Angyalok versei
És életünk, nem szivárványrajz.
És nincs boldogság hibák nélkül.
De az angyalok egyszer fáradtak,
A féltékenységtől, a szemrehányásoktól és a megtévesztésektől!
A törött szárnyak le vannak engedve,
A könnyek törlésével a sós,
Égezze le a múlt hidakat,
Lépjen ki a sarokból bátran, anélkül, hogy visszanézett volna!
És nem fogsz visszatérni, bár kiabálsz!
És nem fogsz. A szeretet az ön számára hűtött,
Mintha egy darab jég fogott volna össze a mellkasában -
És ez az Angyal szíve megszakadt.
És rájössz, hogy rosszul éltél,
Ne vegye el az egyetlen boldogságot!
Mindent elköltöttek! Nem értékeltem semmit!
Nincs más hatalmad valakire.
És az, aki helyettesítette a szárnyat,
Mentve a bánatától, a fájdalomtól védve,
Egyáltalán elment, megbocsátva a megtévesztést és a gonoszt,
És nem sértette meg a kinézetet és a szemrehányást.
A bánat lelke keserű nyomot
Megmarad az éjszaka, amely elakadt.
És kiabálsz: - Gyere vissza.
De csak válaszként,
Mint egy visszhangzás mennydörgése: - Már túl késő!
Túl késő.
A félelem és a kényelmetlen,
Smachnesh könnycseppet sántít.
És hirtelen meg fogod érteni, ha nem vársz sehol,
Mint ebben az életben, az egyik nem édes.
És tudod. Az angyalok egy nap fáradtak.
Megint leállt a csillag hóvihar.
Ismét nyolc szél szeszeg táncolni egy guggolt.
A levegőt egy rugalmas, fáradt szárnnyal vágtam le.
Hé, a földszinten! Valaki! Engedje meg a leszállást!
Ötvenöt vagyok! Ötvenedik! Határt ért el
Silly találkozók és haszontalan üres hobbi.
Felkiáltásokat hallok: "Valaki angyala repül!"
Igen, angyal vagyok. Repülök. De eddig nem az ember földje.
Le kellene ülnöm! Csak egy fillért kell -
Pihenjen, hozza a szilva sorrendben.
Ki vándorolt egy üres jobb vállával?
Ez egy Angyal Ötven! Engedje meg a leszállást!
Ne aggódj, egyszerű vagyok. Majdnem súlytalan.
Nem leszek felesleges számodra és nehéz teher.
Én leszek a védő, a kutya elárulja,
Lelkiismerete, emlékezete, barátja és múzsája.
Nem csak tudom, hogyan lehet eloszlatni a fájdalmat.
Lefaraghatom a tűzifát, és kiáshatom az összes ágyat.
Én, hidd el nekem - a bokrok hófehér zongora.
Ez egy Angyal Ötven! Engedje meg a leszállást!
Azt mondták nekem,
Milyen őrző angyal
Boldog születésnapot, az első naptól kezdve
Talán egy álom, amely védte a kolostort,
Talán ez a fény, ami szeretett engem.
Hirtelen a ferde út volt ferde,
Belép a mélységbe alul vagy anélkül
Angel, önzetlenül megmentett,
Veszélyesen rohan hozzá.
A szárnyak nedvesek, majd égnek
"Istenem, milyen nehéz a Földön!
Keserűen esős és hóvihar.
Nehéz látni minket fehér hamban.
Az én védő angyalom, aki a te mestered,
Ki lehet még ilyen hosszú ideig tárolni
Annyira a saját szeretete, nem vágás
Mint a köldökzsinór, a mennyei szál!
Te a tejes keserűségedből az Istenhez tartoznak,
Kolko szorongása a mellkasában telepedett le.
Az én jóindulatú angyalom, amit anyám suttogott,
Ne hagyj le,
Ne hagyj le!
Hé, hello, Angel!
Hogy tetszik nekem?
Annyi mindenre van szükségünk,
Járjuk végig a kerti ösvényen,
Gyűjtjük a virágokat és gyümölcsöket,
Megmondja nekem, mi van az égen,
Hajtsunk együtt együtt,
És ott énekelünk angyali dalokat.
Még egy angyal, adj ma
Egy kis kortól a szerelem és egy kis szerencse,
Romantikus vagyok, túl régimódi,
Szeretnék szeretni, és nem tehetek másképp,
Gratulálok szeretettel, nem fogadom el
Szeresd szavakat anélkül, hogy ...
Már régen átsétáltam ezt a földet,
De úgy érzem magam, mint egy csecsemő.
Viszlát az én angyalom!
Jöjjön gyakran!
