El akarok menni a királyi őrökre!
Jen - a történelem központjában a cselekvés vagy a cselekmény, anélkül, hogy a romantikus vonalra helyezte volna a hangsúlyt
Az elhunyt gyermek azt állítja, hogy el akar menni a királyi õrökhöz.
Azgor zavarban van. Toriel is.
Egyéb források közzététele:
Hosszú ideje először döntöttem, hogy valamit írok, hé!
Gyakorlatilag nincs tapasztalat ebben az esetben, így ez a fanfic tekinthető az elsőnek.
Igen, itt az Azgor és Toryl meleg kapcsolatban állnak egymással. Az esemény a Pacifista befejezése után eseményekként érzékelhető, csak azzal a különbséggel, hogy a Barrier-t nem pusztították el.
A gyermek türelmetlenül üldögélt az asztalnál, az Azgor trónjával szemben, lába a levegőben lógott. A lányon egy lila, laza pulóver volt Delta rúnával, de szinte teljesen borította a gazdag áfonya színű szarufát, amelyet állandóan elárasztott a szokásos ruhákon.
Tiltakozása indokolt volt, és természetesen nem ok nélkül. Várta a király válaszát.
- Szóval azt akarod. a királyi őrökben? Azgor kérdezte, lassan kortyolt egy csésze teát kortyolgatva, és figyelmesen szemügyre vette a gyermeket.
"Milyen lassan."
A gyerek bólintott.
Azgor türelmetlen pillantást vetett Torielre, aki a mellette lévő virágokat udvarolgatta, abban a reményben, hogy képes lesz neki valamit megmagyarázni. De a gyermek kérései is zavarba jöttek, és csak kissé megrázta a fejét, és vállat vont, azt is megmutatta, hogy ő sem értette, miért akarta a lány a királyi őrökhöz csatlakozni. És ne csak egy gyám, hanem egy fej.
- De nem tudod, mit csinál a királyi őr? - kérdezte ismét azgor, figyelve a lányra.
Magabiztosan bólintott.
- Természetesen tudom!
A vörös köpenye mozgása után mozogni kezdett.
Azgor a lányra pillantott, arra gondolkodott, hogyan fejezze ki magát finoman, és milyen szuggesztív kérdést a következő kérdésekre.
Toriel óvatosan úgy tett, mintha a virágok gondozásával foglalkozott volna, de figyelemmel kísérte a beszélgetést.
- Emlékezzen rám a királyi őrség feladatairól - mondta a király óvatosan a gyermeket a megfelelő gondolatra.
Nem sikerült. A gyermek, aki hosszú ideig nem gondolkodott, pontosan beszámolt a fogazottakról:
- Dolgozik, hogy elkapja az embereket, minimális károkat okozva, hogy biztonságos és megbízható embereket szállítson a királynak, és minden héten jelentést küldjön az eseményről a fejére. De a jelentéseket fogom venni - mondta a lány -, mert én leszek a fej.
Bár a helyzet meglehetősen sajnálatosnak tűnt, az Azgor nem tudott mosolyogni, gondolván, hogy kívülről néz ki. Az áfonyás köpenyben lévő gyermek türelmetlenül feszengett a székbe, és a szemébe nézett, várva az ítéletet. Vett még egy kis kortyot a teából, és tette vissza a csészét a csészealjra. Egy csésze teát is felajánlotta a lánynak, amint meglátta a trónteremből, de nem volt hajlandó elutasítani, és azt mondta, hogy fontos okból jött, és nem volt elég ideje.
- De ha ember vagy, hogyan fogsz elkapni másokat? - kérdezte ismét, és úgy gondolta, hogy ez felborítja a lányt.
- Az a tény, hogy én vagyok az ember, nem fosztja meg tőlem a lehetőséget, hogy elkapja a saját fajtámat - mondta azonnal.
- Jó. De mit fogsz csinálni egy emberrel, amikor elkapod?
- Én átadom a királynak, vagyis neked.
Azgor felsóhajtott, becsukta a szemét, és félretette a poharat, aztán megkérte a segítségkérést, hogy nézzen Toryelre. Az egyik megragadta a szemét, és levette az öntöződobozt és az ollót, felkelt, és lassan megközelítette a gyermeket.
Néhány másodpercig hallgatott a trónteremben, de a királynő kezdeményezte. Úgy döntött, hogy várakozik egy kicsit azokkal a súlyos érvekkel, amelyek elmagyarázták Azgorot, és játszanak együtt a lánysal. Halkan mosolygott, megkérdezte:
- És mit fogunk csinálni Andinevel, a mai fejjel?
A lány, aki már készen állt arra, hogy előre megfontolt választ adjon, hirtelen megdermedt, váratlanul magának, hogy ne legyen semmi baj, hogy mit válaszoljon neki. Bizonyos bizalmatlansággal az Azgorra nézett, de közben kérdőjeles pillantást vetett rá, várva a választ.
A szemében a bizalmatlanságot zavartalanul helyettesítették.
Veszteség.
És most a padlóra néz, aranyszínű virágokba burkolva, próbálva elárulni a vereségét, és szavakat, szavakat, szavakat szavakat keres. hogy elmagyarázzam a királynak, mit fogunk csinálni az Andánnal.
Hosszú csönd volt.
Ebben a hülye, teljesen rossz és kellemetlen csendben még hallotta, hogy a madarak énekelnek az ablakon kívül.
Teljes körút.
Leugrott a székről, és egy szempillaspirálot húzott a szemébe.
- Megyek, és megkérdezem Andine-t, hogy hol lakik, miután elvesztette a munkáját - mondta, és igyekezett nagyon keményen hidegvérűnek lenni.
Azgor nem mondta, hogy az őröket néhány napja elbocsátották feleslegesnek.
Hát igen.
Hagyja Andine személyesen meglepni.