Majoritárius nyelvek
Az orosz nyelv többnyelvként működik Oroszországban, amely: 1) az orosz nép nemzeti nyelve, amely az ország népességének 83% -a; 2) a nem orosz népek nagy részének anyanyelvét; 3) az etnikumközi kommunikáció nyelve az Orosz Föderációban; 4) az egykori szocialista országokban és a FÁK-ben az államközi kommunikáció nyelve.
A kisebbségi nyelvek az Orosz Föderációban - az őshonos nemzeti kisebbségek nyelveinek, amelyek számszerűen kisebb csoportot, mint a lakosság. A kisebbségi nyelvek tartalmazzák az összes etnikai nyelv az orosz, kivéve: 1) orosz nyelv és 2) a nem területi (migráció) nyelvi kisebbségi nyelvek, amelyek a többségi nyelvet más országokban.
A mennyiségi kritériumok alapján a kisebbségi nyelvek három csoportra oszthatók:
1) a kisebbségi nyelvek, amelyek száma több mint egy millió ember (tatár, csuvas, baskír, Udmurt, Ingus, Mordovian nyelven);
2) a nemzeti kisebbségek nyelveinek, amely szám a több százezer (Jakut, Tuvan, avar, Adygei, burját, Dargin, Kalmyk, kumük, Mari, oszét, csecsen, Lezgin, Lak komi-zürjén perm komi);
3) a kisebbségi nyelvek, amelyek száma nem haladja meg a tízezer, és néha csak több száz ember (Altáj, Khakassia, Abaza, nogaj, Tabasaran és mások. Nyelvek).
A kisebbségi nyelvek fejlődését kedvezően befolyásoló tényezők Oroszországban:
(1) a nemzeti kisebbségek azon törekvése, hogy szélesebb körben használják anyanyelvüket;
(2) az Orosz Föderáció népei nyelvének tanításának hagyománya;
A kisebbségi nyelvek funkcionális fejlődését hátrányosan befolyásoló tényezők:
(1) Az oroszországi kisebbségi nyelvek általában nem működnek az állami közigazgatás, a köz- és a politikai tevékenység területén, korlátozottan használják az oktatásban és a tömegkommunikációban;
(3) a legtöbb kisebbségi nyelv tényleges nyelvi alapjainak elmaradása. Ahhoz, hogy a kommunikáció különböző területein működhessen, a nyelvnek megfelelő terminológiával és funkcionális stílusokkal kell rendelkeznie, azaz kellően magas szintű fejlődéssel kell rendelkeznie.