A homo sapiens faj eredete és fejlődése - absztrakt

A hominidák és a pongidák ősformái _____________________________ 9

A használt irodalomjegyzék ________________________________ 17

Biológiai nézet A Homo sapiens (Homosapiens) 35-40 ezer éve létezik bolygónkon. Ebben az időben egy személy a természet átalakulásában erőteljes tényezővé vált.

Az ember (Homoszabaság) a Primatae (Primates) osztályba tartozó Mammalia (emlősök) osztályába tartozik. Ebben az esetben egy személy elszigetelt egy független Hominidae családban, a legközelebbi hozzátartozóink - a csimpánzok (Pan) és a gorillák - egy másik család Pongidae

Carl Linnaeus a XVIII. Században először adta az embernek az emlős osztály főemlősök sorrendjét, és megadta neki a Homosapiens (Homo sapiens) fajnevet. Így K. Linnaeus fontos lépést tett az ember származásának kérdésének megoldására.

Az ember eredetének kérdését a XIX. Században Charles Darwin és követői (E. Haeckel, T. Huxley, E. Dubois és mások) fejlesztették ki.

Charles D. Darwin kifejlesztette az emberi evolúció biológiai elméletét az "Az ember eredete és a szexuális kiválasztás" című könyvekben (1871) és az "Emberek és állatok érzelmének kifejezésére" (1872). Darwin az ő munkáiban azt a következtetést vonja le, hogy az ember az élő természet szerves része, és hogy megjelenése nem kivételt jelent a szerves világ fejlődését szabályozó általános törvények alól.

Így munkájának köszönhetően Charles Darwin született majom (simialnaya) antropogenezis elmélet, mely szerint az ember fejlődött ki a „kevés állati formában eredményeként a hajtóerő az evolúció.” Darwin nemcsak feltételezéseket fejezett ki, hanem bizonyítékokat adott az összehasonlító morfológia, az embriológia területén. Később E. Haeckel és E. Dubois adtak adatokat a paleontológiáról.

A HOMO SAPIENS TÍPUSA ALKALMAZÁSA ÉS MEGVALÓSÍTÁSA

Az emberek eredetét illetően számos elmélet létezik - a policentrizmus, a monocentrizmus és az alaganizmus.

A policentrizmus elméletét 1939-ben Franz Weidenreich állította elő. Úgy vélte, hogy a modern emberi fajok különböző neandervölgyi fajokból származnak. Így a genezis kezdete az alsó középső paleolitikumban fordul elő. Az elmélet hátránya, hogy a különböző fajokból származó ember eredete ellentmond a fajok folytonosságának. A széles monocentrizmus legelterjedtebb elmélete, amely szerint a neantropinok a közép- és a közel-keleti és észak-keleti országokban élő paleantropinok progresszív formáiból származnak.

A neolitikus korszakban a neanthropinek minden kontinensen megjelennek. Eleinte a neantropinok egyidejűleg éltek a neandervölgyiekkel, de 40-35 ezer évvel ezelőtt az egyetlen faj a Földön neanthropus volt. Még több elmélet is létezik a neandervölgyiek és a neoantropek elleni harcokról, amelyek arra engednek következtetni, hogy a fejlettebb neantropinok elpusztították a kevésbé fejlett neandervölgyieket.

A neoantropikus megjelenéshez szükség volt a neandervölgyi közösség bezárására. Ezért a modern tudósok nagy jelentőséget tulajdonítanak az exogámiának.

Az antropogenezis tényezői:

1. Biológiai tényezők:

¾ Természetes kiválasztás

9) Placenta, élő születés

Korai placenta emlősök

Az állatok és az atavismák szintén állati eredetű összehasonlító morfológiai bizonyítékok közé tartoznak. A férfi talált mintegy 90 alapfogalmak (a többi pislogó hártya a belső szemzug, fültőmirigy izmok, bölcsességfog, farokcsont, függelék, stb ..), és néhány visszaütés (multimammate, szőrnövekedés, fejlett szemfogai és mások.). Az embriológia meggyőző bizonyítékot szolgáltat az állatok emberi eredetét illetően. Az embrionális fejlődés az emberi és állati zigóta kezdődik a fejlődés korai szakaszában az emberi embrió már megállapított kopoltyúnyílásai, a szív a cső formájú, akkor lesz egy egy hármas forgalomban, stb [4]
.

