A Mester és Margarita
- Uram, hidd el - mondta Koroviev és kezét a szívére -, hogy egy vicc, csak egy vicc. - Azután hirtelen felegyenesedett, mintha egy gumi, az ujjak a jobb keze adott néhány ravasz alak zavilsya, mint egy csavart, majd hirtelen lazításra, füttyentett.
Ez síp Margarita nem hallható, de ő látta abban az időben, hiszen együtt egy forró ló dobott tíz méterrel az oldalon. Mellé, gyökerestül kitépett tölgyfa, és a földre borított repedések a folyó. A hatalmas víztározó partján, valamint a kikötő és az étterem, leszállt a folyó. A víz felforrt, felszökött, és a szemközti parton, zöld és alacsony fekvésű, fröcskölt a vízibusz, hogy teljesen sértetlenül utasokat. Ahhoz, hogy a lábak horkolás ló Margarita vetette halott suhog Faggot daw. Masters félek a sípot. Felkapta a fejét, és rohant vissza a csoportot, hogy várni a társainak.
- Nos, - Woland foglalkozott vele a magasból a lovát - minden számlákat fizetni? Búcsú el?
- Igen, én kész - mondta a mester, és miután megnyugodott, belenézett az arc Woland közvetlenül és biztonságosan.
Aztán hengerelt a hegyek fölött, mint a trombita hangja, a szörnyű hangja Woland:
- Itt az idő. - és egy éles fütyülő és nevetés Behemoth.
Coney rohant, és a lovasok felmászott, és ugrott. Margarita érezte, hogy dühös ló megrágja és kihúzza a szócsöve. Voland köpenyt puffasztott feje fölött az egész kavalkádja ez köpenyt kezdett leállt vechereyuschy ég. Amikor egy pillanatra fekete borítás sodródnak, Margarita vágtató, és látta, hogy mögötte ott nem csak egy sokszínű tornyok kibontakozó felettük egy repülőgép, de van egy hosszú idő, és a város nagy részét, akik bementek a földre, és hátrahagyott csak köd.
32. fejezet
A megbocsátás és az örök Refuge
Istenek, isteneimet! Milyen szomorú este föld! Hogyan titokzatos köd felett mocsarak. Ki bolyongott ezek ködök, aki sokat szenvedett halála, aki repült át a földet, szem, hogy elviselhetetlen terhet, ő is tudja. Úgy tudja, fáradt. És sajnálkozás nélkül otthagyja a köd, a föld, a mocsarak és folyók, ez adott egy könnyű szívvel a kezében a halál, mert tudta, hogy egyedül <успокоит его.>
Mágikus fekete ló, és fáradtak voltak és vitték lovasok lassan, majd az elkerülhetetlen éjszaka kezdett utolérni őket. Érezte, hogy az ő hátán, még a fegyelmezetlen Behemoth elcsendesedtek és szorongatta a karmait a nyeregben, repült csendes és komoly, laza fel a farkát. Az éjszaka kezdődött, hogy bezárja a fekete erdő és rét zsebkendő, éjszaka kivilágított szomorú ogonechki valahol messze alatta, most érdektelen és felesleges vagy Margarita vagy mester, különös fényeket. Éjszaka megelőzte a kavalkád, seyalas a tetején rá, és dobta itt-ott szomorú ég, fehér foltok a csillagok.
Éjszaka megvastagodott, repült együtt, megragadta vágtató kabátok és letépte a vállukon, kitéve a csaláson. És amikor Margarita, fúvott hűvös szél, kinyitotta a szemét, látta, hogy a megjelenése repülő a cél. Amikor találkoznak a start, hogy elhagyja a lila, az erdő szélén, és a telihold, minden megtévesztések eltűnt, beleesett a mocsárba, belefulladt a köd boszorkányság instabil ruhát.
Alig lenne most már felismeri Koroviev-Faggot, önjelölt tolmács a titokzatos, és nem kell semmilyen fordítás tanácsadók, akik most repülnek közvetlenül mellé Woland jobbján egy barátja a mester. Azon a helyen, a ki egy rongyos cirkuszi ruha maradt Sparrow Hills néven Koroviev-Faggot, most lovas csendben csilingelő aranyláncot kötőfék, sötét lila, sötét lovag, és soha nem mosolygó arc. Ő az állát a mellkasán, ő nem nézett a hold, nem volt érdekelt lenn a földön, ő arra gondolt, valami mást, repülő mellett Woland.
- Miért változik? - Margarita halkan megkérdezte a fütyülő szél Woland.
- Knight az egykor sikertelenül viccelődött - mondta Woland fordult Margarita arcát lágyan izzó szemmel - a szójáték, amit írt, beszélt a fény és a sötétség, nem volt túl jó. És Knight pedig akkor sonka kicsit nehezebb és hosszabb, mint amire számított. De ma, ezen az éjszakán, hogy rendezze pontszámok. Knight kifizette a számlát, és zárva!
Éjszakai letépett egy bozontos farok Behemoth, letépte kabátját ezredek és szétszórt darabjai át a mocsarak. Bárki, aki egy macska, gúnyt a sötétség fejedelme volt, most egy karcsú fiatalember, egy démon-egy oldalra, a legjobb udvari bolond, ami valaha is létezett a világon. Na igen, és ő repült csendben, felfedve fiatal arcára alatt érkező fény a hold.
Side repülő, ragyogó acél páncél, Azazello. Hold és az arca megváltozott. Ez teljesen eltűnt nevetséges csúnya fang és Krivoglaz hamisnak bizonyult. Mindkét Azazello szeme ugyanaz, üres, fekete, arca fehér volt és hideg. Most Azazello repült az ő igazi formáját, mint a démon a víztelen sivatag, a démon-gyilkos.
Magát Margarita nem lehetett látni, de jól látható, ahogy a mester a változás. A haja csillogott a holdfényben, és most megy vissza a zsinór, és ő repült a szélben. Amikor a szél a mester, hogy a rap köpenyt láb, Margarita látta a csizmáját, majd kialszik, majd kigyullad Spurs Stars. Mint a fiú-démon, a mester repülő, szemét le a Holdra, de mosolygott, mintha egy ismerős és jól szeretett, és valami a felvásárolt a szobában N 118 th szokás magában motyogott.
És végül, Woland is repült az ő igazi formáját. Margarita nem mondható, hogy mi történik az ő ló, és úgy gondolta, hogy talán ez volt a Hold-lánc és a legjobb ló - csak egy blokk a sötétség, és a sörényét a ló - a felhő, és a lovas sarkantyúk - fehér foltok a csillagok.