A Napóleoni Kódex elfogadása
Visszajelzést követően az 1801-es projektet az állami tanács a Napoleon vezetésével átvizsgálta. Aztán a projektet elküldték a bíróságnak és a törvényhozó épületnek, amely hidegen fogadta. Súlyos kritika érkezett azoktól az emberektől, akik még mindig a francia forradalom felemelkedésének idejében éltek. Nem tudták összeegyeztetni magukat Bonaparte személyi erejével, valamint a Kódex számos fejezetének bizonyos rendelkezéseivel és a burzsoá nyereségeknek a kóddal való megszüntetésével. A projekt első címét elutasították.
Az egész Franciaországban bevezetett Polgári Törvénykönyvet 1804-ben vezették be, és azokon a területeken, amelyek akkoriban Franciaország részei voltak, és amelyek ezt követően elváltak. Ezek közé tartozik: Belgium, Luxemburg, Rajna tartomány, Hessen-Darmstadt, Genf, Savoy, Piemont, Parma.
A kódex címe
A polgári törvény elfogadásával kezdődött a francia jog főbb ágainak kodifikációja. A francia, ez a kód Napoleon a bölcsek köve, és így a nemzeti büszkeség a Ptk vált jellemző a francia utat a jogi gondolkodás. A Code Napoleon francia ügyvéd, Sorel írta: „Nem tudom elképzelni, egy másik ilyen ország, ahol a polgári jog olyan mélyen bevésődött a vám- és váltak szerves része a lelki élet, a világ az érzékek és az irodalom minden nemzet.”
A Ptk az eredménye precíz munka a jogi szakemberek, a fő cél az volt, hogy Franciaországban a jogot, hogy az egyik, ötvözetet tartalmazó római írott jog a déli tartományok szokásjog (kutyumami főleg német eredetű) északra.
Napóleon kódexének forrásai
Napóleon kódjának kidolgozásakor öt forrásra támaszkodtak.
A második forrás a francia szokásjog. Franciaország északi határait szomszédos nagyobb területein a vám (kutumy) betartását írásban rögzítették. Ugyanakkor az olyan területeken, ahol kutumy működött, a római jogot nem teljesen utasították el. Annak ellenére, hogy a római jog hatott rá, többnyire német elemeket tartottak fenn. A kutyák felvétele megteremtötte a közös francia szokásjog (droit coutumier commun) kialakulását, majd később a rendes és írott jog összeolvadását. A francia forradalom előestéjén legalább 60 közös coutum (coutumes generales) és 300 - tisztán helyi érték (coutumes locales) volt. A király által jóváhagyott gyűjtemények kutyumov a polgári jog helyi kódexe lett. A forradalom előtti francia törvény megkülönböztető jegye volt a partikularizmusnak.
A harmadik forrás a híres francia ügyvédek munkássága. A Napóleon kódexének alkotóinak közvetlen példája és iránymutatása a 17. és 18. századi francia ügyvédek munkája volt. Mert formáció obschefrantsuzskogo polgári jogok fontos szerepet játszott a jól ismert jogtudós (Dyumelen, Coquille, F. Burzhon, házak, J. Pote, C. Olivier) és gyakorlat (bírók, ügyvédek, royal tisztviselők). A francia polgári jogot főként azon szakemberek hozták létre, akik nem akadályozták meg a római jog elfogadását, és megtartották a nemzeti szokásjog (kutyuma) nagy részét.
Az erőteljes politikai forradalmi szellem és pátosz, valamint Napóleon megfogalmazása nagyon fontos tényező volt ahhoz, hogy egyetlen francia polgári jogi gondolatát polgári törvénykönyvbe fordítsák.