A fiziológia az emberi és állati szervezetekben előforduló folyamatok alapvető hasonlóságára, valamint a biokémia adatait tartalmazza - az intracelluláris környezet kémiai összetételének hasonlósága emberekben és állatokban.

Így a szerkezeti terv általánossága, az embrionális fejlődés hasonlósága, az alaptételek, az atavizmák vitathatatlan bizonyítékai az ember származásának az állatokból.

A hominidák és pongidák ősi formái

A hominidák korai története Afrikához kapcsolódik, ahol hominidák és pongidák ősi formáit fedezték fel. Feltételezzük, hogy az ember közös őse és az antropomorf majmok egy driopithecus (arboreális majmok) csoportja volt, amely a miocén 25 millió évvel ezelőtt élt. Talán a driopithecus az erdő és a sztyeppék határain élt, ahol hominidákba és pongidákba való szétválásuk történhetett.

A 20. század 60-as és 70-es évek hominidák evolúciós vonalának legősibb képviselője az Indiában talált Ramapithecus (17 millió év). 1983 óta azonban a koponya részletes tanulmányozása alapján orangután (Pongo) ősi formáját öleli fel.

A molekuláris adatok szerint a hominid család és a pongid elválasztása 6-10 millió évvel ezelőtt történt. A 14 és 4,5 millió év közötti intervallumban az antropomorf majmok és az emberek ősformáinak paleontológiai maradványait nem találták. Az ember evolúciója négy fő szakaszban zajlott le. Az első szakaszban az autolopithecinek vonala elválik a hominid családtól.

1. A prekurzor szakasz (protoantropikus) - Australopithecus, Homohabilis. A Hominidae fosszilis maradványai Afrikában (Etiópia, Tanzánia) újra megjelennek körülbelül 4 millió évig, és az Australopithecus (Australopithecus) nemzetség hominidái képviselik. Ebben a szakaszban Dél-Afrikában és Afrikában egy időben több faj is volt

2. A legrégebbi ősi forma - az Australopithecusafarensis ("Lucy") - a maradványok életkora körülbelül 3,8 millió év. Az ausztrusztopitinek kombinálták egy majom és egy ember jeleit. Teljesen átmentek az erekcióra, csomagokban éltek. Az agy térfogata 450-550 cm3
, ami 20-30% -kal több, mint a csimpánzoké.

Egyes kutatók úgy vélik, hogy A. afarensis az ősi formája más fajok Australopithecus - A. africanus (2,7 -. 2,0 millió év), A. robustus (. 2,0 -1,0 millió év), és a progresszívabb Homohabilis (Man skilled), amely Afrikában megjelent 2,0 millió évvel ezelőtt, tökéletesebb szerkezete volt a medence és agy térfogata 700 cm3

3. Az archanthropus színpadja (a legrégebbiek). Az ember evolúciója nem az Australopithecusokből származik, amelyek egy halottágú ágat képviselnek, hanem egy haladóbb fajból - a Homohabilis-ból. Az Australopithecussal együtt 1972-ben R. Leakey felfedezte a Homoerectus (Homo erectus) - 2, 1 - 1,7 millió éves korát. Kelet-Afrikában. Az agy térfogata 850-1000 cm3. Az archanthropistákhoz tartozik a Pithecanthropus (E.Dyubua, Java) és Sinanthropus (Kína) is, ez a dátum 500-300 millió év.

4. A paleantropikus (neandervölgyi) színpad. A neandervölgyi ember a Homoerectus és a modern ember köztes kapcsolata. Az agy térfogata 1200-1400 cm3.

