Goethe költészete, "Faust"
Goethe költészete, "Faust"
Kevés költők módjuk nagyon személyes kapcsolatot a költészet. Ezek a költők tartozott Johann Wolfgang von Goethe. Minél többet tanulni, annál jobban rájössz: nem csak ő volt részt vesz a költészet világban - a költészet nyerte el vele, és ő volt az uralkodó.
Goethe soha nem törődött az önkifejezés - és még csak nem is kívánom, hogy alkotását érintett személy egy költő. Tulajdonképpen azt akarta, hogy az a személy, amely tükrözi egy lény - így teljes és részletes, hogy egy férfi és képződik azonos beszélgetést. Kedvéért ezt soha nem látott párbeszéd lett költő, és még akkor is csinálni magabiztosan, erőteljesen, méltósággal. Man, ami egyenlő a világon, lény - ive költészet nem csak egy költő, egy teremtő, és ezért nagyobb a valószínűsége, a tettek embere, nem a szavak, és minden esetben, nem egy könyv személy. By the way, papíron Goethe tekinthető megvetéssel. És a költészet ő mindig egy kicsit a költészetben tükröznie kell az általános elképzelés a világ. „Végtére is, nem vagyok olyan magas nem tesz a szót // Hogy úgy vélik, hogy az összes alapjait” - mondja Faust Goethe; jól megítélni, és Goethe maga - a költői szó, az írók.
Goethe uralkodtak költészet. Merészen ragyogó elnyomás nyelvet. Goethe ifjúsági egybeesett a „Sturm und Drang” a német irodalom (1770), amikor a fiatal költők fellázadt a szabályok és rendelkezések predoschuschaya lehetőségét szabadság minden elnyomás és kényszer maga az élet. Goethe már lett a vezetője az irodalom - ez történt a természetben. Korai Goethe költői merész - de érett későn és sokkal merészebb: egyes minták költői autokrácia, miután elvesztette a hivalkodó raid, akkor bekerül a rendszerbe. Nem számít, milyen nyelven Goethe - minden teljesen természetes. Nyelv átalakul: kitalálni új szavak és formák szavak jelentését közönséges szavak élesen és finoman pereaktsentiruetsya, nem a stílus, hanem a nyelv maga festett különleges színek, ez mind - létrehozását a költő; nemcsak vysokopoeticheskoy dalszöveg és minden helyen, a véletlenszerű szöveget hangosan eredetisége nyelv, majd egyfajta megértést a világ.
Egy másik következménye ennek a kezelésnek a szót, és ugyanazt a magatartást, hogy a szó Goethe nem túl aggódik a belső problémáit a költészet, vers technika. Költészet számára - engedelmes (ez engedelmes általánosan érvényes gondolat) kifejezési mód. Nem megfelelő ásni a részleteket. Vers van kötve, hogy egy természetes kifejeződése a gondolat. Goethe szerette ezt a verset, hogy „egy darabból” (ahogy ő írta az egyik szonett). Engage metrikus finomságait nem kedvelte őt. Gotev-sky "Faust", amely ellentmond - láthatóság; mert a „Faust” - egy enciklopédia a méretek és a katasztrofális formában: köztük van triméter és tetramerek görög tragédia, hősies vers tragédia a XVII században, a német népi vers, terzina, amely Dante írta a „Isteni színjáték”, és még sok más. Minden ritka és Dodge Goethe tudta, hogyan kell csinálni - ha akart. De mindez - a megfelelő helyre, és minden alkalommal a költő lelke jött a belső harmonizál a választott forma, vége előtt lány résen.
Lírai ajándék - egy nagyszerű eszköz az egyén. Goethe, aki még soha nem nyújtott az akarat és a hangulat, talán azért, mert soha nem teszi fel, hogy ne száradjon ki. Késői lírai remekei - ez már egy teljes szintézisét a tapasztalat az élet, a tanulás költészet és költői természetesség kifejezés. Vers, ami természetes. Mindegy „első” emberi természet nem ért egyet, hogy egyesül a költészet végéig, és nem is az ő minden idők, nagy vagyon!
Goethe költészete minőségű - magas, értékes. Az évszázadok során a német irodalom - ő az egyetlen olyan költő. Között Goethe versei csak első pillantásra, nem mindenki egyenlő: intenzív képződését jelentésű és szimbólumok semmilyen bevételt nem elég jól mondjuk költői Goethe szöveget. Mindenki - a végtelenség a szemantikai megközelítés a világot, minden van valami különleges, fontos, hogy az egész. Művek - tükrök, amelyek tükrözik az örök metamorfózisa létezését. Felfogni Goethe, fokozatosan rájönnek, hogy fontos a dupla adag a teljes szöveget, de elfelejtette az olvasók. Goethe maga nem hiába, nem a teljesség kedvéért az archívum, ő tartotta a vázlatok - annak ellenére, hogy nem szereti a holt betű, egy szó zastylomu papírt. Nehéz megállítani, kiválasztja a legjobb a legjobb között írásaiban.