És az angyal búcsúzott nekem;
"Ki lelkesen sugárzik -, hogy a Szeretet megtalálja!"
Waved a szárnyát, és az égre repült.
Amikor egy nap szomorú volt,
És mint az egész világ ki van kapcsolva,
Belsejében, szomorúan, ijesztő, üres,
És nincs remény a tetőablakra.
Kint, feszültség és dulaság,
És a világ tele van birkózással
A túlélésért, az elismerésért,
A megjelenéshez, hogy hűvös vagy.
Én, mint egy csodálatos biorobot,
De egy korlátozott eszköz,
Ki gondolja a programot?
A programon kívül minden tiszta értelmetlen.
A program az értelem hatalma.
És mi az értelem?
Folyamatos drámákat hoz létre:
Erről szól a projekt.
Szóval nagyon szomorú voltam.
Az egész fehér fény bement belém.
És akkor egy angyal jön hozzám.
(Egyáltalán nem ilyen új történet)
Bár az értelem nem fogadja el
Angyalok megjelenése a mindennapi életben,
A lélek azonban,
Mi az angyal ez a valóság!
Nagyon göndör volt
Angyali mosollyal,
Hogy a pillanat alatt a sötétség megolvadt,
És a Fény új csillagot villant.
Szívesen bámultam rá,
Úgy tűnt, ismerte.
Ugyanakkor világosan megértettem,
Mit kell emlékezni magadról?
Az angyal hallgatott, mosolygott,
Ő csak szerelem volt!
És belemerítettem magamba,
A boldogság a paradicsom emlékére ismét!
A legmagasabb rendű boldogság,
A szeretet feltétlenül,
Az összes program törlése,
Kétségek, félelmek és küzdelmek.
Az elragadtatással az angyal azt mondta:
-Köszönjük, hogy eljött!
És most emlékszem
A teljes játékunk értelméről.
A "mi" szóval értem
Én emberi cselekmény vagyok.
Régóta írjuk,
Csak az intelligenciában vesz részt.
A lelkét elfelejtették,
Amint a szerelem elfeledkezett,
És ennek köszönhetően mi vagyunk,
Ő a mi húsunk és véreink.
Ez a tudat és az erő,
És inspiráció és repülés.
A szeretet a teremtés teljes élménye!
És az élet végtelen felszállás.
Nem, nem vagyunk robotok, hanem a szellemek!
A lét élő istenei.
Mindannyian jöttünk a Földre,
Kívánva, hogy tesztelje magát.
Történetek létrehozása,
A szeretet feltétel nélküli jellegéről.
A bolygó ajándékainak szaporítása érdekében,
Valódi valóság létrehozása álomból.
De olyan, mint egy gonosz, furcsa vírus
Elterjedt az elmén,
Egy hamis programra korlátozódunk
Minden projekt esetében.
De a vírus semlegesíthető!
Csak emlékezz rá, hogy ki vagy,
Mert az angyal is hozzátok jön,
Hogy újraéleszteni a szeretetben.
És minden angyal egyedülálló!
És saját módján néz.
A lélek mindig felismeri.
Az én történetem egy példa!
Ültek a házamba. Azt mondtam: "Gyere be!"
Az öregember a küszöbön - rongyokban öltözött.
- Ki vagy te? - mondom.
- Én vagyok a gyám angyala.
Sokat hallottam minden bajodról.
- Vedd ki a fenébe! Nem érdekel, ha csupasz vagy!
Nem kenyeret vagy vizet szolgálok!
És ő válaszolt nekem: "Igen, vissza fog térni, ne félj,
Magától fog futni, nem fog fél évig tartani.
Megfagytam, a bal oldalon szúrt:
- Honnan tudod erről, nyomorult?
És rám kacsintott: "A nyomorult Istentől származik!
És Isten ismeri az összes útunkat.
Az édesanyját gyakrabban hívná, különben,
Ez nem tart két napig, amíg tavasszal.
És valahogyan fel kell készülnie az apára
Annak érdekében, hogy ne veszítse el az elméjét.
Első térdben éreztem a borzongást,
Megragadta az öregembert a mellek miatt.
"Nem tudod megváltoztatni, Isten minden akaratát"
Alig tudta hallani fekete fogait.
A kandalló mellett ültem, ittam egy italt
És kenyeret vágott le, és egy darab főtt sertés.
Lassan evett, majd megtörölte a kezét
Oh fekete a ragyogás a nadrág szennyeződéséből.
És kiment az ajtón, de kiáltottam utána:
"Azt hittem, az angyalok fehéret csinálnak!
És ha angyal vagy, hol vannak a szárnyak?
Az öregember elvigyorodott: "Adtam neked."