Egy fiú, aki megvizsgálta a kutyákat, azonnal meg akart venni egy fogyatékos kutyát
Amikor az utolsó szöget az oszlopba zúdította, érezte, hogy valaki a zakó alá temetette. Lenézett, és látott egy kisfiút.
- Hölgyem - mondta -, hogy meg akarom venni az egyik kiskutyáit.
- Nos - mondta a gazdálkodó, és a homlokából törölgette a verejtékeket -, ezek a kölykök gyönyörű szülőkből származnak, és sok pénzt költenek.
A fiú egy pillanatra leeresztette a fejét. Aztán a zsebébe szorította a kezét, kihúzta a maréknyi apró dolgokat, és elhozta a gazda felé.
"39 centem van. Ez elég ahhoz, hogy rájuk nézzen?
- Természetesen - mondta a gazda. Ezekkel a szavakkal füttyentett. - Itt Dolly! - szólította meg. A kutyaházból és a lejtőn Dolly futott egy anya-kutyát, majd négy apró bundát követett. A kisfiú nyomta az arcát a kerítéshez. A szeme örömmel csillant fel.
Amikor a kutyák eljutottak a kerítéshez, a kisfiú észrevette, hogy valami más izgatott a kutyaházban. Lassan megjelenik egy másik kis golyó, de észrevehetően kisebb volt, mint a többiek. Kihúzódott a fülkéből, aztán kissé kellemetlenül elkezdett mozogni a többiek felé, mindent megtett, hogy utolérje őket.
- Ezt akarom - mondta a kisfiú, és rámutatott a kölyökre.
A farmer a fiú mellé térdelt és azt mondta: "Fiam, nem akarod ezt a kölyöket. Soha nem tud futni és játszani veled, mint más kutyák. "
E szavak után a fiú elhúzódott a kerítésből, lehajolt és a nadrágjátékát a jobb lábára tekerte. Ugyanakkor letette az acél bilincset, amely a láb két oldalán haladt, és egy speciálisan felkínált cipőt csatolt a lábához.
A mezőgazdasági termelőt nézve azt mondta: "Látja, uram, nem érzem magam túl jónak, és szüksége lesz valakire, aki ezt megérti."
Szemében könnyek után a gazdálkodó kinyújtott és egy kis kölyöket vett. Alaposan megtartva a kisfiút.
- Mennyi? - kérdezte a fiú.
- Nem sok - felelte a gazda. "A szeretet nem eladó, meg van adva!"