Mi ez a „Faust”? Habozás nélkül azt mondhatjuk: hiteles német megjelenés elő a lelki fejlődés a XVIII század köré legmélyebb és leginkább akut problémák tárgyalt német ötlet. Goethe és azon túl: Világtörténelem és a jelen, az eredete a Föld, a német irodalmi élet, az emberi lét - mindez abban rejlik, hogy a rendkívüli munkavégzés, és megvitassák mindezt kifejlesztett egy teljesen egyedi irodalmi műfaj, annak szimbolikus és mitológiai nyelvet.
Történelmi Faust, aki élt az évek 1480-1541, tudós és egy sarlatán, ami kijött 1587-ben Frankfurtban, amely vált népszerű könyvet - „History of Dr. Johann Faust, a hírhedt mágus és Warlock” - ez csak alkalmanként Faust Goethe néz ki a sötétségből a létezéséről majd át a népi hagyomány bánt kép: Faust - a hős bábszínház és Goethe, az első alkalommal, hogy előtte az olvasó, Faust - egyfajta „baba” karakter.
De ahogy a német téma a XVIII Faust - a megtestesült csillapíthatatlan tudásszomj. Ő, a téma által tapasztalt Goethe -, mint senki más. Létrehozása Faust, ő támaszkodott az elmondhatatlan álmok és törekvések. Nem lehet csak úgy gondolja, hogy Faust - ez Goethe. Egyáltalán: az eldobott, bírálták a „belső kép” - ezen túlmenően a Goethe kapzsiság ismeretei is ésszerű alázat, amely nélkül minden a terveink porrá, mielőtt, mint ahogy a Faust. Lessing írta 1778-ban: „Az érték a személy nem az határozza meg a birtokában az igazság, a valódi vagy képzelt, de a becsületes munka, a használata a tényt, hogy elérje az igazság <…> Ha Isten, megállapítva, jobb kezében az igazság és a Shuitsev örök törekvés az igazság, hanem az a tény, hogy én nem lesz vége megtéveszt, azt mondta: „Choose”, azt alázatosan szorította a bal kezét, mondván: „Atyám, így! A tiszta igazság - ez végül is egy neked „” Sok német írók a második felében a XVIII század óta Lessing, dolgozott a munkálatok Faust. Goethe, tapadt a motívumok emberek könyv azt mutatja, hogy ez majd - miután a személy úgy döntött, nem az igazság, hanem a törekvés, és az utat a hiba.
„Faust” magában foglalja az összes létezés - a reprezentatív képek. Készítsen példátlanul hosszú „Faust” - egy egész. Nem az úgynevezett egy szerves egész, és az egész megnyilatkozás szerves létezés a világon. Ez a külső telek rendelt a második rész, az első - amely a világon mindent elve növekedés, felkapaszkodott, akár a jobb, az önfejlesztés. A nyelv a „Faust” - áll Eros, Szerelem. A telek az ötlet a „Faust”, mint egy színész mutatja a karakter, mint egy babát - egy élő ember. „Faust” minden, általában az a kép, a növekvő önmegvalósítás az életének - emberi, kulturális, szociális.
És mivel a formája a „Faust” nem annyira „organikus”, mint „sverhorganichen”; valami normális, hogy - a különbség a külső kapcsolatok, éles változás jelenetek és képek repülnek át az idők, egy sor karakter, igazi, mitológiai, allegorikus. Jelenetek, felvonulások, álarcos - prioritást élvez a „Faust” módja annak, hogy telepíteni az anyagot. Ez az elv továbbra is koncentrálódik a „Walpurgis-éj” a „klasszikus Walpurgis-éj” és más hasonló jelenetek (a legtöbb szerves része a „Faust”!) · Áthatja az egész munkát. A vers és a tragédia „Faust” a képviselet, amely vannak emberek és ötletek.
Kimeríthetetlen szépségét és mélységét létrehozása a német költő-gondolkodó, „Faust” tartalmaz nem fejezte be az igazság, de a bemutató leckét, hogy elérjék. Örök teremtés - érvényességéről szóló költői gondolat; it - párbeszéd az igazság, az igazság elérhetetlen, a tragikus tapasztalat vágy neki. Szerencsére az orosz olvasó (ha nem tudja a német nyelv), mi van a „Faust”, fordította Boris Pasternak. Ez a fordítás, mint a teljes és pontos jelentések egy teljesen más nyelvi elem, a stílus és értelme az eredeti, amennyire csak lehetséges egy költő, aki nem úgy kezdődik a „levél” a szöveg, amely újrateremti a kreatív költői magasságot az eredeti.
Share az oldalon