16. fejezet lovak Montgomery - paradoxonok ezredes Rzhev - Vladimir Sverzhin - otthonában

16. fejezet
Montgomery Lovak

- Menjünk, kisöcsém, az istállók! - Ezredes Rzhevskij siet, talán óta először érkezéskor. - Itt vagyok három nápolyi mének hoztak Olaszországból. Gyere hamar, már meg.

- Igen, neapolitana? Azt is nyert arabchaki ilyen vidám! - kiáltottam fel meglepetten Cornet Sinichkin.

- Ez így van. Arabchaka gyorsabb, gondolom nem. De minden fajta megvannak a hátrányai és előnyei. Ez is munka, hogy példátlan első ló a mi lovas visszavonására. És ficánkol mint arabchak és intelligens és engedelmes, mint neapolitana. De nem fogja povynoslivee. Nos, menjünk azonos megjelenés, nincs ereje, hogy várjon!

Cornet engedelmesen ment, miután a tulajdonos, tudva, hogy ha csak csipetnyi vágya, hogy az első dolog, annak érdekében, hogy maga után alvás, majd elveszíti örökre becenevet magas huszár szemében a bátor ezredes.

- Szóval, fiatal barátom, én beszéltem a lovakat, - mondta a válla fölött Rzhevskij csökkentése nélkül a pályát. - Erejük - gyengeségem! És a szépség, és még inkább. Más hölgyek és lányok, a hibás elme és az arc csúnya, pontosan tudja, hogy miért kanca, de ó, ahol im valamit?!

Készségesen nevetséges bolondok szavakkal sértegette a nemes állat!

Bár nem vagyok hajlandó, mint az ősi Mordovians tételezzük fel, hogy egy nő is lovas lovagolni csak két szoknyát, hogy megérintse a szervezet nem tisztátalanná a szent patrónusa a fajta, de még meg kell adni a lovak nagy vadászat. Hányszor mentett meg a haláltól, a csatatéren sebesült végzett borítja -, és nem számít! Hogy van, hogy nem csodálom őket, és szeretik őket teljes szívemből. És itt akkor - egy kanca! Azonban, ahogy volt esélye tanulni harcok a finn szántóföldeit Finn bókot, mint: „Hát én lovam” úgy hangzik, nagyon szép.

Emlékszem, volt egy szép lovat Marwari fajta. Nevezze el volt trükkös, perzsa, de hívtam Ámor, mert a füle telepített oly módon, hogy azok alakított szív. Gyönyörű hölgyek ez a ló volt, egyszerűen imádom, de féltékeny más szépségek. Nos, én nem panaszkodom, megérdemli! Amint megérdemelt!

A gyors támadás vagy menekülni üldözés, akkor jobb, ha egy helyet arabchaka vagy turkománok, de itt a hegyekben, és több - a homokban, akkor jobb, ha nem találja a Marwari. És ha Ámor podranenny magát, nap és fél untatnak a helyét a csapatok. Groznijban akkoriban már kitalálta: halotti tor nekem ünnepelni, vagy keresni aouls fogságban. És akkor ki az erdőből vybredaet én szép, kétségbeesetten béna a jobb hátsó lábát. Azt akkoriban, és minden alig élt. Benőtt két golyó ütötte lyuk a mellkasban, és ez az, hogy sebhely van az arcán a huzat - hosszú emlékei barátságtalan nap. És mégis mentve! Nappal és éjjel, mi vándorolt ​​vérzés, de a jött! Marwari - egy különleges lovat. Ha valaha is látta az úton - legalábbis az egész tüzet, és esik át a mélységbe - minden lehet az egyik módja, hogy megtalálják azt.

talány 44

... Tovább Nagy Sándor csodálta ezt a fajtát. Igen, és hogyan nem csodálom. Amikor az összes többi ló, látva az elefántok, indultak fel a sarka, Marwari vette a mellét a láda! Állt a hátsó lábait, egyik lábát pihent a homlokán egy elefánt és a többi küzd verte a pata a szemek között. Az ősi indiai kéziratok a harcművészet, az úgynevezett „Arthasastra” Ajánlott maguknak ezek a lovak, hogy tegyen valamit, mint egy sisak a törzsön, hasonlít egy elefánt. És ez, mit gondol, miért?

A válasz az, hogy látod. 191.

- És kaptam a ló nem a leggyakoribb módja. Aztán vadászott a híres hegyi betyár Arzu-Amir. Abrek volt lendületes és csapata úgy ítélte erős - közel nyolcszáz nokors. És ne akadjon: a hadsereg csapat szétszóródott a hegyekben és erdőkben, jel azonnal összegyűltek. Azonban még mindig megbecsült térhatású gyilkosok és óvatosan pat őket. De a Arzu-Amir elhagyta a hajsza, és menedéket apja-in-kán Nakhichevan. Ezek a területek vették nemrégiben Paskevich, és erős kézzel a császár I. Miklós nem teljesen leigázott helyi uralkodók. A veszély ellenére Yermolov rohant után a menekülő, és az én között volt az élen. A megfelelő személy, megtudtam, hogy az emír volt találkozni néhány említésre méltó perzsák titkos tárgyalások. Ez a hír ígért siker. Természetesen a perzsák, az emberek racionális és óvatos, de még mindig a félelmetes farkas Arzu, nem lehet összehasonlítani. Ezért úgy döntöttünk, hogy levadásszák a „vendégek” őket, mintha a csali, a rabló és emberei fogni.

Támadták meg a következő találkozó helyére. Ülünk csendben, szinte nem szabad belélegezni. Hosszú vagy rövid, de lásd: mozgó egy hegyi úton az erdőben egy kis különítmény. Megelőzve a nemes, mellette egy fiú tizenöt éves, három évtized után nokors. És hirtelen, az viszont a nyomvonal a bozót, mint a vödör csavart: a bokrok, fák janicsárok öntjük. Nem hittem a szememnek: innen venné a törökök. És ha valóban - csak egy oka van. Evil elvitt: mik szemetek, valami gyártási bél. Aztán eszembe jutott, hogy a törökök a közelmúltban is harcolt a perzsák. De ha felmászott újra, majd egy jelentős díjat várható. Ránézett az úton - ott potom forr. Katonák vették körül a nemes és a fiú meghal, de nem hátrálnak egyetlen lépésben. Ezután a nemes lovát esett. Látom - csirke vágott, mint egy oroszlán, bár vér tetőtől talpig, de nem adom fel. Hogy lehet, hogy egyszerűen csak meghalni egy ilyen vakmerő. Azt köpött Arzu-Amir az ő Abrekov sőt parancsoló huszárok és kozákok támadást. A szamárköhögés és fütyörészett, mintha a semmiből, elérünk a törökök tudta, hogy nem volt megadva, korbácsolt porrá Maltz érdekében mentve. Sebek bekötözte, gyógyítók telt el.

Már van valami, és kiderült, hogy ez a bátor fiú nem más, mint Prince Bahman Mirza Qajar fia, a perzsa sah Abbas-Mirza! Sok évvel később, amikor ő volt tábornagy, aki úgy döntött, hogy a mi országunk, és láttam, egymást nagy örömmel vele Szentpéterváron. Most a gyerekek találtak az orosz nemesség Prince of Persia. Aztán át a gyógyulás a fiatal herceg apja. A hála, ő küldött nekem egy gesztenye Marwari, az én szép Amur. Mint látható, tisztelt otdarok kiderült!

Azt arról, hogy a gondatlan csaták Yermolov jelentett, mennydörgés és villámlás is elviselt, majd engedélyt kért, hogy az ajándék. És akkor csak beugrott a nyereg legintelligensebb és elkötelezettség lovam. A rabló Arzu-Amir, még mindig fogott. Bár két hét múlva ...

Rzhevskij ment az istállóba, és felemelte a kezét, megcsodálta az új lakói.

- Isten irgalmazzon, hogy ez a ruha! Foltos, mint fürj tojás!

Figyelembe a kezében egy csomó sárgarépa vőlegény, nagy léptekkel az istállóba, hogy megfeleljen barátok.

- Legyen most a pihenés, és holnap a munka! Eleinte kis pillantást, mi lehet ...

Ezredes szinte gyengéden nézett Szemjon következő vőlegény.

- És te, Panteleymosha, obustroy új lakók, így semmi szükség.

- Wilco, bíró úr! - a katonai tisztelgett vőlegény.

- Régi veterán - mondta Rzhevskij nem messze Cornet Sinichkina. - Az én osztag őrmester voltam ...

talány 45

... Sajnos, tudod, úgy néz ki mint egy másik alkalommal a hazája egykori hősök, néha mind a szolgáltató az egészségügyi elveszett, ne a fekete test. Előfordul, hogy a Cavaliers Szent György és a városokban élő szeretet! Ez nem jó, ó, milyen rossz! Tehát Megmondom: az ókorban a római császárok a cirkuszban volt különleges sorozat félkarú harcos, aki látni a gladiátor harcok, és a következő alattuk ültetett kopasz rabszolgák.

Itt van, mit gondol, miért?

