Ultrahangos elasztográfiás alkalmazás
A technika alapja az a tény, hogy a rosszindulatú formációk gyakran nagyobb merevséget mutatnak a jóindulatú formációkhoz és szövetekhez képest. A standard ultrahangvizsgálat nem teszi lehetővé ezt a vizualizálást. Fókuszált ultrahang segítségével a megfelelő mélységben egyfajta "nyomást" kelthetünk a szövetben, elemezhetjük deformációját és értékelhetjük a rugalmasságot.
Két fő módszer
Jelenleg a klinika két módszert alkalmaz: tömörítési (törzs) elasztográfiát és a nyíróhullámot. Az első esetben az ultrahangos orvos nyomásérzékelőt használ a vizsgált szerv szöveteinek összenyomásakor. Néha a nyomás külső lehet, és további beavatkozás nem szükséges; például az emlõmirigyek elegendõ tömörítést biztosítanak a mellkas légzõszervi mozgása miatt. Csak a megfelelő beteg feküdjön le.
Ebben az esetben a képeket összehasonlítjuk ezzel a manipulációval, majd ezt követően, ami minőségi, de nem mennyiségi adatokat szolgáltat - csak a szövetek sűrűségét hasonlítjuk össze egymással. Vannak más hátrányai is: az orvosnak szüksége van a legkompetensabb technikára, mivel a tömörítés iránya és ereje közvetlenül befolyásolja az eredményt. A szövet mélysége deformálva kevesebb, így az érzékenység csökken.
Ezzel szemben a korszerűbb és legmodernebb nyíróhullámú módszer lehetővé teszi a szövet sűrűségének számszerűsítését. Mechanikus, rezgés- vagy akusztikus nyomás létrehozása szűk tartományban az érzékelő sugárzásának irányában egy nyíró hullám alakul ki, amely keresztirányban mozog. A technológia feljegyzi a hullámterjedés sebességét, amely mellett kimondhatjuk az anyag merevségének abszolút értékét is. Ezenkívül a nyírási hullám alacsonyabb frekvenciás érzékelőkkel is megteremthető, ami azt jelenti, hogy az ultrahang mélyen elhelyezkedő szöveteket fog elérni.
Ez a módszer nem hiányzik a hiányosságaiból: a végeredményben korrigálni kell a torzítást, mivel minden szövetnek saját egyéni szerkezete van. A hullám integritása megakadályozhatja a különféle zárványokat és tárgyakat.
Alkalmazás a klinikai gyakorlatban
Dr. Sarah O'Hara a Cincinnati Gyermekkórház orvosi központjából rendszeresen vizsgálja a máj transzplantációval járó gyermekeket, az anyagcserezavarokat, a cisztás fibrózist. Tapasztalatai szerint az elasztográfiával végzett biopszia fontos kiegészítővé vált, csökkentve a hamis pozitív eredmények kockázatát. De szinte az összes kutatási adat a felnőtt betegek vizsgálatán alapul, ezért Dr. O'Hara csapata a megfelelő információk gyűjtésén dolgozik.
A nehézség abban rejlik, hogy a fejlesztőtől függően a hullámmérés mélysége is változik. 5 cm-es mélységben nehéz vizsgálni egy nagy vagy elhízott beteg máját, 8 cm-es mélységben azonban a különböző berendezések gyártóinak eredményei nagyon eltérőek.
A máj nyíróhullám vizsgálata.
Egy könnyebb feladat az emlőmirigyek tanulmányozása. Dr. Barr a tömörítési módszert és a nyíróhullámot is használja. Gyakorlatában ez a felesleges biopsziák mintegy 70% -ának megszüntetéséhez vezetett.
A rosszindulatú daganatok nagyobbnak tűnnek a törzs-módszer alkalmazása során, míg a jóindulatúak. Ha az eredmény megerősítést nyer, miután egy nyíró hullámot alkalmaztunk. ő nagyon magabiztos benne. A jövőben a professzor szerint ez az eljárás szerepelhet az emlőrák szűrésében.
A bal oldali amerikai kép, az elasztogram a jobb oldalon. A biopszia megerősítette a fibroadenomát. Az elasztogramon a jóindulatú formációk kisebbek az ultrahang képéhez képest.
Lehetőség a jövőbeni felhasználásra
A technikai korlátok ellenére az elasztográfok számos alkalmazást jeleznek: a prosztataráknak az emlőmirigyek szintjével azonos szintű értékelése; a csontproblémák kezelésének nyomon követése során a szalagok mikrotöréseinek tanulmányozása; a nyirokcsomók diagnózisa és a veseátültetett betegek biopsziainak csökkenése. Az elkövetkező években a technológia felkerül a szükséges felmérések listájára.