Én hoztam létre az egész univerzumot az Ön számára
- Jól vannak?
- Tetszik nekem - mondtam. - Csak meghaltad, és annyira aggódsz a családod miatt. Ez nagyon jó.
Igazán tisztelettel nézel rám. A szemedben egyáltalán nem nézett ki Istennek. Úgy tűnt, mintha egy közönséges ember lenne. Vagy talán egy nő. Valami erős ember homályos arcával. Inkább az általános iskolai tanár, mint a Mindenható Úr.
- Ne aggódj - mondtam. - Minden rendben. Gyermekeid mindig emlékezni fognak csak a legjobbra. Nem tiszteltek téged. A felesége sírni fog, de megkönnyebbülni fog a lelkében. Őszintén szólva, a házasságod szétesett. Ha megnyugtat, meg tudom mondani, hogy a felesége nagyon bűnösnek fog érezni a megkönnyebbülés e titokzatos érzését.
"Oooh ..." mondta. - Nos, mi van most? Elküldenél a mennybe vagy a pokolba, vagy valami ilyesmihez?
- Sem - feleltem. "A lelked egy másik testbe lép."
"Ahh, így a hinduknak igazuk volt ..."
"Minden vallásnak igaza van saját módján" - mondtam. - Gyere velem.
És velem jártál az ürességen.
- Pontosabban - sehol. Jó lenne sétálni a beszélgetés során.
- Akkor mi a lényeg? Megkérdezte. - Ha újra születtem, újra üres leszek, mint egy üveg? Csak egy gyerek. Ezért minden tapasztalatom és mindaz, amit az életben elértem, nem számít.
- Egyáltalán nem! Megígértem neki. - Már régen belekevered a múltbéli életed tapasztalatába és bölcsességébe. Most nem emlékszel rájuk.
Megálltam, és karomot tettem a vállára.
- A lelked sokkal nagyobb, csodálatosabb és szebb, mint képzelni. Az emberi tudat csak a ténylegesen létező apró töredékét érzékeli. Olyan ez, mint az ujjait egy pohár vízbe meríteni, hogy ellenőrizze, hideg vagy meleg. Engedélyezed magadnak egy részét erre a világra, és amikor elhagyod, akkor az összes felhalmozott tapasztalat és tudás veled marad.
Az elmúlt 48 évben egy személyben voltál, így még nem érzed túl a nagy tudatosságot. Ha te és én még mindig itt lennénk, fokozatosan elkezdenénk emlékezni mindenre, ami veled történt az elmúlt életekben. De az élet között nincs értelme.
- Hányszor tapasztalták a reinkarnációt?
- Ó, sok. Nagyon, nagyon. Sok különböző életet éltél "- válaszoltam. - Ebben az időben egy kínai parasztasszony lesz Kr. E. 540-ben.
- Várj, mi van? - elakadtál. - Idõvel küldi vissza?
- Nos, ezt mondhatod. Az idő olyan formában, amelyben tudod, hogy létezik csak a világegyetemben. Ahol származom, minden más történik.
- Honnan jöttél? - Meglepettél.
- Nos, igen - magyaráztam. - Én is, valahonnan jöttem. De egy másik dimenzióból. És még mindig ugyanazok az emberek, mint én. Természetesen szeretné tudni, hogy mi az, de őszintén szólva nem fogod megérteni.
- Aha - mondta csalódottan. - De hallgasson, ha máskor különböző emberekben reinkarnálok, valószínűleg egy nap átkelek magamon.
- Természetesen. Ez nagyon gyakran történik. Mert minden élet csak akkor felismerhetővé válik, még azt sem érted, hogy az ülés megtörtént.
- Akkor mi ennek a lényege?
- Komolyan mondod? - Meglepett. "Azt kérdezed tőlem, hogy mi az élet jelentése?" Egy kis klisé, nem gondolod?
- De ez természetes kérdés - mondta önsé- gesen.
Megnéztem a szemedbe.
- Az élet értelme tehát, amiért teremtettem ezt az univerzumot, neked kell fejlesztened.
"Úgy érted az emberiséget?" Szeretné, hogy az emberiség fejlődjön?
- Nem, nem, csak te. Én hoztam létre az egész univerzumot az Ön számára. Minden új életben, amely nő és fejlődik, átfogó értelemsé válsz.
"Csak én?" De mi van a többiekkel?
- A többi nem létezik. Ebben a világegyetemben nincs más. Csak te vagy én.
Bámulsz rám.
"De a Föld minden embere ..."
- Csak te vagy. Különböző reinkarnációi.
"Igen", elégedetten zárultam, és megveregettem a hátán. "Minden olyan ember vagyok, aki valaha élt a Földön?"
- És ki fog élni, igen.
- Ábrahám Lincoln vagyok? - Meglepettél.
- És maga John Wilks Booth.