az utódok
Miután a két év turnén a «Smash» The Offspring aláírt «Columbia Records» címke, amelyen a negyedik album, melynek címe «Ixnay On The Hombre». A gyártó az album lett Dave GERD. Bár ez a CD nem ismételjük meg a korábbi rekordot a nagy sikerrel, hála a dalok, mint a «All I Want», «elment» és «I Choose» ő eladott 4 millió példányban. Ezen az albumon, The Offspring inkább távol akut politikai kérdéseket rejlő korábbi albumok, és sok más punk-csoport, rögzíti a címkén «Epitaph». Ez az önálló Dexter Holland magyarázza viszonylag kevés sikerrel «Ixnay On The Hombre» képest «Smash».
A következő album The Offspring, szinkronizált «Conspiracy Of One», szintén nagyon sikeres lett; jó értékesítési ő biztosította a sikeres kislemez «Eredeti tréfacsináló», «Szeretne Ön Bad» és «millió mérföldre».
Zenekar énekese Dexter Holland azt mondta, hogy munka folyik egy új albumot. Nem ismert, hogy mikor kerül bemutatásra.
Zenei stílus és befolyása
csoport tagjai
session zenészek
elhagyta a zenekart
Idővonal
Jelmagyarázat = orientáció: vízszintes helyzetben: alsó
ScaleMajor = növekmény: 2 kezdete: 1984 ScaleMinor = egység: év növekménye: 1 start: 1984
Koncertek Oroszországban
Írj egy ismertetőt a cikk „The Offspring”
jegyzetek
- [Www.theoffspring.com theoffspring.com]
- [Offspringband.net/ orosz fan site]
A járat leíró The Offspring
Little Princess vaskosabb ez idő alatt, de a szeme, és egy rövid ajak, egy bajusz és mosolyogva emelkedett annyira szórakoztató és aranyos, amikor beszélt.
- Mais c'est un palais, - mondta a férjének, és körülnézett a kifejezés, amellyel mondani dicsérni a tulajdonos a labdát. - Allons, vite, vite ... [Igen, ez egy palota! - Menjünk gyorsabban, gyorsabban ...] - Úgy néz ki, mosolyogva és Tyihon, és a férje, és a pincér követte őket.
- C'est Marieie qui s'exerce? Allons doucement, il faut la surprendre. [Ez a Marie gyakorlása? Csitt, kábító neki meglepetés.]
András herceg haladt mögötte egy udvarias és szomorú kifejezést.
- Te idősebb, Tyihon - mondta, átadva az öreg, és megcsókolta a kezét.
Mielőtt a szobában, ahol hallotta a klavikordon, az oldalsó ajtót beugrott csinos szőke francia.
M lle Bourienne tűnt őrült örömmel.
- Ah! quel bonheur pour la Princesse, - mondta. - Enfin! Il faut que je la previenne. [Ó, milyen öröm a Princess! Végre! Szükséges, hogy figyelmeztesse.]
- Nem, nem, de a kegyelem ... Vous êtes m Ile Bourienne, je vous connais deja par l'amitie que vous rorte ma belle Soeur - mondta a hercegnő, a francia csók. - Elle ne nous részt ras? [Nem, nem, kérem ... Ön Mademoiselle Burien; Én már ismerik meg a barátság, mi az, hogy te, az én lányom. Ő nem azt várják tőlünk?]
Azért jöttek, hogy az ajtó a nappaliba, ahonnan hallottam újra és újra megismételjük folyosón. András herceg megállt, és összevonta a szemöldökét, mintha azt várná, valami kellemetlen.
A hercegnő lépett. Passage letört a közepén; jött a sírás, nehéz láb Mária hercegnő és megcsókolta a hangok. Amikor András herceg belépett, a hercegnő és a hercegnő, ha egyszer láttuk egymást során rövid ideig az esküvő András herceg, fonta a karjait szorosan nyomni ajkak azokra a helyekre, amelyek az első percben. M lle Bourienne állt mellettük, préselt kezét a szívére, és mosolyogva áhítattal, nyilván annyi kész sírni és nevetni sokat.