5. Neantróp színpad. A modern típusú Homosapiens embere.

Az emberi evolúció tanulmányának sajátossága azzal a ténnyel kapcsolatos, hogy az ökológiai evolúcióból és a kulturális evolúcióból áll, saját hajtóerőkkel. Három fő probléma van a következők meghatározásában: 1 - a természetes szelekció módszerei (típusai); 2 - a kulturális evolúció mechanizmusai; 3. a természeti szelekció és a szerves evolúció iránya, másrészről a kulturális fejlődés között.

A modern evolúciós elméletben a természetes szelekció alatt egy sor folyamatot értünk. A pályázat szintje szerint egyedi, szexuális, csoportos (különböző változatok) és interspecifikus szelekciót különítenek el. Az eredmény-orientált, stabilizáló és kiegyensúlyozó kiválasztással. Gyakran előfordul, hogy a különböző kiválasztási módok együttesen működnek.

Összehasonlítva a múltat ​​és a jeleneket, felismerhető, hogy a gyógyszerfejlesztés és az életkörülmények javulása miatt számos szelekciós tényező gyengítette hatását. A kiválasztás azonban folytatódik, amikor új tényezők jelennek meg, és megváltozik az emberi környezet. Mégis elégedett a kiválasztási kritériumok által megfogalmazott Darwin: a születések száma az emberek meghaladja azoknak a száma, akik elhagyják az utódok (15% zigóták elpusztulnak a születés előtt, 3% - a születéskor, 2% - közvetlenül a születés után 3% die ivarérettség előtt, 20% nem házasodik meg, a házasságok 10% -a gyermektelen marad).

Mivel az embernek van egy kifejezett szexuális dimorfizmusa, jelentős hatása van a modern tulajdonságok kialakulásának, a szexuális szelekciónak egyfajta egyéni kiválasztásnak kell lennie. A modern férfiak és nők számos jellemzője a szexuális igények kielégítésével magyarázható.

Interspecifikus kiválasztás.

Az antropoidok evolúciójában nyilvánvalóan az előszelekció egy újabb módja vett részt, az úgynevezett interspeciális szelekció, amely a fajok helyettesítéséhez vezetett. A homo (H. habilis, H. erectus) és az Auatralopithecusrobustus korai fajai a dél-afrikai országban éltek a pleisztocénben, és versenyezhetnek az élelmiszer- és takarmányhelyeken. Nem kizárt, hogy az interspecifikus kiválasztás során az emberek elhagyták az ausztrál piritákat.

Az antropoidok közötti interspeciális szelekció különbözik az állatok fajonkénti szelekciójától, mivel kapcsolódik a csoportkiválasztáshoz. A verseny a korai Homo és a versengő Australopithecus csoportok (A. rohnslus) közösségei között zajlott. Mivel a közösségek voltak a versenyző fajok hatékony tenyésztési egységei, az interspeciális szelekció különleges formát öltött - a fajok közötti csoportos kiválasztás formáját.

A kulturális fejlődés mechanizmusai

A kulturális fejlődés a kulturális örökség fokozatos felhalmozódásával valósul meg. Először is, a hasznos tudás megszerzése történik, akkor ez a tudás a közösség általános ismeretének tömegébe tartozik, majd továbbképzésre átruházza a következő generációkra.

A kulturális örökségnek fontos szerepe van a nemzedékről generációra való felhalmozódásra.

Az ember evolúciója, vagy az antropogenezis (a görög antropózisból, a genezis fejlődéséből) az ember evolúciós formációjának történeti folyamata.

A genetikai program alapján az evolúció folyamatában az ember közvetlen előfutárai között folyamatos konfliktusok alakultak ki morfofiziológiai szervezete és az "ösztönös-munkás" tevékenység elemi formái között. A természetes szelekcióval való ellentmondás eloszlása ​​először a mellső lábak megváltozását eredményezte, majd az agyféltekék kéregének fejlődését és végül a tudat megjelenését. Ez volt az első, de döntő cselekedet a gének specializációjának végén a struktúrák és génszabályozók génjei számára, és a tudatosság nemcsak a formációt, hanem az ember továbbfejlesztését is lehetővé tette.

A HASZNÁLT LETRERÁCIÓ JEGYZÉKE