A filozófia forrása és spirituális elvei
A filozófia ma az emberi szellem legmagasabb megnyilvánulása. A tudat felismerésének korától kezdve, amikor egy személy személyesen jött rá, a filozófia önmagában tükrözte a megismerés minden formáját. A filozófia megjelenése előtt az emberiség meglehetősen hosszú idő alatt fejlődött ki: 1) az állatokat háziasították, 2) a világ teológiai és néprajzi felfogása fejlődött ki.
Teológiai felfogás - amikor a világot az Isten tudásának helyzetéről érzékelik, még mindig az elöljáró, a valláshoz való közeledés.
Néprajzi ismeretek alapján a naiv szakaszában kultúra végül eltűnik, és ebben, a másik esetben, az emberek életét, az állatok, és hogyan kell ellenőrizni a szellemek azonosítható a levegőt, az árnyék egy ember.
Egyrészt vallási mitológiai hozzáállás volt a világ számára. Másrészről a társadalmi lét létfontosságú gyakorlati megértése ebben az időszakban egyetlen alap volt az emberi és természetes, szubjektív és objektív felfogáshoz. Ez az időszak jellemzi az abszolút közvetlenség és a naivitás korszakát.
Mi működött az integritás ilyen megértéséhez:
- végtelen feladatok és eredmények hiánya
- a mindennapi élet tudományos ismereteinek felhasználásával az emberek nem társították őket általános filozófiai kérdésekkel
A hiányzó ideológiai tudat filozófiája, hogy azon belül sok kérdést, hogy később alakult keretében a filozófiai spekulációk tárgya (a világ, az ember, a lélek, és így tovább), és tegye az érintett.
Annak ellenére, hogy a mítoszok a gyakorlati lét konkrét természetét tükrözték, mindazonáltal mindig volt valamiféle leválás és abszolutizmus, amely lehetővé tette filozófiai konstrukciók kialakulását.
A harmónia, az arányosság és a dimenzió mérete, amelynek létezését a fikció alapján ítéljük meg, lehetővé teszi számunkra, hogy ezt a tudást korreláljuk a világ lényegével, megakadályozva a káoszt. ebben az időszakban minden létező - Káosz - kezdeti kezdetének gondolatát megteremtették.
A filozófiai antológia, az etika és a politika alapját képező etikai rendelkezések lehetővé tették az elsőbbség elérését az erények és az igazlelkűség iránt, amelyek a kollektív lét alapjaivá váltak. De a filozófiai iskolákban, amelyek közelebb kerültek a való élethez, léteztek különböző vallások és rejtélyek Orphic ágai. Ezekben az irányokban manifesztálódik a test lelke dualitása. A lélek halhatatlanságát hirdetik, és ebből az álláspontból az emberi lényt megértik.
Ebben az időszakban a vallási mitológiai nézetek és a filozófiai nézetek bársonyos harcot eredményeztek. Ez lehetővé tette a mítosz és a filozófia számára, hogy nemcsak sok évszázadon át létezzenek, hanem a filozófiának, mint spirituális elvének. A filozófia mítoszt, mint spirituális elvet veszi.
A tudományt a filozófia is használja, de fejlődésének korai szakaszában a tudomány mitológiai is volt, ezért a modern tudás segít a mítosz által befolyásolt tudományos fogalmak leküzdésében. A filozófia nem tagadja a mítoszt, és nem tagadja a mítoszban született tudományos adatokat (hagyományos és nem hagyományos tudás). A filozófia határozott hatását a művészet adja, mert a tudást közvetlenül befolyásolja az érzéki-érzelmi és a tudattalan. Minden filozófia tudása a filozófust hozza.
A tudás alapvetően új hozzáállását az ókori görögök hozták, akik fiatalabb fizikusok nevét kapták. A tudományfilozófiája Pythagoras-t próbált létrehozni számok, matematika, tér segítségével. Ettől az időszakból a filozófia elhagyja a gyakorlati problémák megoldását.
A filozófia az ideális képeket és koncepciókat jelenti a logikai gondolkodás formáinak, amelyek lehetővé teszik az embernek, hogy elhagyja a vallási-mitológiai tudatot.
Az ideális tervek idején, amikor az entitások az elme alapján elszigetelten kezdtek el elindulni, akkor megkezdődik az igazi filozófia.
Az ideális tervek és az ideális kapcsolatok mindig a hithez kötődnek, amely magában foglalja az elme korlátozását és az ideális elemek engedélyezését. Ez a következtetés lehetővé teszi számunkra, hogy a filozófiát minden filozófiai nézetnek, kilátásoknak, világnézetnek ismerjük el, és egyetértünk a gondolkodó kreativitásával.
A filozófiában 2 fogalom létezik. Forrás és forrás
A forrás a kiindulópont, a filozófia egészének elsődleges forrása, amely az előfilozófiai megismerés minden formája
A forrás egy külön filozófiai irányzat, iskola vagy koncepció kezdete.
A forrás általában forráskutatás tárgya, mint segéd tudomány a tanulmányi módszerekről, és különböző filozófiai és egyéb anyagokat használ.
A filozófia egyik fontos helyzete az előző filozófiai fogalmakhoz kapcsolódik, amelyek ebben a filozófiai iskolában alakultak. Minden filozófiai iskolának megvan a maga egyedi ötlete, amelyet más filozófiai iskolák meggátolnak.
A link erre az oldalra mentése: