Szindróma tavi cankó, Irkutszk News
Válogatott levelezése a helyeken nem olyan távoli
„Hello, Anastasia! Azt azonnal reagálnak, és a pontot. Ha ez a projekt nem az a kérdés sürgős, amelyben meg kell félretenni minden aktuális eseményekről és ragaszkodni a fejét egy új, és akkor vigyük - lassan. Kérdés - válaszolt a kérdésre - a válasz. Megyünk? "
Gagarin! Net Gagarin! Természetesen nem vészhelyzet. Itt a ráérős - a legtöbb lehet a vége.
Kezdeni voltam mindig kíváncsi. És ez az érdeklődés elégedett vagyok másképp. Nevezetesen - a vendégek mindig (különböző mértékben távolság orosz nem orosz különböző értelemben) ez a kérdés:
„Ez minden, amit mondani:” Ó, Irkutszk Ah, a régi szibériai város Ah, mi van itt van egy nagy, nem számít, hogy mit nem szeretnek aura. „Stb Te látogatók, beszélni róla udvariasságból? Vagy valójában „ah!” valami igazolható valamit tart, valami láthatatlan, de most kapaszkodik. Igaz, hogy egy bizonyos személy velejárója Irkutszk - mint, mondjuk, a többi vidéki városokban? "
Nos, te nem Irkutszk született, de Irkutszk él évek óta, hogyan értékeli az ilyen szokatlan udvariassággal? Mint udvariasság? Vagy, mint az igazság - legigazabb valamennyi igazság, amikor Irkutszk valóban van valami, hogy a város látnivalói? Vagy a város által lefoglalt és a város (ez túl piszkos és neuhozhen).
Oroszország már régóta a tartomány fogadja a vendégeket, mint természetfeletti meleget, hogy az a melegség és valami nem nevezhető. Ez valami más, történelmi hagyományai, a szendvics, mint az érkezés úr birtokára, és a látogatás a központ ellenőrző bármilyen rangot. Sőt, mi több, mint lelkes: univerzális „mint a gazdagok, és nagyon boldog”? kín kisebbrendűségi? samoobolstitelnogo kérkedő? szindróma Marsh Sandpiper. - ebben az esetben nem, csak fokozatosan.
„Mindig is csodálkoztam, amikor a látogatók megkérdezte:” Tehát azt mondogatom, hogy „Ó, Irkutszk Ah, a régi város, csodálatos aura!”. Akkor lesz udvarias beszélgetés, illetve a ténylegesen Irkutszkban van egy különlegessége, összehasonlítva más vidéki városok „?
Gyere el a finnek. Írja be a házba. Akkor ül az asztalnál, és úgy kell kezelni, meleg kenyér és a tej. Bejelentkezés vendégház Irkutszk. Az asztal tele étellel és itallal ilyen fantasztikus bőség, ahonnan a vendégek szótlan, és a tulajdonosok úgy tett, mintha hatalmuk van, és nincs módja annak, hogy jól élnek, és - minden nap, minden marad a régiben. De okos látogató nem fogja becsapni, és bolond - még Afrikában bolond. És amikor a vendég kezdődik és mérhetetlenül nyilvános ajánlatot a mennyei seregek, lényegében azt fizet hivalkodó vendégszeretet az érem, a megfelelő áron. Udvarias emberek tartózkodnak az értékelések. Vendégek gonosz önti dicséretet, hogy gyakran része a vendég a show: „Tudod, én turnézott koncertek az egész világon, de sehol sem - hogy szavamat a becsület - még soha nem látott ennyi zene (kulturális, irodalmi, stb) az állami, mind a! a gyönyörű város! " Csarnok tapsol. Hall-készségesen belép a játék, és mérhetetlenül boldog, hogy önámítás. És minél több e önámítás, annál nagyobb mértékű a tartományi gyarmati hazafiság és a városi piszok és rendetlen látszanak az eredetiség, amelynek meg kell őrizni és táplálni, és mi (szinte egyedülálló a világon!), A nyaktörő ütemben.
Köztudott minden orosz - nem számít, hogy milyen csodálatos, annyira szörnyű, és nem mossa piszkos ágynemű nyilvános! Az élő. Elviselhetetlen - meglepően szomszédos emberiséget. És büszkén - idézi a nemzeti esztéták Anna Ahmatova.
Szindróma tavi cankó, gondolom, és fémjelzi (vagy jelentkezzen be) provincializmus. Akkor akartam írni a legrosszabb értelemben vett, majd vajon ez vonatkozik a tartományi helyzetben, „a legjobb legrosszabb”. Nyilvánvaló, hogy ha vesszük a földrajzi index, a tartomány egyszerű: nincs tőke, és nincs tovább, mint a tőke, annál a tartományban. De - mivel a fejében a provincializmus, és nem függ a lakóhely? És, hogy milyen találóan megjegyezte a szindróma, ő fekszik. Ez az a forrás lesz fájdalmasan ismerős (és az agy) Csehov idézet. „Több Európa” - tehát már van valami, hogy büszke legyen - szólt hozzánk „teljesen Európában.” De a „Europe” márka, mint például a jól ismert névadó szálloda a Bajkál: rózsaszín, vöröses Pirozhenko-habcsók torony csecsebecsékkel, jeleként stílus Irkutszk. De még Irkutszk még megvan a saját stílusa - nem mocsári Kulikov értelme? Vagy nem?
Érkezik a látogatás a finnek - akkor ültek, akkor kezelhetjük meleg kenyér és a tej. Írja be a vendégek a házban Irkutszk - annyira túlterheltek az étel és ital ilyen fantasztikus bőség, ahonnan a vendégek egyszerűen elveszíti erejét beszédet. És a tulajdonosok úgy tesz, mintha azok valami közös, de intelligens látogató nem bolond, hanem egy bolond - még Afrikában bolond.
De képzeljük el egy pillanatra. Egy fantasztikusan hátborzongató pillanat! Itt Kelet-Szibériában a Bajkál régió Transbaikalia minden, ami létezik, de nem a tó. Mindez tengeri tó részét viselik a szentség. Mi akkor felszabadítja egy sor Irkutszk vidéki települések? Ásványi lerakódások. Mindent! De ez a „minden”, valamint a Bajkál-tó, de nincsenek funkciók és jellemzők a stílus, és a puszta földrajz, hogy pontos legyek - a kérelmet a földrajz, amely adják az emberek ingyen, anélkül, hogy proaktív erőfeszítést részükről, mint egy nagylelkű természet ajándéka. És ezt az ajándékot az emberek élnek, alkalmazkodva, de nem tudta, mit igazán fogyasztani. Ha ez a „alkalmazkodás”, hogy fontolja meg a stílus, akkor lehetséges, hogy így van. Ez az első.
Másodszor, stílusjegye Irkutszk nevezném állandó késedelmes végrehajtása, a fejlesztés és a korszerű kulturális értékek, és így - a konglomerátuma összeférhetetlen, stilisztikai zavart, „ki péntek szombat”, az íz hiánya, „minden egyben”.
Miért? Azt hiszem, azért, mert az egyszerű. Capital ad oroszok minta, modell, mintákat az élet, a fejlődés és viselkedés; Province különlegesen könnyen megtanulja az új, de élni az új modellek nem: a feltételek nem az is, hogy a természet nem, az időjárás nem a pénz, elvégre nem elég. Mi következik ebből a viselkedését a tartományi: univerzális gyűlölet (vagy enyhén szólva, nem tetszik) az első helyen - a fővárosban, a második pedig - hogy a „szülőföld”.
Kérdezd róla Irkutszk száz tehetséges srácok, tudom, azok, amelyek most lógott Európában, hajléktalanok és remény nélkül a ragyogó jövő, de minden áron, nem tér haza. Látják az ő kis otthon babischa a fekete kabátot és vászon cipő. És nem akarják, disszidensek, egy ilyen kis országban. Szeretne él egy nagy, legyen még a messzi északon, de határtalan, énekelt boldogtalan részeg Béldy - legyen a bástyája Oroszország nem a fityma a birodalom, definíció szerint, egy híres blogger Irkutszk; Azt határozza meg: a fityma nem nőies (meghatározásának Berdyaev) birodalom, hanem - a Nagy Iván harangtorony Kreml vzdryuchennogo központ.
De itt volt a láp-Kulikov értelemben mégis megnyugtató bölcsesség az orosz nyelv, különösen a szó etimológiája „okolotok (okolodok)” - egy csoport kunyhók közelében egy közös is. Tradíció, stílus, divat, és egyéb csecsebecsékkel jönnek és mennek, és kutak - örök.
By the way, még rögzített egy új város? Oleg Bazilsky (emlékszik a hegedűs-on túra vampilovskoy play „Húsz perccel egy angyal”) a közelmúltban azt mondta, hogy ő vezette a tervezési és felmérési party szóló honlapon az építési Krasnokamensk. Három fő összetevője szükségszerűen volna egy új városban: vízfelvétel, börtön (telep), valamint a temetőben. Ugyanabban a stílusban. Még egy. És ez.
Nézzük. A „stílus”, és önmagában - az európai, fúj valami nagy és arisztokratikus. Valami, ami benne van. építészeti tervezés, egy sorozatára. (Ez az, amiért az „orosz stílusban” Úgy tűnik, egyfajta oximoron - gyönyörű ház, például). De talán, a mellékletben Irkutszk, akkor meg kell beszélni identitás? Amikor a létezését autonómia ered a jól ismert „magunkat, egy bajusz”, és nem a tőke nem tudjuk rendeletet. Bár fel egészen a főváros szeretné elérni (még ha titokban is).
Szindróma tavi cankó, gondolom, és fémjelzi (vagy jelentkezzen be) provincializmus.
