A világgazdaság tárgyai és tárgyai
A világgazdaság koncepciója
A hazai és külföldi szakirodalomban különböző megközelítések vannak a "világgazdaság" fogalmának meghatározására. Ezek közül a legfontosabbak:
1) a világgazdaság - a nemzetgazdaságok összessége, amelyek a nemzetközi munkamegosztás rendszerével kapcsolódnak egymáshoz. Ez a meghatározás a világgazdaság fogalmára épül, mint a nemzetgazdaságok összege;
2) a világgazdaság - az ipari és pénzügyi kapcsolatok világrendje. Ez a megközelítés tükrözi a világgazdaság fő összetevőit - a valódi termelés és a forgalom körzetét;
3) a világgazdaság - a nemzeti-állami és nem állami struktúrák összessége, valamint a nemzetközi munkamegosztás és a politikai kapcsolatok alapján történő kölcsönhatások. Ebben a értelmezésben a világgazdaság egyetlen gazdasági tér (mega-gazdaság), amelyben a gazdasági kapcsolatok témái: a világ nemzetgazdaságai; a világ üzleti tantárgyai - transznacionális vállalatok és szövetségeik; a világgazdaság intézményei - nemzetközi gazdasági szervezetek.
A világ országainak nemzetgazdasága a világgazdaság legfontosabb témája. Több mint 180 ország van a világon. Számos olyan állam között, ahol a gazdasági fejlődés különböző mutatói vannak, szokás szerint kiválaszthatók az országok különböző csoportjai, amelyek alapvető jellemzői szerint osztályozottak.
A transznacionális vállalatok (TNC-k) a világon a legnagyobb vállalatok, tevékenységeik tekintetében nemzetköziek, de a hazai tőkével rendelkeznek.
A huszonegyedik század elején kb. 70.000 TNC és 850.000 fiókjuk volt. Mintegy 50 ezer anyavállalat található a fejlett országokban. A TNC-k a világtermelés mintegy 50% -át és a világ külkereskedelmének 2/3-át teszik ki. A világ tetején található legnagyobb TNC-k tőkésítése több százmilliárd dollár.
Között a funkciók a modern TNC kiosztani hatalmas mennyiségű TNC-k, amelyek képviselik a hatalmas ipari-pénzügyi területen, amelyeknek a forgalma több milliárd dollárt, és a szerepe a TNC-k, ami által meghatározott fontos a gazdasági ágazatokban, ahol az érdekeit a vállalatok koncentrálódik. Ezek a feldolgozóipari ágazat fejlett tudásintenzív ágai, amelyek szorosan kapcsolódnak a tudományos és technológiai fejlődéshez: autó, elektronika, vegyi anyagok, gyógyszerek stb.
A nemzetközi gazdasági szervezetek a világgazdaság intézményei, amelyek szerepe különösen az utóbbi évtizedekben nőtt. A nemzetközi gazdasági szervezetek többsége nem állam, mintegy 3000, köztük olyan ismert szervezetek, mint a WTO, az IMF, az OECD, stb. A szervezetek egy másik csoportja államközi, körülbelül 400, köztük az EU, a NAFTA, az ASEAN és mások.
A világgazdaság témái
A világgazdaságban céltudatos gazdasági tevékenységet olyan tantárgyak végzik, amelyek meghatározzák a termelési tényezők állapotát és fejlődését, valamint kapcsolataikat. A világgazdaság tantárgyai olyan gazdasági egységek, amelyek rendelkeznek a szükséges tőkével, képesek termelési tevékenységeket szervezni a nemzetközi gazdasági térben és bizonyos nemzetközi jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek. Az ilyen nagy gazdasági egységek közé tartoznak a nemzeti államok, a TNC-k, a regionális integrációs gazdasági egyesületek és a nemzetközi gazdasági szervezetek.
1. Az állam a világgazdaság fő témája. Az állam a társadalom politikai és gazdasági szervezete, amely az uralkodó osztály, a népességcsoport érdekeit tükrözi. Az uralkodó osztály, a csoportok saját érdekeit az állam céljai közé irányítják. Ezen az alapon az állam és a gazdasági tevékenység kölcsönhatása van. Ez azt jelenti, hogy a gazdasági egységek egy bizonyos politikai egységet hoznak létre. A hatalom eszköze, az állam nemcsak a társadalom felett áll, hanem érdekeit is képviseli, ami bizonyos függetlenséget biztosít.
