Kipling p
És most, kedves fiam, figyelj rám, és óvatosan figyelj!
- A hal tündököl - mondta -, és egész nap vesz egy egész nap a lándzsát.
- Van még egy dárda! Mondta Taffy. - Olyan nagy és fekete. Azt akarod, hogy menjek a barlangba, és kérjem tőle anyát?
Leült a földre, bevitt egy bőröndzsákot, ahol szarvas vénákkal, hosszú bőrszalagokkal, egy gyantapépzel, egy puha méhviaszral kezdte javítani a lándzsáját. Taffy is leült mellé, leemelte a lábát a vízbe, tollával támasztotta az állát, gondolkodott, és minden erejével gondolt. Aztán elmondta az apjának:
- Véleményem szerint ez egy brutális bosszúság, hogy nem tudjuk írni. Hónapot írnánk, hogy küldjenek nekünk egy újabb lándzsát!
- Gyere ide - mondta Taffy az Idegen felé fordulva. - Tudja, hol él az anyám?
Az idegen válaszolt: "Ööö", mert ő volt, mint tudja, az alkotó.
- Hülye! - mondta Taffy, és megpaskolta a lábát, mert látta, hogy a folyó mentén úszott egy nagy sült szalmából, amikor az apa nem tud rájuk lőni.
- Nem zavarlak - mondta Taffy. - Csak azt akarom, hogy tegye meg, amit akarok. És ő nem ért.
És az idegen (aki valódi lény volt) leült a fűbe, és Taffy megmutatta neki, mit csinál az apja.
Az idegen azt gondolta: "Ez egy nagyon csodálatos gyerek. Rámoskodik, és arcot csinál nekem. Ennek a híres vezetőnek a lánya kell lennie, aki annyira fontos, hogy nem is figyelmet fordít rám.
Így még kedvesen elmosolyodott.
- Szóval - mondta Taffy. - Azt akarom, hogy elmegy az anyámhoz (mert a lábad hosszabb, mint az enyém, és nem fogsz beleesni a Bobrovoye mocsárba), és kérni fogja, hogy kapj még egy lándzsát. Black. A kandallónál lóg.
Az idegen (és ő Tevar) azt gondolta: "Ez egy nagyon, nagyon csodálatos lány. Megragadja a karját, és rám ordít, de egy szót sem értek. És nagyon félek, hogy ha nem engedelmeskedek a parancsának, akkor ez a nagy vezető, az ember, aki visszafordul a vendégekhez, dühös lesz. Felállt, egy nagy lapos kéreg darabot vágott a nyírfából, és átadta Taffynek. Ezt akarta megmutatni, hogy lelke fehér, mint egy nyírfa kéreg, és nem kívánja senkinek gonoszságát. De Taffy saját módján értette meg.
- Ó - mondta -, értem! Tudni akarod, hol él az anyám. Természetesen nem tudom írni, de rajzolhatok egy képet, ha valami éles a keze, ami karcolódhat. Adj egy perc cápát a nyakláncodból.
Az idegen (és ő Tevar) nem válaszolt. Így hát Taffy kinyúlt, és kivette a nyakláncot, amely az Stranger nyakán lógott. A nyaklánc gyöngyökből, szemekből és cápafogakból készült.
Az idegen (és ő Tevary) azt gondolta: "Ez nagyon, nagyon, nagyon csodálatos gyerek. Csillogtattam a cápafogat a nyakláncra, és mindig azt mondták nekem, hogy az, aki az engedélyem nélkül megérinti őket, azonnal megduzzad vagy felrobban. De ez a gyermek nem dagadt és nem tört ki. És az a nagy vezető, aki nem figyelt rám, nyilvánvalóan nem fél, hogy a lány bajban van. Jobb lesz kedvesen viselkedni velük. "
Így odaadta Tuffy-nak a cápa fogát, és azonnal feküdt a gyomrára, és lassan a levegőben lökdözte a lábát, mint más gyerekek, amikor lefeküdtek a padlón lévő szobában, hogy rajzolják ezt a képet. Azt mondta:
- Most rajzolok néhány gyönyörű képet! A vállamról nézhetsz. Ne nyomja meg a karomat. Először rajzolok egy képet apa halat fogva. Nem nagyon hasonlított az enyémhez, de az anyám megtudja, mert festettem, hogy a lándzsája megtört.
És most rajzolok még egy dárdát, amire szüksége van, fekete. Kiderült, hogy az apám háttal van, de azért van, mert a cápa foga elcsúszott, és a nyírfa kéreg darabja túl kicsi.
Itt van a lándzsa, amit meg kell hoznia. És itt vagyok én. Állok és elküldöm a lándzsa mögött. A hajam nem tapad minden irányban, ahogy húztam, de könnyebb rajzolni.
Most felhívlak. Úgy gondolom, hogy nagyon szép vagy, de nem tudom a képbe juttatni, szóval ne légy dühös velem. Nem dühös vagy?
