Hogy a britek megtisztították Ausztráliát a településről
Oroszország szereti a visszautasítást azzal a ténnyel, hogy elfoglalta hatalmas területeket, a "nemzetek börtönét". Ha azonban Oroszország "népi börtön", akkor a nyugati világot helyesen lehet "népi temetőnek" nevezni. Végül is a nyugati gyarmatosítók faragták, megsemmisítették száz nagy és kis népet, törzset a világ minden tájáról, Európából Amerikába, Ausztráliába és Új-Zélandon.
Első Fleet - a neve, hogy a flotta 11 vitorlás hajók útnak indult a parton, az Egyesült Királyságban, hogy létrehozza az első európai gyarmat New South Wales, hozta többnyire fegyencek. Ez a flotta elkezdődött, amikor foglyokat szállítottak Angliából Ausztráliába, Ausztráliában pedig fejlődtek és letelepedtek. Amint azt a brit történész Piers Brendon, „eredetileg csatolták némi erőfeszítést, hogy válassza ki a szállítás az elítéltek, akik a készségek különböző területein angol gyártás. De ezt a gondolatot elvetették az elítéltek száma miatt. Rács mögött on Thames tartalmazott annyi szegény, megfosztották minden tagja az emberi faj, hogy azzal fenyegetőzött, hogy átalakítsa a pusztuló sejt blokk pesthouse - mind képletesen és szó szerint. A First Flotillával küldött elítéltek nagy része olyan fiatal munkavállalók voltak, akik kis bűncselekményeket követtek el (általában lopás). Valaki a "parasztok" kategóriában és még kevesebb "állampolgár" ... ".
Érdemes megjegyezni, hogy a brit elítéltek nem voltak meggyilkolt gyilkosok, így Angliában azonnal végrehajtottak, felesleges beszélgetések nélkül. Tehát, a lopás a bűnösök lógott 12 éves. Hosszú ideig Angliában még a csavargók is végrehajtásra kerültek, és ismét elkaptak. Ezután a nyugati sajtó emlékezik a szörnyű Iván, az orosz birodalom rendezésének sápadtja és Sztálin gulagjának valódi és kitalált bűneiről.
Nyilvánvaló, hogy egy ilyen kontingenset a megfelelő személynek kell kezelnie. Ausztrália első kormányzója, Arthur Philip "jóindulatú és nagylelkű embernek" tekintett. Azt javasolta, hogy átvigyék azokat az embereket, akiket gyilkosság és szodómia miatt vétettek el, az új-zélandi kannibálokat: "És hadd megeszik".
Így Ausztráliai bennszülöttek "szerencsések". Szomszédaink többnyire brit bűnözők voltak, akikről úgy döntöttek, hogy megszabadulnak az Óvilágban. Ráadásul többnyire fiatal férfiak voltak anélkül, hogy megfelelő számú nő lenne.
Azt kell mondanom, hogy a brit hatóságok nemcsak Ausztráliába küldtek foglyokat. A börtön enyhítésére és egy pénzérmék megszerzésére (mindenkinek pénzbe kerül), a britek észak-amerikai elítélteket és telepeket küldtek el. Most egy fekete rabszolga képzete gyökeret vert a tömegtudatba, de sok fehér rabszolgának - bűnözőnek, lázadónak, aki szerencsétlen volt - pl. Kalózok kezébe kerültek. A gyárak jól fizetik a hajózási munkát: személyenként 10 és 25 font sterling, a készségtől és a fizikai állapottól függően. Ezernyi fehér rabszolgát küldtek Angliából, Skóciából és Írországból.
Gyakorlatilag Ausztriában az új település teljes lakossága száműzetésből állt. Angliából évente aktívabbá váltak. A kolónia megalapítása és a XIX. Század közepéig 130-160 ezer elítélt szállítottak Ausztráliába. Új területeket aktívan fejlesztettek ki.
Hol Ausztrália és Tasmania őshonos lakói voltak? 1788-ban Ausztrália bennszülött lakossága 300 ezer és 1 millió ember becslése szerint több mint 500 törzsben egyesült. Kezdetben a britek megfertőztették az őslakos himlőt, amelyektől nem voltak mentelmi joguk. A himlő megölte nem kevesebb, mint a törzsek fele, akik kapcsolatba kerültek a Sydney-i külföldiekkel. Tasmania esetében az őslakos lakosságra nézve a legpusztítóbb hatást az európaiak által okozott betegségek okozták. A velencei betegségek számos nőt vezettek a meddőséghez, és a tüdőbetegségek, mint a tüdőgyulladás és a tuberkulózis, amelyek ellen a Tasmaniaiak nem rendelkeztek immunitással, sok felnőtt torma-tagot öltek meg.