András herceg vállat vont, és olyan arcot vágott, mint ránc zene szerelmeseinek hallani egy hamis hang. Mindkét nő elengedte egymást; aztán megint, mintha félt, hogy vége, akkor megragadta egymás kezét, elkezdte csókolni, és vegye le a kezét, majd ismét elkezdte csókolni egymást az arcát, és váratlanul, András herceg, mind sírtak, és elkezdte csókolni újra. M lle Bourienne síra is. András herceg láthatóan zavarban; de a két nő olyan természetesnek tűnt, hogy sírt; úgy tűnt, nem számítottak arra, hogy egyébként sor ezen a találkozón.
- Ah! chére! ... Ah! Marieie ... -! Hirtelen a két nő beszélt és nevetett. - J'ai reve Sette nuit ... - Vous ne nous attendez donc pas ... Ah ?! Marieie, vous avez maigri ... - Et vous avez repris ... [Ó, jaj ... Ó, Marie ... -! Láttam egy álomban. - Tehát nem azt várják tőlünk ... Ó, Mária, amit lefogyott ?. - És te már kitöltötte ...]
- J'ai tout de suite reconnu madame la princesse [rögtön felismerte Princess] - tegye m lle Burien.
- Et moi qui ne engem doutais pas ... -! Kiáltott fel Mary hercegnő. - Ah! Andre, je ne vous voyais pas. [És fogalmam sem volt! ... Ó, Andre, én nem látlak.]
András herceg megcsókolta a húga kezét a kezében, és azt mondta neki, hogy ez ugyanaz a pleurienicheuse [crybaby], mint mindig is volt. Mária hercegnő a bátyjához fordult, és ezen keresztül a könnyek a szeretet, meleg és gyengéd pillantást az ő finom abban a pillanatban, nagy sugárzó szem összpontosított az arc András herceg.
A hercegnő Szünet nélkül beszélt. Rövid felső ajka egy bajusz, majd röviden repült le pritrogivalas, ahol szükséges, hogy az arany alsó állkapocs, és újra megnyitotta a szemét a csillogó fogakat, és mosolyog. A hercegnő azt mondta az ügyet, aki velük volt az Üdvözítő jaj, megfenyegette a veszélyt a pozícióját, és közvetlenül ezután jelentette, hogy úgy öltözik, a bal St. Petersburg, és itt megy Isten tudja, mit, és hogy Andrew elég megváltozott, Kitty Odyntsova elvett egy öreg ember, és ez a vőlegény Mária hercegnő öntsük tout de bon, [nagyon komoly], de beszéljünk róla után. Mária hercegnő még mindig bámult testvére, és szép szeme volt a szerelem és a szomorúság. Nyilvánvaló volt, hogy ez most létrehozta saját gondolatmenet, független a menyasszony beszédet. Ő a közepén a történetét az utolsó fesztivál St. Petersburg, megfordult, hogy a testvére:
- És te fogsz harcolni határozottan, Andre? - mondta oia sóhajtva.
Lise megborzongott is.
- még holnap - ő a felelős testvére.
- II m'abandonne ici et Du sait Pourquoi, Quand il arany pu avoir de l'avancement ... [Elmegy ide, és Isten tudja, mit, miközben tudta, hogy egy emelés ...]
Mária hercegnő nem hallgattak, és folytatta a menet eszébe jutott a lány, barátságos -nyílásokkal a hasát:
- Valószínűleg? - mondta.
Face Princess megváltozott. Felsóhajtott.
- Igen, valószínűleg - mondta. - Ah! Ez egy nagyon ijesztő ...
Szivacs Lisa csökkent. Ő hozza a face-to-face in-law, és hirtelen sírni kezdett újra.
