Hogyan fejleszthetjük a térbeli gondolkodást?
Az 5-6. Évfolyamos gyermek esetében a térbeli gondolkodás fejlődésének késleltetése a "krónikus kudarc" okozója. Ezért az absztrakt gondolkodás képességét, a szellemileg átalakuló (transzformáló) lapos alakokat térbeliekké és fordítva kell képzõdni. A térbeli gondolkodás fejlesztése szempontjából különös jelentőséggel bírnak a geometria és a rajz, amelyek speciális képessé- gekkel rendelkeznek a képalkotáshoz és a feltételes láthatóság alapján (4). A térbeli gondolkodás fejlődését azonban hátráltatja a közép-és felsőbb kapcsolatokban a természetes-matematikai ciklus témái órái számának csökkenése, és az oktatási és módszertani támogatás elégtelen.
A pszichológiai és pedagógiai irodalom tárgyalja a különböző megközelítések e probléma megoldására, de nincs konszenzus arról, hogyan hajtsák végre a gyakorlatban, a fejlesztési diákok gondolkodás, milyen technikákat, módszereket és eszközöket használnak erre a célra, milyen kritériumok megítélni a hatékonyságát a célok eléréséhez.
A megoldások megértéséhez a következőket vizsgáljuk meg. Tehát, az objektumok helyének meghatározásához a térben relatív helyükre hivatkozási rendszerre van szükség. Minőségében a megfigyelő kezdeti pozícióját használják leggyakrabban. A változás jár átalakítása a teljes rendszer térbeli kapcsolatok (vizuális kép), azaz, ha változtatni a referenciapont térbeli elrendezése tárgyak cél továbbra is ugyanaz, de a mentális reflexió a kép megváltozik.
Az itt létrehozott térbeli képnek dinamikus jellege van, mivel az objektumok szellemi elhelyezése a térben egy adott síkhoz vagy megfigyelőhelyhez viszonyítva változó lehet. A személy maga vagy a feladat feltételei határozzák meg ezt a pozíciót.
Így a térbeli kép alapja az objektum előrevetítése egy bizonyos előzményekben. Véleményünk szerint eddig nem vizsgálták kellőképpen a térbeli gondolkodás tényleges fejlesztésének feltételeit a vetítési módszer alkalmazásával. Ez a módszer a legfontosabb a leíró geometria feladatait illetően, amelyet a felsőoktatásban tanulnak. Véleményünk szerint azonban a vetítési problémák sikerrel alkalmazhatók a középiskolában. Hogyan?
Annak érdekében, hogy egy objektum bármelyik képét egy síkban szerezzük be, el kell végezni a vetületek síkja és a vetületi középpont előtt elrendezett képzelő sugárokat, amelyek az objektum felületének minden pontján áthatolnak. Ezeknek a sugaraknak a metszéspontja a vetületek síkjával pontokat állít össze, amelyek összessége képeket hoz létre az objektumról, amelyet vetületnek neveznek. Annak érdekében, hogy a komplex részletekre vonatkozó információk teljes körűek legyenek, a vetület három egymásra merőleges vetületi síkra vonatkozik: elülső, vízszintes és profil.
Természetesen nehéz elképzelni, hogy egy ötödik osztályozó kezdett elhúzni a fogaskerekeket. Ha kiválasztasz egy geometrikus testet, amely gyermekkora óta ismerős, egyszerű, akkor képzelje el, hogy a képzeletbeli sugárzás nem lesz nehéz. Ezen túlmenően, ha a vetület szimulálható a számítógépen, akkor a probléma megoldása nagymértékben leegyszerűsödik. És ami a legfontosabb: ha a vetítési módszert használó feladatokat készít, akkor:
- Először is, amikor egyszerű geometriai testet választanak az ötödik osztályosok tesztelésére;
- másodszor, hogy a sztereometria természetesen kapcsolódjon a planimetriához, a geometriához rajzolással;
- harmadszor pedig a modern informatikai eszközök használatára, amelyek a geometria és az informatika közötti interdiszciplináris kapcsolatok alapjává válhatnak.