Az állam fejlődése szorosan kapcsolódik a nemzetgazdasághoz. A nemzetgazdaság általában elágazó, kiegyensúlyozott, így az államnak kell védeni az arányosság, a gazdaság, fenntartása vagy helyreállítása szerkezet gyártás, hogy megvédje őket a romboló külső hatás, hogy az hozzájáruljon a gazdasági szerkezet és hatékonyságának javítása.
Az az állam szerepét a gazdaságban elsősorban nyilvánul létrehozását garantált piacokon a vállalatok számára itthon és külföldön, a részvétel a tőkefelhalmozás, kezelésének belső és külső gazdasági kapcsolatok a nemzeti érdek, közvetlenül a GDP-t. Ezt főként a nemzeti jövedelem államháztartáson keresztül történő újraelosztásával érik el.
Az állami fogyasztás magában foglalja a helyi hatóságok kiadásait is, így mutatói jóval magasabbak lesznek.
Az állami fogyasztás eléggé garantált és tágabb piacot teremt a vállalatok számára. Nemcsak közvetett, hanem közvetett hatással van a nemzeti gazdasági egységek helyzetére. Az állami megrendelések láncreakciót jelentenek a gazdaságban, biztosítva annak lehetőségét, hogy árukat és szolgáltatásokat ne csak a szerződő vállalkozásoknak, hanem az alvállalkozói cégeknek is értékesítsenek.
2. Transznacionális vállalatok. A TNC-k különleges helyet foglalnak el a világgazdaságban, és sokoldalú befolyást gyakorolnak működésére, más gazdasági szereplők és alrendszerek helyzetére.
A kutatók között nincs egységes egyetértés a nemzetközi gazdasági egyesületekkel. Nemzetközi, multinacionális, globális, nemzetek feletti, transznacionális vállalatoknak nevezik őket. Ezek a nevek tükrözik a különböző gazdasági térségekben működő vállalatok különböző funkcióinak megfelelő kifejezéseit.
A multinacionális, transznacionális vállalatok közé tartoznak a két vagy több országban működő üzleti vállalkozások, amelyek tevékenységében egy bizonyos külföldi komponens van (az export és a külföldi termelés a forgalom 25% -át teszi ki). Rendelkeznek olyan döntéshozatali rendszerrel, amely lehetővé teszi koherens politika és általános stratégia megvalósítását egy vagy több központból, és megfelelő hatással van az általános gazdasági szerkezet többi résztvevőjére. Jellemzően ezek a vállalatok nemzetközileg termesztett termelési komplexumok, amelyek belső összetevői között nem a piacon, hanem a termelés.
A tőke nemzeti összetétele szerint a nemzetközi vállalatok két csoportra oszthatók: transznacionális és nemzetközi, multinacionális vállalatok. A vezető helyet a TNC-k foglalják el, amelyek a tőke és a nemzetközi vonatkozásban országosak az alkalmazás helyén. A cég nemzetközi tőke nem sok, és a második helyen van. Ezek közé tartozik például az angol-holland "Royal Dutch Shell", "Unilever", a svéd-svájci "Asea Brown Boveri" angolszász "British Petroleum-Amoco" és mások. A nemzetközi tőke-társaságok fejlődésének gátja a nemzeti klán tőke-csoportjai.
A TNC-k gazdasági ereje nagyon koncentrált. A 100 legnagyobb TNC-k (a teljes számuk 0,16% -a) minden nemzetközi vállalat külföldi eszközeinek 15% -át és nemzetközi értékesítésük 22% -át teszik ki. A szinte valamennyi jelentős TNC országai az Egyesült Államok, Japán és az EU. A legnagyobb transznacionális vállalatok az árbevétel szempontjából gyakran meghaladják számos fejlődő és kis fejlett ország GDP-jét. Így az amerikai "General Motors" forgalma meghaladja Norvégia és Finnország GDP-jét.
