak azokhoz tartozik, akik ott élnek - az univerzumom, a világegyetem, amelyet senkinek nem adunk meg.
Van egy, és nem csoda, hogy bármelyikünk készen áll arra, hogy megvédje otthonunkat, mint gyermekünket, bajban, az utolsóig. Valószínűleg sokan emlékeznek a csecsenföldi háború valóban szörnyű lövésére: kilenc-tíz éves fiúk, géppuskákba csomagolva, géppuskával a kezükben; gyerekek, a tartályok oszlopai alatt lerakódott gránátok ... Nem tudtak másképp cselekedni, és cselekedeteiknek semmi köze a politikához (hiszen véleményem szerint a harcoló csehek túlnyomó többségének nem volt). Nem a mitikus szabadság és függetlenség miatt halálra, nem hiedelmekre mentek. A házuk elpusztult - és bosszút álltak otthonaikért. Azok, akiknek otthonaik még mindig érintetlenek voltak, minden erejük, minden igazság és bűnöző megpróbálta megvédeni őket. Nem csoda, hogy minden országnak van törvénye a lakhatás sérthetetlenségéről: nincs olyan kormány, amely veszélybe sodorhatja a ház belső ügyeit, mert bármelyik politikus tudja (és ösztönösen): az ilyen beavatkozás következményei vitathatatlanul szörnyűek lesznek. Egy személy, amíg él, nem engedheti meg senkinek, hogy megvédje házát az utolsóig.
De a háború vagy a ház egyéb fizikai megsemmisítése szerencsére meglehetősen ritka eset. Sokkal gyakrabban házaink láthatatlanul elpusztulnak a szemmel, robbanások nélkül és repedések minden irányában. És ez a pusztítás annál is szörnyűbb, mert nem tudsz erről az utolsó pillanatig. És ha érti, mi van, jöjjön az érzékeit - és van egyedül, megdermed a hideg szél, és a ház feledésbe merült ... Te vagy az útlevél regisztráció, négy fal, a mennyezet, a tető, így egy csomó bútor. De a lélek, a lélek a ház halott - így nincs otthon.
Mindannyian ösztönösen különböztetjük meg a körülöttünk lévő világot "saját" és "valaki másé". És nem számít, mennyire megpróbálhatja hozzászoktatni a gondolathoz, hogy ez a különbség nagyon ellenszenves és etikátlan, hogy „nem lehet olyan,” ez mindig lesz. És csak így van! A kivétel a szabály alól, talán, talán az, hogy a háború és természeti katasztrófák, ahol a határok a „my” kiterjesztett „mi” határok miatt a feladat előtt, hogy együtt dolgozzunk, mert különben lehetetlen megszökni. A mindennapi, békés életben az "én" és a "valaki másé" az emberben olyan, mint a barikádok különböző oldalain. Ahol az egyik véget ér, és kezdődik a másik, akkor megy láthatatlan, de nagyon fontos védelmi vonalat - védelmében magát, „I” a beavatkozást a külvilág felé, úgy, hogy ez az „én”, hogy mentse. És ez a védelmi vonal nagyon fontos. Az embernek csak annyit kell tennie, hogy a külvilágtól valami "piszkot" kezdjen át a házába, és ez a "sár" aktívan elkezdi elpusztítani, mint a rozsda.
Egyszer a családomban a botrányok szinte az élet normájává váltak. És a botrányok hülyék, anélkül, hogy valami jó okuk lenne, építő és értelmetlen. Nem adtak nekünk életet. A legérdekesebb dolog az, hogy amikor a botrány szenvedélyének hője enyhén gyengült, senki sem tudott megfelelően emlékezni, mert mindent elrontott. Az ilyen bosszúság körülbelül hat hónapig tartott. Amíg egyszer nem értettem: igen, minden az én hibám!
A hónapokban nagyon nehéz és feszült időszak voltam dolgozni. És otthagytam az összes munkakínálatomat otthon, szabadidőben, gondolkodtam rájuk, szétszereltem őket. És meglehetősen zavarosak voltak, és nem akarták megérteni. És felhalmoztam őket, a szolgálati problémák otthonomáért, annyira, hogy mindannyian szó szerint felálltunk, mert nem volt sehol. Persze, mindenki elkezdett bosszantotta apróságok, ordibál egymással ok nélkül ideges - szorosan, mert ... Nos, tudtam, minden alkalommal. És a törvény magának meghatározott: a problémát a külső és a belső hogy ne keverjük össze, és ne akadályozzák, hanem tartsa őket a küszöbérték: legyen várni a döntését a megszabott időben számukra. Otthon, a gondjaik és problémái elégek, "rokonok".
Azóta megtartottam ezt a törvényt szentnek, és háborítatlanul veszekedtem otthon, mint egy kézzel.
Sajnálatos módon mindennapi életünkben sok olyan jelenség van, amelyek nem számítanak ránk. Az ember pszichájának megsemmisítése, a jövőbe vetett bizalma, ezáltal hozzájárulnak a ház megsemmisítéséhez. Először is, ez természetesen a teljes instabilitás helyzete, amelyben mindannyian létezik.