A "civilizált" idegenek azonnal elkezdték a helyi bennszülötteket rabszolgákká alakítani, arra kényszerítve őket, hogy a gazdaságukon dolgozhassanak. A bennszülött nőket vásárolták vagy elrabolták, a gyermekek elrablásának gyakorlatát azért alakították ki, hogy szolgákká - valójában rabszolgákká változtassák őket.
Ezen kívül a britek hoztak velük nyulakat, juhokat, rókat, más állatokat, amelyek megsértették az ausztrál biocenózist. Ennek eredményeként az ausztráliai bennszülöttek az éhség szélén álltak. Ausztrália természeti világa nagyon különbözött a többi biocenóztól, mivel a kontinens hosszú időn át más kontinensekről izolálódott. A legtöbb faj növényevő volt. A bennszülöttek fő foglalkozásai vadásztak, a vadászat fő célja növényevő. A juhok és a nyulak megsokszorozódtak, elkezdtek elpusztítani a fűfelületet, sok ausztrál faj kihalt, vagy a kihalás szélén állt. Válaszul az őslakosok megpróbálták vadászni juhokat. Ez ürügy volt a tömeges "vadászathoz" a bennszülöttekkel szemben.
Továbbá az ausztráliai bennszülötteknél ugyanez történt az észak-amerikai indiánokkal. Csak az indiánok voltak tömegük fejlettebbek és militánsabbak, sokkal komolyabb ellenállást tanúsítva az idegenekkel szemben. Az ausztrál bennszülöttek nem tudtak komolyan ellenállni. Az ausztrál és a Tasmaniai bennszülötteket bántalmazták, mérgeztek, a sivatagba szálltak, ahol éhség és szomjúság miatt haltak meg. Fehér telepesek adták az őslakosok mérgezett ételt. A fehér telepesek vadon élő vadállatokkal vadásztak bennszülötteket, nem számítva őket emberként. A helyi lakosság maradványait a kontinens nyugati és északi területein, a legkevésbé életképes helyeken foglalják el. 1921-ben csak mintegy 60 ezer bennszülött volt.
1804-ben az angol telepesek gyarmati erői "fekete háborút" indítottak Tasmania (Land Van Diemen) bennszülöttekkel szemben. A bennszülöttek folyamatosan vadásztak, vadásztak, mint az állatok. 1835-re a helyi lakosságot teljesen felszámolták. Az utolsó túlélő Tasman (kb. 200 fő) a Bass Strait-i Flinders-szigetre költözött. Az egyik utolsó telivéres tasmaniacs, Truganini, 1876-ban meghalt.
Ausztráliában a "Niggers" nem tekinthető embereknek. A nyugodt lelkiismerettel rendelkező telepesek zaklatják a bennszülötteket. A Queensland (Észak-Ausztrália), a végén a XIX században úgy vélték, ártatlan élvezet vezetni a családi „négerek” vízben krokodilok. Tartózkodása alatt Észak-Queenslandben 1880-1884-ben. Norvég Carl Lumholts jegyezni az ilyen kijelentések a helyi lakosok, „Black csak lőni - egy másik módja annak, hogy kommunikálni velük lehetetlen.” Az egyik telepes megjegyezte, hogy ez "kegyetlen ... de ... szükséges elv". lőtt a férfi találkozott a saját legelők, „mert skotoubiytsy, a nők -, mert az általuk termelt skotoubiyts, és a gyerekek - mert lesz skotoubiytsami. Nem akarnak dolgozni, és ezért nem alkalmasak másra, csak egy golyót szerezni. "
Az őshonos gazdák kereskedelme virágzott az angol gazdák között. Őket célzottan vadásztak. A kormányzati jelentés megjegyezte 1900, hogy „ezek a nők telt a mezőgazdasági termelők közötti”, míg a „végső soron ők nem kidobni, mint a szemetet, így a rothadás elleni szexuális úton terjedő betegségek.”
Az észak-nyugati őslakosok egyik legutóbbi dokumentált mészárlása 1928-ban történt. A bűncselekmény tanúja misszionárius volt, aki meg akarta ismerni az őslakosok panaszait. Ő követte a rendőrség elszakadt az erdei folyosó bennszülött lefoglalásáig, és látta, hogy a rendőrség átveszi az egész törzset. A foglyokat lekötötték, miután a fej hátsó részét felépítették, majd mindössze három nőt öltek meg. Ezután a testeket megégették, és a nőket bevitték a táborba. Mielőtt elhagynák a tábort, megölték és megégették ezeket a nőket. A misszionárius által gyűjtött bizonyítékok arra kényszerítették a hatóságokat, hogy indítsanak vizsgálatot. Mindazonáltal a tömeges vágásért felelős rendőröket soha nem hozták bíróság elé.