- Azt kell pihenni - András herceg homlokráncolva mondta. - Nem gondolja, Lisa? Csökkentve azt magam, és megy az apám. Hogy ő, mind egyformák?
- A ugyanaz, ugyanaz; Nem tudom, hogyan a szemed - Princess válaszolt boldogan.
- És ugyanaz óra, és egy séta a sikátorokban? Machine? - kérdezte András herceg egy alig észrevehető mosoly, azt mutatják, hogy annak ellenére, hogy szeretettel és tisztelettel apja, aki megértette a gyengeség.
- azonos időben és a gép, még a matematika és a geometria órák - boldogan válaszol hercegkisasszony, mintha a leckéket geometria volt az egyik legörömtelibb tapasztalatait életét.
Amikor eltelt a húsz perc, hogy szükség volt a növekvő időtartama az öreg herceg, Tikhon jött, hogy hívja a fiatal herceg az apja. Az öreg kivételt tett az útjába az élet tiszteletére fia: megparancsolta, hogy hagyja őt a fele az idő az öltözködés vacsora előtt. A Prince átvágott a régi, a szőrzet és a por. És míg András herceg (nem annyira nyűgös arccal és modor, amit szabadjára engedi a nappalija, de a forgalmas ember, hogy ő volt, amikor beszélt Pierre) ment, hogy apja, egy idős férfi ült az öltözőben egy széles, marokkó kárpitozott, szék pudromante, ami a feje átadja Tikhon.
- Ah! Harcos! Bonaparte meghódítani kívánt? - mondta az öreg, és megrázta a fejét, mint a porított hagyjuk copf fonat, ami a kezében Tikhon. - vigyük, még ha jól, és hogy ő és a reklámok hamarosan felveszi alattvalóik. - Wow! - Letette az arcát.
Az öreg jó hangulatban után étkezés előtti alvás. (Azt mondta, hogy ebéd után ezüst aludni, és vacsora előtt, arany.) Boldogan alól sűrű bozontos szemöldök nézett ferde szemmel a fiát. András herceg jött, és megcsókolta apja egy meghatározott helyen nekik. Ő nem válaszolt az apja kedvenc beszédtéma - ugratás át a jelen katonák és különösen a több mint Bonaparte.
- Igen, hozzád, Atyával és az ő terhes felesége, - mondta András herceg, figyelte élénk és tiszteletteljes szeme mozgását minden funkció az apja arcát. - Hogy van az egészségre?
- Egészségtelen, testvér, már csak a bolondok és libertinusok, és ismersz engem, reggeltől estig elfoglalt refrén jól és egészséges.
- Hála Istennek - a fia azt mondta mosolyogva.
- Istennek semmi köze. Nos, mondd - mondta, visszatérve a kedvenc gerinc - ahogy a németek Bonaparte harcolni az új tudomány stratégia az úgynevezett, tanított.
András herceg elmosolyodott.
- Hagyjuk időt a regenerálódásra, uram - mondta mosolyogva, azt mutatják, hogy az apja gyengesége nem akadályozza meg őt, hogy tisztelik és szeretik őt. - Mert én még nem található.
- Hazudsz, - az öreg kiabált, rázta a zsinórra, hogy megpróbálja, ha azt szorosan fonott, és megragadta a fiát a kezét. - ház a felesége kész. Mária hercegnő hozza, és azt mutatják, és naboltal három doboz. Ez az indiai üzleti. Örülök, hogy. Ülj le, mondd el. Michelson hadsereg Megértem Tolsztoj is ... egy ideig leszállás ... déli hadsereg fogja tenni, amit? Poroszország, semleges ... tudom. Ausztria ezt? - mondta, és felállt a székéből, és átsétált a szobán, hogy szaladgálni, és szolgálni egy ruhadarab Tikhon. - Svédország az? Ahogy Pomeránia át?