A munka hiánya veszélyezteti az otthon jólétét. Egy kis fizetés fenyegetés. Bizonytalan jövő, félelem a jövő a gyermekeink, a bizalom hiánya az a tény, hogy képes lesz növekedni őket, hogy nincs remény a jobb idők a közeljövőben végre, rejtett, de elég stabil fenyegető rendszerváltás a rossz, hogy még a rossz - mindezek a körülmények megakadályozzák Nyugodt és méltányos módon éljük otthonunkban. Folyamatosan feszültek vagyunk. A pszichiáterek szerint száz százalékban az orosz lakosság neurotikus betegek különböző mértékben. Ez a százalékos előfordulása nem volt és soha nem is volt bármely más országban a világon! Alig szükséges elmagyarázni, hogy neurózis mindig „húzza” egy csomó sokféle szomatikus betegségek, migrén, hogy a miokardiális infarktus és a malignus tumorai kialakulása szempontjából. A szomatikus betegségek, amelyek eredménye egy idegrendszeri betegség gyógyítható csak az ok megszüntetése, vagyis a legtöbb stresszt, amellyel minden elkezdődött.
Függetlenül attól, hogy tetszik-e vagy sem, egy kemény valóság betolakodik a házunkba egy főnöki kiabálással, egy újság esszéjével vagy egy televíziós közvetítéssel. Nehéz ezt megbirkózni. De otthonodnak tényleg védeni kell - és nem szabad hagyni a külvilág bomlását.
A külső (a társadalom oldaláról) fenyegetés fenyegetése azonban szörnyűbb, mint a ház lakói által létrehozott belső. A mi veszekedéseink, verbális harcaink, elégedetlenségünk a rokonainkra támaszkodva - mindez, mint egy nyíl vagy egy szakadt gránát, sérti a házunk védelmi energia kupolájának integritását.
És a belső zűrzavar és a stressz által tapasztalt mi és a házunk, a gyermekek, mint általában, szenvednek a legtöbbet. Végtére is, a kicsi emberek nagyon vékonyan érzik az energiában bekövetkező változásokat, és érzékenyen érzékelik az információt. Még mindig gyengén védettek a negatív hatásoktól, és ha az ilyen információ elég erős, könnyen elpusztíthatja őket.
Nem az a semmi, hogy a fiam, amint a ház veszekedni kezd, a fülei fájni kezdenek, annyira, hogy hónapokig nem jár iskolába. A fül fáj - ez azt jelenti, hogy a gyermek nem akarja, nem hallja, hogy mi történik körülötte, megpróbál minden módon megvédeni magát attól, ami történik. Vannak olyan esetek, sokan vannak, amikor a diszfunkcionális otthonokban a gyermekek egyszerűen meghalnak, és egyetlen orvos sem tudja megmenteni őket.
Egy barátom, a gyógymódot gyakorló orvos nemrégiben elmondta, hogyan vezetett egy hatéves lányhoz, akivel diagnosztizálták az autizmust. Ez egy olyan betegség, amelyben egy gyermek bezáródik magában, nem érdekli a körülötte lévő világ, vagy rokonai és barátai. Az orvosok teljesen reménytelennek ítélik az ügyet, így nincs esélyük a gyógyulásra. A barátom a lányra nézett, sokáig beszélt anyjával és apjával, és szokatlan következtetést tett. Látta, hogy a házában mindig háború volt a szülei között, sőt néhányan - nem az életért, hanem a halálért. Nem csak a család halt meg, a ház haldoklik. Energiája óráról órára gyengült, és a ház energiájával megolvadt a lány ereje. Nem tudom, milyen szavakkal ez az orvos sikerült átadnia a szülőknek egy keserű igazságot: mi történt a lányukkal, ők maguk is hibáztatják. Néhány hónapon belül lehetőség nyílt arra, hogy többé-kevésbé normalizálják a légkört a családban - és a lány elkezdett gyógyulni. Most teljesen egészséges, vidám és már érdekli a fiúk, és ők az övéi.
A ház jóindulatú hangulata az egyetlen lehetséges légkör, amelyben a gyermek nőhet és egészséges lehet.
Ne rendezzen otthon jeleneteket, harcokat, botrányokat. Ne forduljon bírósági arénába, és ne rendezzen boszorkány vadat. Ne erőltesse magát és mások erőteljes negatív érzelmeit, különösen bűntudatát. Ha igazán harcra vágysz - kijutni. Végtére is, egy ember a házával egy, és ha valaminek szenvednie kell, akkor csak félig szenved, és nem az egészet.
Egyikünk sem jön fel a tányér méregjével a saját ételeinkkel. Miért olyan könnyen megmérgezzük otthonunk légkörét, megsemmisítjük, kínozzuk és halálra ítéljük. Ő és vele együtt, mert elválaszthatatlanul összekapcsolódunk.
Oldalak száma: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10