A TNC-k szervezeti felépítése általában egy multiszektorális probléma. Az anyavállalat a vállalat működési központjaként működik. A nagyszabású szakosodás és együttműködés alapján műszaki és gazdasági politikát, valamint a külföldi cégek és fióktelepek tevékenységeit irányítja. Általában integrált struktúrával, saját hitel- és pénzintézeteikkel és kutatóintézeteikkel rendelkeznek
Minden transznacionális vállalat kiterjedt külföldi gazdasági bővülést hajt végre. A TNC külföldi gazdasági tevékenységei külföldi vállalatok széles körének hálózatán alapulnak. A leányvállalatok és a leányvállalatok értékesítése meghaladja a világexport mennyiségét. Nemzetközi kereskedelmi tevékenységük eredményeként a világkereskedelem több mint egyharmada transznacionális komplexumok keretében valósul meg.
A TNC stratégiája. A TNK stratégiájának középpontjában egy olyan globális megközelítés áll, amely nem minden egyes link eredményeinek optimalizálását, hanem általánosságban az egységesítést jelenti. Ebből a célból különböző házon belüli átutalási (átadási) árakat alkalmaznak. Döntést, hogy növelje a kimeneti késztermékek és a félkész termékeket minden külföldi piacon, a Társaság feltételeket vesz figyelembe, mint például a fontos ez piacot a növekedési kilátások, a képesség, a külföldi vállalatok versenyeznek a helyi termelők az azonos típusú termékek, árfolyamok, kereskedelmi korlátozások, a szállítási költségek. A globális stratégia az ipar konfigurációjából és koordinációjából is származik. A problémák megoldása a földrajz, vállalkozások területi megoszlása lehet kiválasztani a koncentráció-határérték, hogy eloszlassa szállás sok országban a különböző funkcionális blokkok - kutatás és fejlesztés, anyagbeszerzés, a termelési folyamat, marketing, az értékesítés utáni szolgáltatás.
A TNC-k más országok piacára jutnak monopólium előnyeik rovására, amelyek lehetővé teszik más országok termelési tényezőinek felhasználását. A fő befektetési források maguk a befogadó országok és harmadik országok. Az amerikai TNC-kben az önfinanszírozás és a refinanszírozás aránya a beruházási kiadások mintegy 16% -át teszi ki. A fő pénzügyi források (45%) mobilizálódnak a fogadó ország piacán, i. maguk a fogadó országok finanszírozza a külföldi TNC-k tevékenységét.
TNC-k és az állam. A TNC-k nagyobb eséllyel rendelkeznek arra, hogy befolyásolják a befogadó országok gazdaságát. Közvetlen befektetéseik beáramlása eléri a világ bruttó állóeszköz-beruházásának 5% -át. A különböző országokban található TNC-szektorok közötti tranzakciók jelentős részét képezik a külkereskedelmi forgalomnak és a nagy nyugati országok településeinek.
A TNC-k és a független vállalatok közötti kereskedelem a világkereskedelem forgalmának mintegy kétharmadát teszi ki. A TNC-k részaránya egyes kis országok ipari termékeinek exportjában meghaladja az 50% -ot (Magyarország, Malajzia)
A tőke szabad mozgásának jelenlegi rendje lehetővé teszi a TNT-k számára, hogy saját érdekeiken belül hatalmas tőkét helyezzenek el az országból az országba.
A TNC stratégiája és állami stratégiája, amely az ország jólétére irányult, elkezdett eltérni. A tevékenységük gömbjei többé nem fedik egymást. A TNC-k tevékenységeik messze meghaladják a nemzeti államok határait. Sok nemzetállamnak korábban korlátozottabb lehetőségei vannak a nyereség önálló elosztására. Az állam és a TNC-k között növekszik a strukturális feszültség, a másfelől a globális piaci szereplők érdekei, másfelől a nemzeti társadalmi és politikai erők közötti különbségek.
A TNC-k tevékenységének globális irányultsága, a nyereség maximalizálására irányuló vágya gyakran ellentétes a fogadó országok érdekeivel. Annak a ténynek a kapcsán, hogy az államnak a nemzeti érdekek képviselőjeként kell lennie, és szuverenitással kell rendelkeznie egy bizonyos területen, a nemzeti tőke megkerüli vagy kigúnyolja az állam monopóliumát a hatalommal kapcsolatban. A TNC-k egy külföldi államot szokásos gazdasági egységként kezelnek.
