Mint egy cigány magát büntetni
Abbahagytam tábor a falu közelében. A falu közelében, a szélén meg a kápolnát, és mellette görbe nőtt nyírfa.
Itt alszik a Roma a táborba, és hallja, hogy valaki tolja neki az oldalán:
Felébredt Roma lát előtte álló öreg - minden szürke és szakálla a derekáig.
- Menj a kápolnába, a romák, van egy görbe nyírfa eltemetett kincs. Teljes bootleg vadászat arany. A kincs rögzített. A kifejezés már ki. Ide otroy, és vegye.
Azt mondta az öreg, és eltűnt. Roma mondta reggel a rokonait arról, hogy a régi ember jött hozzá éjjel, és ők kigúnyolták fel:
- Vadászat néked, hogy szégyen. Mi a kincs? Nem semmi. Ez rátok nevetségessé valaki épít.
Így vagy úgy, de nem megy Roma a megadott helyen. A tábor további hengerelt. A következő este az öreg jön vissza erre a cigány, és azt mondja:
- Ön mi, kedvesem, nem hallgat? Vagy akkor nem kell a kincs? Meg kell visszatérni.
Másnap reggel a Roma ismét elmondta rokonait a régi ember.
- A közelben volt egy - nem ásni, és hogy most már menni?
King mondta a cigány emelt nevetni, és bárhol is ment. Aztán elfelejtettem a kincset.
Vannak sok, ha elfogadják, kis - Isten tudja, de úgy történt, hogy a tábor vissza a falu szélén, melynek közelében a kápolna állt. Roma emlékezett az öreg, hogy eljött hozzá éjjel, gondolt a kincset. „Adj, - azt hiszem - Megyek mindegy, megtisztítom a lelket.”
Senki nem szólt semmit, és elment a roma bizony az a hely, amely egykor az öreg azt mondta neki. Azért jött, hogy a kápolna állt a görbe alatti nyír és elkezdett ásni. Dug vadászat boka, benézett, és van néhány törött szilánkok.
- Tehát helyes nekem rokonok nevetett - mondta magában, és a roma csak megy vissza, mint látni - az öreg állt előtte:
- Ó, te cigány! a boldogság I tagadja meg magát. Tegye az életét már rég elmúlt.
Mondtam, amikor kellett, és nem figyeltek.