Hogy lett ezoterikus
Minden alkalommal, amikor hallom az "ezotericizmus" szót, kicsit ideges vagyok, mert szinte érezni tudom a pszichológusom szkepticizmusát és - mi a baj - a sajátom. Valami zavarban érzem magam: Sajnálom, de azt hiszem, hogy valami nem tudható ebben a világban, valami túl a materializmuson.
Minden alkalommal, amikor hallom a „spiritualitás” Én olyan keveset borzongás, ahogy szinte fizikailag érzem szkepticizmusa társait pszichológusok és - ami kell vallanunk - saját. Valami zavarban érzem magam: Sajnálom, de azt hiszem, hogy valami nem tudható ebben a világban, valami túl a materializmuson.
Furcsa volt azt gondolni, hogy ebben a világban mindent tudtunk, mindent, feltaláltuk az összes törvényt és kihúztuk az összes képletet. Gondoltam, amikor misztikus lettem. És rájöttem, hogy amikor fizikát és matematikát tanultam, megkaptam az első technikai képzésemet. Meglepődtem a nem számítható integrálokkal, összetéveszthető funkciókkal, összetett számokkal a képzeletbeli egységeikkel és más bölcsességekkel, amelyek az agyat elvontan gondolkodtatták, és bevallották a valószínűségeket.
Miért ragaszkodom annyira a materializmushoz, próbálva nem megengedni a gondolatok túl sok szórását racionális magyarázat nélkül? Ezt a kérdést ezer alkalommal kérdeztem. És a válasz banális - a félelem, az ismeretlen félelme. Ez az ismeretlen egy másodpercen belül elpusztíthatja az ismerős világnézetet, a hangulatos világot, amelyben élsz, hogy újra átgondolja az egész értékrendjét, és bevallja, hogy nem tudsz valamit ebben az életben. És ami a legfontosabb - megkérdőjelezni azt az értéket, amit az életednek töltesz.
És vicces - amikor illúziói összeomlanak, de a pillanatban, amikor ez megtörténik - nem nevetsz. Bár.
Egy éjszaka felébredtem az elképzelhetetlen horror érzésével. Képzeljünk el egy városi lakosztály egy közönséges szobáját - az áthaladó autók könnyű foltjai mindig villognak a falakon, és háttérzajuk felismerhető a motorjaikból. Általában mindig van valami zaj és mozgás. Igen, legalább az órát ketyegve. De nem abban az időben.
Felébredtem és megértettem, hogy abszolút csend és csend van. Minden megfagyott. És úgy tűnik, hogy most teljesen lenyelni fog.
Racionális ember vagyok és hozzáértésem van számos témában, beleértve az ezoterikus is, de addig a pillanattól kezdve - ez mind elmélet volt. A materializmus úgy döntött, mint korábban.
De abban a pillanatban, amikor minden megállt, rájöttem, hogy az állapotom abszurditása - a játék végét jelenti -, és homályos nevetéssel törtem ki nevetve. Az én nevetésem úgy tűnt, hogy tükröződnie kell a falakról, és legalább egyfajta visszhangot kell létrehoznia a koherens hullámok bevezetése miatt, de nem volt visszhang. Mintha a falak vastag nemezben voltak kárpitozva. Fokozatosan a zuhanás, amely nevetéssé vált, elengedt tőlem, és bekapcsoltam a fényt, és a konyhába mentem, hogy vizet inni. Rajongója vagyok a hátborzongató óra - az óra a szobámban, a konyha, a folyosón, és mindig ritmikusan ketyeg - és még mindig csend, belépett a konyhába, néztem az órát - a második viszont nem mozog.
És hirtelen, közvetlenül a szemem előtt - ismét elmentek, és a lakás minden hangot visszatért.
Amint kitalálni tudsz, akkor nem tudtam és nem akartam "csak NLP" -re vagy "csak gyakorlati pszichológiára" korlátozni magam.
Fokozatosan a félelem irracionális, de nekem húzta magukat az ügyfelek, amelyek során könnyen adódhat valamiféle „pokol”, mint egy általános átok vagy szervezetek, akik letelepedtek a terület az emberi szív, például. Úgy tűnik, "nőtt". Nos, vagy "ugrott". A szakma veszélyeit hívják)))
Azt, őszintén szólva, még szervilizmus minden ott ördögűzés rituális vagy miszticizmus, de nem tudom tagadni azt a tényt, hogy a problémák egy ember életében is sokkal mélyebben gyökerezik, mint a gyermekkori trauma.
Egy dologban meggyőződésem volt - senki és semmi sem joga van megsérteni az ember szabad akaratát. Az ember energia eltávolításának bármilyen manipulációja illegális. A Teremtő szuverén státusza minden személy veleszületett joga. És ezt az érzést visszaadjuk magunknak - vissza térünk magunkhoz a Szabadsághoz. De ahhoz, hogy visszanyerje az állapotát a Teremtő elválaszthatatlanul kapcsolódik összeomlott a szolga az illúzió, a formáció a szokás rettenthetetlen őszinteség és őszinteség - először magában, és a bátorságot, hogy az első, aki nem akar látni még sok más.