3. Nemzetközi gazdasági szervezetek. A nemzetközi gazdasági szervezetek a világgazdaság fontos témái közé tartoznak. A nemzetközi gazdasági tevékenység hordozói, a Nemzetközi Valutaalap és a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank nagy jelentőséggel bírnak. Ez utóbbi a leányvállalataival (a Nemzetközi Pénzügyi Társasággal (IFC), a Nemzetközi Fejlesztési Társasággal (MAP) stb.) A Világbank (MB) vagy a Világbank egy csoportját alkotja.
Az IMF-et és az IBRD-t 1944-ben alakították ki szakosodott koordináló monetáris hatóságoknak. Tevékenységük bizonyos mértékig összefügg. Az IB-ben való tagság lehetetlen az IMF-ben való részvétel nélkül.
Az IMF eredetileg támogatta a nemzetközi kereskedelmet a nemzetközi folyó tranzakciókra vonatkozó korlátozások megszüntetésével és a valutakonvertibilitás bevezetésével. Ezzel összefüggésben az Alap pénzügyi támogatást nyújtott a fizetési mérleg hiányának megszüntetéséhez és az árfolyamok stabilitásának biztosításához.
A 80-90-es években az Alap nagy pénzügyi központ lett. A tevékenység fő tevékenységi köre a gazdasági fejlődés és a gazdaság szerkezetátalakításának célját tűzi ki. Az IMF elsősorban bizonyos gazdasági programokra nyújtott kölcsönöket. A gazdasági fejlesztési programok finanszírozása gyakorlatilag nemzetközi bankgá változtatta. A gazdasági programok végrehajtására és a monetáris szféra szabályozására szolgáló alapokat a tagországok hozzájárulásaiból hozták létre bizonyos kvóták alapján és a magánhitel-piacon nyújtott hiteleken keresztül.
Az 1980-as évek második felétől az IMF-et csak a fejlődő országok és az átmeneti gazdaságú országok célozták meg. A fejlett országok megszüntették az IMF-hitelek felhasználását.
4. A Világbank a világgazdaság elismert alanyaként a legnagyobb befektetési intézményként működik. Az elmúlt évtizedekben különleges projekteket nyújtott a fejlődő országokban és az átmeneti gazdaságú országokban. A Világbank hitelei a projektek teljes költségének körülbelül 30% -át fedezik. A költségek nagy részét a hitelfelvevő ország viseli. Több mint fél évszázada a Bank 300 milliárd dollárt meghaladó hitelt nyújtott, tevékenységeit az IMF koordinálta.
A Pénzügyminisztérium leányvállalatai speciális feladatokat látnak el. Az IFC támogatja a fejlődő országok magánszektorának növekedését, és a MAP segíti a legszegényebb országokat kedvezményes feltételek mellett.
Regionális gazdasági integrációs csoportok. A világgazdaság résztvevői a regionális integrációs szövetségek. Ezek több mint 20. Ezek olyan államközi gazdasági egységek, amelyek célja, hogy fokozatosan ötvözzék gazdaságaikat a gazdasági mechanizmusok összevonásával és megváltoztatásával, elsősorban a külföldi gazdasági szférában.
Az EU szupranacionális formában szerveződik. Számos olyan hatásköre van, amelyek csak a nemzeti államokhoz tartoztak. Számos olyan gazdasági és egyéb kormányzati testületen alapul, amelyek államközi (Európai Tanács, Miniszterek Tanácsa) és nemzetek feletti (Európai Bizottság, Európai Parlament, Európai Bíróság, Könyvvizsgálói Kamara). Az uniós szervek ezen osztódása tükrözi az uniós intézmények és a nemzeti kormányok közötti hatáskörmegosztást. A szupranacionális szervek az összes uniós célt megvalósítják, a kormányközi szervek nemzeti érdekeket tükröznek. Az uniós jogrendszer fő jellemzője az uniós jog felettese a nemzeti jognak a fő szerződések keretei között. Az EU a nemzetközi jog önálló tárgya, a kereskedelmi megállapodások megkötése, a más országokkal való együttműködésre vonatkozó megállapodások a gazdasági segítségnyújtás egyik fő központja.
transznacionális vállalat nemzetközi stratégiája