András herceg, látva a sürgősség apja igények, kezdetben vonakodott, de aztán egyre több animációs és akaratlanul, a közepén a történet, megszokásból, majd az orosz francia, elkezdte magyarázni a javasolt operatív haditervet. Leírta, hogy a 90000. hadsereg fenyeget Poroszország, hogy kikerüljön a semlegesség és levonni a háború részeként e csapatok volt Stralsund csatlakozni a svéd csapatok, 220000 osztrákok együtt százezer orosz, cselekedni kellett Olaszországban és a Rajna és az orosz és ötvenezer és ötvenezer angolok partra Nápolyban, és ennek eredményeként 500000. hadsereg a különböző felek számára, hogy a támadás a francia. Az öreg herceg nem mutatják a legkisebb érdeklődést, amikor a történet, mint ha ő nem hallgatott, és folyamatos a pályán, hogy a ruha háromszor váratlanul félbeszakította. Egyszer megállította, és azt kiabálta:
- Fehér! Fehér!
Ez azt jelentette, hogy Tikhon átadta neki a rossz mellény akart. Egy másik alkalommal megállt, és megkérdezte:
- és nemsokára szülni? - és szemrehányóan rázta a fejét, azt mondta: - Ez nem jó! Menj tovább, menj tovább.
A harmadik alkalommal, amikor András herceg befejezte a leírás az öreg énekelt hamis és a régi hang: «Malbroug s'en va t en guerre. Dieu sait guand reviendra ». [Marlbrough s'en va-t-en guerre. Isten tudja, mikor fog visszatérni.]
Fia csak mosolygott.
- Nem azt mondom, hogy ez egy terv Helyeslem - mondta a fiú, - én csak azt mondta, hogy van. Napoleon tette terv nem rosszabb a helyzet.
- Nos, maga a jövevény nem mondott semmit. - És az öreg tűnődött magában sietve: - Dieu sait Quand reviendra. - Menj be az ebédlőbe.
A kijelölt óra, a porított és borotvált, a herceg jött az étkezőbe, ahol várt rá a lánya, Mária hercegnő, m Ile Burien és az építész a herceg, egy furcsa szeszély megengedhető az asztalra, bár álláspontját kis ember, hogy nem tudott támaszkodni a becsület . Prince, szorosan tartja az élet társadalmi státusz és ritkán elismerte, hogy az asztalra, még a fontos tartományi tisztviselők, hirtelen az építész Mihail Ivanovics, fújja ki az orrát a sarokban kockás sál, azt állította, hogy minden ember egyenlő, és többször inspirálta a lányának, hogy Mikhailo Ivanovics semmi rosszabb, mint veletek vagyunk. Az asztalnál, a herceg gyakran fordult buta Mikhailo Ivanovics.
Az étkező, a hatalmas nagy, mint az összes szoba a házban, várható hozam Prince haza, és a pincérek mögé állt minden szék; komornyik, szalvéta karján, nézett körül szolgálatot, villogó lakájok és folyamatosan szökkent nyugtalan pillantásokat falióra az ajtó, ahonnan kellett volna lennie a herceg. András herceg nézte a hatalmas, új neki, arany keretben a kép a fejedelmek a családfa Bolkonskis akasztás előtt egy hatalmas keret egy rosszul készült (valószínűleg a kezét az otthona a festő) ábrázoló szuverén fejedelem a koronát, ami kellett volna, hogy sor Rurik és az őse Bolkonskis fajta. András herceg nézte ezt családfát, rázta a fejét, és nevetett azzal a céllal, hogy nézd meg, hogy milyen nevetségesen hasonló portré.
- Honnan tudjam, hogy minden itt! - mondta Mary hercegnő, odalépett hozzá.
Mária hercegnő nézett meglepetten a testvérére. Nem értette, miért mosolyog. Minden tett apja ébresztett rá a tisztelet, ami nem alku tárgya.