Identity - a kép a nappali elrendezése számos tényező határozza meg. Az erdőben, egy fából épült ház és stoke a tűzhely tűzifa. A homok penész ház vályog tégla és Stoked kandalló trágya. Helyét a házban létrehozza a szokások, szokások, hagyományok, szokások, folklór, egy égi és a földi erkölcs erkölcs (indulat, indulat), és a választék az istenek eledele. „A szülői sírok mondjuk a hamu Ez az, ahol a halott földbe temetett be prozhor férgek Nos, csak a vadak néhány Vajon emberileg Mi -?!? Azt mondják, a vadonban modern Közép-Afrika - a halott enni, hogy az övék intelligencia, tehetség és erény formájában hús ment azoknak, akik még életben vannak, de nem tűnt el, mint a fehér alma füst. egyébként, miért és hol élünk? miért van az anyám szült. "
Identity? Igen. Mi köze hozzá, egy kannibál? Igen, csak a rendetlenség, és megváltoztatják az életkörülményeket.
Irkutszk identitás semmi köze autonómiáját. Irkutszk identitás nélkül - a bajusz, ami lehet büszke.
És ismét - stílusban. Hiánya stílus - ugyanabban a stílusban. Itt ugyanaz volt, amikor a Moszkva stílusban. Ez volt - igen splyl. Vajon a szentpétervári Leningrád-stílus? Ez volt. Aki eltűnt. Ugyanez - Irkutszk. A vezetők figyelmeztetnek: végig, mert az orosz különleges módon.
A stílus nem csak a várostervezésre és az építészetre vonatkozik. A stílus mindenben feloldódik. A stílus az asztalon vagy ebéd vagy írás.
Az asztaltól a táblázathoz. A stílustól a stílusig. Stílus - a vállakon és a lábakon. Ez azonban a divat. Mint egy kő a szájában. Vagy - mint egy kő a vállaidról. Divat jön és a divat megy. Külső stílusok. De hogyan és milyen tárolóegységekben kell értékelni a személyen belüli változásokat? Vannak tipikus városiak: moszkoviták, leningrádiak, irkutszk. Most már az ideiglenes kormányok háborús veteránjainak jelenlegi, egyre növekvő közösségének ujjaival számolhatnak saját néven.
De képzeld el egy pillanatra. Egy fantasztikusan hátborzongató pillanat, hogy itt, Kelet-Szibéria minden, ami létezik, de nem a tó. Nincs tengeri tó, amely a szentség terhét hordozza. Mi ebben az esetben Irkutsk lesz a tartományi települések örökléséből?
Azonban minden ilyen és ehhez hasonló érvek - nem hogy indokolt-e a jel: mi a teendő, ha semmit (nem akarom csinálni), akkor nem vállalja, hogy igazolja a tevékenységek (ez a tétlenség) a városi élet - mindig itt " apai koporsók ", amelyeket a patriotizmus szabályai szerint szeretnek.
„Miért élünk egy halom szar, de élnek, például az ökörszem - kérdezi anyu kis féreg -. Mert van olyan dolog, mint haza, fiam - anyám felelős.”
Itt vagyok, anyám is, beleértve azokat is, akik "fiatal Irkutszk fiúk" nézőpontjából beszélnek. Mit kell elmondanom Irkutszkról? "Van olyan dolog, mint a haza, fiam"?
Van! Van egy fia. Van egy hazája. Van egy koncepció. Van élet az értelemben. Egyszerűen az élet. - Sok minden van, Horatio, egy barátom, akit bölcsünk nem álmodott. Az új évszázad hirtelen lehetőséget adott a választásra, a jog és a választási lehetőségre. Válasszon - de ne feledje, hogy van anya, és az anya az igazi anyaország; és van egy pont a földrajzi térképen, jelezve a születés helyét; és van egy korlátozott helyszín a földön - az állam, amely kiadott egy polgári útlevelet az engedelmességre; élni egy polgár vagy egy újonc - úgy dönt. Ez nagyon komoly és nehéz. Legyen készen. Ez egy alma, fiú!
Vitaly DIXON - Anastasia YAROVAYA
Csak két évvel a büntető kolónia adta a sofőr, aki hozta le a közlekedési rendőrök az utcán Bezbokova Irkutszk kép feleség Victor Osmolovsky adunk az oldalon a „osztálytársak”.
Újság pénteken
Halál a szemközti sorban egy szörnyű baleset az úton Zalarinsky Kerületi megölt egy család tél az elmúlt héten, a forgalom rendőrök regisztrált az Angara 441 közlekedési baleset.
Újság pénteken
Nem tudom, hová menjünk a következő hétvégére? A legérdekesebb városi események közül válogattunk.
A Oblastnaya újság
„Komsomolskaya Pravda” tudósítója vett egy gyorstalpaló és beszélni az árnyalatok egy elit szakma Lixin Yang A nagy orosz városban több mint 25 iskola választottbírák, amely arra szolgál, labdarúgó játékvezetők.
Komsomolskaya Pravda