Az idegen (és ő egy tete-a-tete) elmosolyodott. Azt gondolta: "Valami nagy csata kell, hogy legyen valahol most, és ez a rendkívüli gyerek, aki elvágta az én bolond fogat az elkábított cápától, és nem tört ki, azt mondja, hogy a nagy vezetőnek a törzsét hívom segítségül. Ő egy nagyszerű vezető, különben nem fog ülni a háta mögött.
- Nézd - mondta Taffy, és nagyon figyelmesen felhívta a rajzot a kéregre. - Most felhívtam. Fel kell tennem a lándzsát, amelyet a pápának szüksége van a kezedben, hogy ne felejtsd el elhozni. Most megmutatom, hol él az anyám.
Menj, amíg el nem érsz két fát (ezek a fák), majd menj fel a hegyre (ez a hegyre), majd kimentél a Bobrovoye mocsárra, tele van hódokkal. Nem tudom, hogyan kell a hódokat teljes egészében kidobni, de felhívtam a fejüket. Végül is csak a fejük látja, amikor a mocsárba megy. De ne ragadjon meg. Hogyan lehet befejezni a mocsarat, aztán azonnal, és legyen a barlangunk. Tény, hogy nem olyan nagy, mint egy domb, de nem tudom, hogyan kell nagyon apró dolgokat rajzolni. Itt van az anyám. Kiment a barlangból. Gyönyörű. Szépebb, mint minden anya, aki a földön van, de nem fog sértődni, hogy olyan csúnya festményt festett. Most, ha elfelejtitek, a démon kívülről készítettem egy dárdát, amelyet az apámnak szüksége van. Valójában belsejében van, de az anyámnak mutogatja a képet, és anyám megadja neked ezt a lándzsát. Megfogtam, hogyan emelte fel a kezét, mert tudom, hogy örömmel látja ... szép képet, ugye? Jól érti, vagy meg kell magyaráznom?
Az idegen (és tete-a-tete) a képre pillantott, és gyakran bólintott. Azt mondta magában: "Ha nem hozom a nagy törzs törzsét a segélyéhez, akkor ellenségei fognak megölni, akik minden oldalról lándzsával láncolnak. Most már értem, miért a nagy vezető úgy tett, mintha nem figyelne rám. Attól tart, hogy az ellenségek a bokrokban bujkálnak és látni fogják, hogyan ad utasításokat. Ezért elfordult, és a bölcs és csodálatos gyereknek adta ezt a szörnyű képet, így rájöttem, milyen baj van. Én megyek és elveszem őt a törzse megmentésére. "
Még csak nem is kérdezte Tuffyt, de rohanni kezdett, mint egy szél a bokrok közé, kezében egy nyírfa kéreg, és Taffy a tengerparton ült, nagyon örült.
Megoldotta a lándzsáját, és most óvatosan jobbra intett, és elment.
- Ez az én titkos, kedves apa - mondta Taffy. - Ha nem kérdezel rám, hamarosan megtudod, mi folyik itt, és ez meg fog lepődni. Nem tudja elképzelni, milyen meglepetés lesz az Ön számára! Ígérd meg, hogy boldog leszel.
- Szörnyű! - megállapodtak az előkelő hölgyekkel, és az összes többi szennyeződéssel (ami nagyon meglepették őt), és a csata dobában.
- Gyorsan visszajöttél! - kiáltotta Taffy. - De miért hoztatok ilyen sok embert veled? Apa, itt a meglepetésem. Nem, meglepett vagy?
Ez nagyon megdöbbent Tegumayát, és fedezte azokat a népeket, akik a legszelektívebb őskori káromkodással futottak.
- És nem hoztad az apu fekete lándzsáját! Mondta Taffy. - És mit csinálsz kedves Idegenemmel?
Az a két ember, aztán három vagy akár egy tucatnyi futott az idegenbe, és megverte, hogy végül a szeme kinyílt a homlokán. Nem szólt semmit, és csendesen rámutatott Taffyra.
- Szörnyű képet hozott nekünk - felelte a főnök. - A képen mindannyian fejtől a lábujjig pontozott.
Akkor Taffy beszélt.
- M ... m ... m ... Az igazat megvallva ... adtam neki egy képet ...
Nagyon kellemetlen volt.
- Azt akartam, hogy az idegen hozza a papa lándzsát itt, ezért lándzsát húztam - magyarázta Taffy. - Ez egy dolog, de háromszor húztam, hogy az idegen ne felejtse el. És ha kiderült, hogy áthatja az apám hátát, az azért van, mert a kéreg nagyon kicsi, és nincs elég hely rá. És azok a számok, amelyeket anyám katonáknak nevez, csak a hódítók. Felhívtam őket, mert meg kellett mutatni az idegennek, hogy menjen a mocsárba! És anyámat festettem a barlang bejáratánál. Ő áll és mosolyog az Idegenben, mert annyira édes és kedves. És te ... hülyék vagy, mint te! Végül is édes és kedves, miért vágta a fejét sárral? Mossa meg ezt a percet!
"Ó, a Lány, ami-ha-jó-a-slap-a-mi-te-ilyen-rossz, akkor nagyszerű felfedezést tettél!"
- Nem akartam felfedezni - mondta Taffy. - Csak azt akartam, hogy a Papa itt egy fekete lándzsát.