- Mindenkinek megvan a Achilles-sarka - folytatta András herceg. - A hatalmas elme donner dans ce nevetségessé! [Engedjen ez kicsinyesség!]
Mária hercegnő nem tudta megérteni a bátorságot, és ítélete testvére készült agyában, amint meghallotta az irodájában várt lépéseket: Prince lépett a gyors, szórakoztató, és mindig sétált, mintha szándékosan bemutató elhamarkodott módon ellentétben a szigorú rend a ház.
Ugyanabban a pillanatban egy nagy óra elütötte a kettőt, és egy vékony hangja visszhangzott mások a nappaliban. A herceg megállt; alól bozontos szemöldök lógott élénk, ragyogó, szigorú szeme körül, és telepedett le egy fiatal hercegnőt. A fiatal hercegnő érezte idején ez az érzés, éli királyi udvar a konnektorba, az érzés, a félelem és a tisztelet, ami felkeltette az öreg minden közel van. Megsimogatta a hercegnő a fejét, majd a kínos mozgás megsimogatta a fejét.
- Örülök, örülök - mondta, és még mindig meredten szemébe, gyorsan elment, és leült a helyére. - Üljön le, üljön le! Mihail Ivanovics, üljön le.
Rámutatott egy mellé lánya. A pincér kihúzott egy széket.
- Menj, menj! - mondta az öreg, akik neki kerek derekát. - Siess, nem jó!
Nevetett szárazon, hideg, kényelmetlen, mint mindig nevetett ajkával, de nem a szemét.
- Séta szükséges, járni, amennyire csak lehetséges, a lehető legnagyobb mértékben - mondta.
A kis hercegnő nem hallotta vagy nem akarta hallani a szavait. Ő hallgatott, és úgy tűnt, zavaros. A herceg megkérte az apjáról, és a hercegnő beszélt és mosolygott. Megkérdezte a kölcsönös barátok: Princess még regenerálódik, elkezdte mondani, múló Duke íjak és városi pletyka.
- La Comtesse Apraksine, la pauvre egy perdu fia Mariei et Elle pleure les Larmes de ses yeux [Princess Apraksin, szegény, elveszett férjét és sír ki a szemét,] - mondta, egyre több és több animált.
Ahogy újjáéledt, a herceg még szigorodó ránézett, és hirtelen, mintha a elég, hogy tanulmányozza, és átveheti a világos megértése a koncepció is, elfordult tőle, és megfordult, hogy Mihail Ivanovics.
- Nos, mi, Mikhailo Ivanovics, a Bonaparte a rossz számlákat. Hogyan András herceg (mindig az ő fiának a harmadik személy) porasskazat ami arra készteti, megy! És mi legyen az ember az egész gondolat.
Mikhail határozottan nem tudta, amikor beszéltünk szavait Bonaparte, de tudta, hogy csatlakozni akart a kedvenc beszélgetést, ő meglepetten nézett fel a fiatal herceg, nem tudta, hogy mi fog történni.
- Ez az én nagy taktikus! - mondta a herceg, fia, rámutatva, hogy az építész.
És ha egyszer a beszélgetést bekapcsolta a háború, a Bonaparte és a jelenlegi tábornokok és kormányzati emberek. Az öreg herceg tűnt győződve, hogy nemcsak az összes jelenlegi vezetők fiúk, nem a jelentés, és Morse katonai és állami ügyek, és a Bonaparte volt jelentéktelen Frenchy, akinek sikere csak azért, mert nem volt Patyomkin és Suvorov, hogy szembeszálljon vele; de meg volt győződve arról is, hogy nem voltak politikai nehézségek nem voltak Európában, nem volt háború, és valamiféle bábszínház, ahol játszott a jelenlegi emberek, mintha üzletet. András herceg állt szórakoztató apja megcsúfolása az új emberek nyilvánvaló öröm okozta apja beszélni és hallgatni őt.
személyes eszközök