A válasz az, hogy látod. 191.

- Nos, barátom, nem az, hogy ez most. És ha emlékezni a lovakról, mondani egy tanmese a gondoskodás a ló erejét.

Ez történt velem után hamarosan a hadsereg bevonult Párizsba, és a kocsmában „Scarlet kakas” az egész bor volt. Ez minden! Abszolút és teljesen. Ha nem Franciaországban, hanem valamilyen sivár sivatagban, mint a Szahara.

A fáradtságot, és az erdő a lelki sebek, ahogy én mondom neked, akkor támadott szürke farkas szomorúság, vágy, jól, csak menteni ott! Bor nélkül, párizsi nem olyan jól látható, és a város, csak azt so-so - a piszkos, nyüzsgő kisváros! Még duelirovat - minden post! Itt, ha úgy tetszik, hogy megértsék, nem angol lép, lép grande - a szívem abban a pillanatban szakadt darabokra, mert mint Fain, és az összes nem tudtam elfelejteni a szép akterku. Ezért úgy döntöttem, akkor, mint már mondtam, hogy kérjen szabadság ezredét, hogy meggyógyul, és töltse meg nem valahogy, és hatékonyan fog egy utazás.

Mondta - kész! A választás sokáig nem húzza, mondtam Proshko, a rendezett, forgasd meg a világon, és gondolkodás nélkül kibökte a színes golyót. Ha a golyó, ott vagyok! És így elütöttem az észak-amerikai Egyesült Államokban.

Utaztam ott sokat. vad helyen, de szórakoztató. És a hegyek, folyók és erdők és füves - kiváló fajta. A lakosok rosszabb. Most mindenféle, és a címe a menekültek, kitelepítettek, ha nem szökevények a törvény. De a méltányosság meg kell jegyezni, hogy a mintákat az emberi fajta preinteresneyshie teljesülnek. Egy nap a sors hozta meg, hogy város nevét Montgomery. Nem tudom, tiszteletére, hogy Gabriel de Lorzha, Montgomery gróf, az, amelyik, ahogy bizonnyal emlékeznek említett Puskin „A fukar lovag”, és Nostradamus, a híres négysoros halálának francia Henry II King, hívták ezt a lyukat a térképen új világ, de nem ez a lényeg. Elmentem ott egy étterem, az úgynevezett helyi pásztorok, „tehén-fiúk” egy kecses módon „szalon”. A hölgy olyan szalonok, talán összeomlott volna egy halvány, hogy ott van, mint egy alku chip, hogy jöjjön! És onnan elbűvölő semmi, ülni, és elakadt magát egy erőteljes helyi sört úgynevezett whisky, hogy ezred ló - kutakból Voditsa. Azonban a kisasszonyok ott nem igazán világos, de a whisky és ilyen helyi pásztorok ment „Hurrá”. De szerencsém volt: a szív felvázolt zubotychin helyi törzsvendégek, találkoztunk ott egy szép kis szőke ... Nos, ez hogyan találkozott ... én nem-amerikai vagy belmesa nincs értelme, ez nem a mi módon, vagy a francia nem érti, de még mindig Mi találni a közös nyelvet!

Összeesküdtek az éjszakai fényében a telihold, hogy menjen, hogy megcsodálják a helyi kanyon szakadékba egy glubochenny, nos, ott fülemülék figyelj, ha hirtelen azok a területen találhatók. Tettem rá elutasított udvarló inni a korrekció az nem egészségügyi és ... „előre trombita hívásokat!” Elhagyjuk a kocsmát, és ott esik az eső, mint egy hordó! Azt persze meg kívánják őrizni a becsület és a szárazság az egyenruháját, és ezzel együtt egy kalap hölgyek, egy esernyőt, és csak kíván nyitni, annak érdekében, hogy elérje a személyzet, van valamiféle fiú egy vas csillag a mellén és jól, integetett a fegyvert az arcomon. Hullámzás, tudatlan, és azt kiáltja, hogy azt mondják, nem engedi meg, hogy sérti a helyi jogszabályokat. Arra gondoltam, talán ő is, ez a fiatal hölgy néhány faj, mondjuk, a feleségem azt mondta neki ...

- És hogyan történt valójában?

"Ahogy belépett, az történt", felnevetett Rzhevsky. - Nem arról van szó. A félreértésem láttán ez a fürge próbálkozott az esernyőmön! Ez én vagyok, valami, akinek franciás szakirendjei sikertelenül próbálkoztak a saját reggeli sasán. És az esernyő szép volt, csak egy nappal korábban vásárolt egy vándor kereskedőből egy ezüst rubelért.