Book of gold Montezuma, 27. oldal
- Igen, tudja róla, nem igaz?
- Meghalt, mint egy bolond ...
- Ez igaz. - Marco egy lépést felém, majd még egyet. - Igen, apám halála nem volt hősies.
- Moreno! Ne jöjjön vele, Moreno! - vészjóslóan mondta Eric.
De Marco erősen megragadott a derekát.
- Igen, sokkal jobb lenne meghalni, mint Antonio, a lángok a dicsőség és a harc Siena, mozgásba fegyvereiket ... By the way, ez a fajta fegyver? Ismét néhány fekete mágia. Meg kell tudni, hogy mi volt az. Mivel a személy halála lehet a legjobban megítélni, hogyan élt. Egyetért?
- Ami az ezredes - igen, teljes mértékben!
- És az apád.
- Mit jelent?
- Lola! De la Rosa itt halt meg Olaszországban, mint egy kutya. Ez volt a megalázó halál. Eltűnt, mint egy szegény koldus.
Azt kényszerítette magát, hogy ne adjon választ.
- De én nem vagyok meglepve. - Marco gyengéden megsimogatta az arcomat gúnyosan és az ajkak. - Mint elmagyarázta nekem, ezredes, a gyilkosság után az unokatestvérem, csak gyávák hozza a bombát, majd lemosni. Tehát nyugodtan, nem kell kockáztatni az életüket.
- Még egyszer mondom: ne nyúljon hozzá!
Gyorsan megfordult, és látta, hogy egy eltorzult arccal düh Eric.
Marco ugratta simogatta a hajamat, majd tolt.
- Vigyázz rájuk. És kérni őket, hogy mondja el, mit tudnak.
Domenico és Blazezh megragadott minket, és kidugta a fejét a koporsóban. A arcuk hüvelyk a maradványait ezen szörnyű, ezért belélegezni gomolygott a moly idejű szolga kezét. Az egyes csontos kezét szorítva egy tárgy, pontosan úgy, ahogy azt a vers Antonio: „Az egyik karját - a sorsa a játék, a másik pedig összenyomja az első kulcs.” Világossá vált, hogy szükség van, hogy válasszon egyet a két téma. Egy forgatható ecset viszont egy jól tömörített ujjpercek fekvő zöldes kő csillogása, amely elfedi vastag porréteg. Az ujjak a másik viszont túl voltak görnyedt, de visszautasította, akkor volt valami kis kerek tárgy tompa, fémes csillogású, de nem tudtam rájönni, hogy mi az.
Szorosan lehunyta a szemét, Eric alig hallhatóan:
- Ne nyúljon semmihez, ne érintse.
Vállam fölött erősen puffasztott Domenico. Rögtön jutott, hogy félt, amikor a vacsora, elkezdtünk beszélni vérfarkasok és a vámpírok. És miután keresztet vetett láttán a szolga marad. Achilles-sarka volt babona és félelem általa generált.
- Nézd meg a csontváz, Domenico - szándékosan elnémítja a hangot, azt mondta. - Azt hiszem, csak mozgatni? Azt mondják, a vámpírok felébrednek, amikor zavarja a koporsót ... Akarod?
- Nézd meg a maszkot. Nincs semmi meglepő abban, hogy vannak olyan állandó pletykák a Nosferatu, csavargás éjjel-nappal. Aki jött össze ez a kínzás az éhezés, a szörnyeteg volt. Gondolod, hogy a pletykákat a vérszívó vámpírok van egy alap? Hallottam, otthona lények harap az ember a nyakát, mint a patkányok.
- Blazezh! - Domenico idegesen változó egyik lábáról a másikra.
- Rendben, ember.
- Hallottátok a személy talált? - Azt felemelte a hangját, hogy a csikorgó. - Ő az erek nem egy csepp vér sem maradt! Ő támadta meg vámpírok.
- Blazezh, van, mert az ő borzongás le a gerinc csúszás!
- Elég! - Rendeltem Marco.
- Nem gond, főnök. - Blazezh, az egyik kezével Eric, a másik húzta az övéből egy hosszú véres késsel. - Domenico, relax, nyugodjon meg! Elvégre én figyellek. Várj rám, és mindig gyorsan pénzhez! - És akkor kezdett gyorsan forgatni a kést. Hirtelen Erik szabdalt a nyak, ami a vérnek fröccsent a gallér.
Sírtam kétségbeesetten.
- Várj egy percet! Mindent értek, megvan! - Eric felemelte kezét.
- Pfuj! - Eric megfogta a nyakát, ujjai folyt a vér. - Itt van. Lásd. Mit látsz?
- Nézd meg jobban. - Eric rámutatott, hogy a por por maradványait egy szolga, akinek csontos tenyér felbukkant szorongatva egy zöld kő.
- Mi ez? - Blazezh görnyedt alsó elemlámpával világítanak is. - Ez a smaragd?
Marco kezdett kiabálni:
- Mi ez? Ne nyúlj semmihez!
De Blazezh hagyja Eric, és bemászott a koporsót.
- Ez egy kő, ez a fajta cérnát.
Eric lehajolt, hogy jobban megvizsgálja a lelet.
- Úgy néz ki, mintha értékes. Wow! És egész idő alatt feküdt itt ...
- Semmit nem szórakozni ezzel a halott férfi, Blazezh! - Domenico figyelmeztetett.
- Már majdnem megvan .... - Blazezh kinyújtotta mindkét kezét megragadta a követ, és kirángatta a csontváz ujjaival. - Milyen furcsa kapcsolatot! - Elindult a sírból, és visszafordult hozzám.
- Blazezh! - Domenico elkapta a vállát. - Mit csinálsz?
Eric felállt, és bámult Blazezha. Ugyanez fölé hajolt a gem, de nyilvánvaló volt, hogy az arca csúszott elégedett kifejezés.
- Blazezh hé Blazezh, hadd lássam! - Domenico elengedett, és odament a barátjához.
Eric esett a zakóját, és gyorsan rohant Marco, elérve a fegyvert. De Eric felemelte összeszorított ököllel, és hozta, hogy szembenézzen Marco olyan erős ütést, ha akar ubig.
Futottam kiabált nekik. Eric visszapattant, és ismét nyomja Marco, aki megpróbálta megvédeni az arcát.
Marco félreugrott. Bal kezével csapott pontosan kiszámított csapás Eric nyakába, ami őt esik a földre. Összefutottam Mark vissza, és kétségbeesetten próbálta be a hátsó jobb keze. Másrészt, azt szorította keményített ingét. A dzsekije zsebéből egy levelet, és egy pisztolyt - Megpróbáltam egy fegyvert, de a bal keze becsúszott a zsebébe, és előhúzott egy pisztolyt. Ő lengetve az arcomon, mint a baseball. Egy éles fémtárggyal erősen megütött jobb a homlokon, és csillagokat láttam. Hallottam egy csengés, majd tapasztalható éles hideg villanás fájdalom, mintha a padló felállt, és megütött az arcon.
Ébredés, láttam egy test szőtt csatában a férfiak. Volt egy tompa lövés pamut - a szemközti falra a kápolna morzsolt mozaikok. Aztán a hang egy nagy hatással, és Marco elgurult Eric. Eric történt valami hihetetlen. Úgy tűnt, megváltozott. A szem körüli bőr tűnt duzzadt ajka visszahúzódott a hátsó, mint egy kígyó, a fogak csupasz.
Nem szólt semmit, és folytatta a düh pillantást Marco, akinek arca csupa véres horzsolások, és a következő pillanatban egy fegyver csöve megjelent célzó fejem vőlegény.