Teljes tartalom Maugli Kipling p
Megragadta a kobra alatti motorháztető, kinyitotta a száját, penge, és kimutatta, hogy a szörnyű agyarak a felső állkapocsban fekete és morzsolódik ki. Fehér Cobra élte méreg, ahogy ez történik a kígyók.
- Thunth (Rotten Deck) - mondta Maugli, és Ká ami annak a jele, hogy lépjen vissza, Uncas húzta ki a földből, és megjelent egy fehér kobra.
- fejedelmi kincs szüksége van egy új őre - mondta szigorúan. - Thunth akkor hibáztam. Futtatása után oda-vissza ficánkol, rothadt fedélzeten!
- Szégyellem magam! Ölj meg! - fehér kobra sziszegte.
- beszéltem a gyilkosság túl sok most már elment. Elviszem ezt a darabot szögesdrót Thunth mert harcolt, és verte meg.
- Nézd, hogy ő nem ölt meg a végén. Ez a halál! Ne feledd, ez a halál! Inkább arra kényszeríti, hogy megöli az egész nép az én városomban. Rövid ideig bekapcsolja, akkor a Man of the Jungle, vagy az, aki elfoglalhatja tőled. Az ő kedvéért, meg fogja ölni, ölni és ölni! Erőm kiszáradt, de a tüske, hogy az én esetemben. Ez a halál! Ez a halál! Ez a halál!
Maugli bemászott egy lyukon keresztül egy földalatti folyosón. megfordult, látta, hogy egy fehér kobra harap hevesen elvesztették erejüket fogai még mindig arany bálványait, a földön fekszik, és sziszeg:
- Ez a halál!
Maugli és Ká örülünk, hogy ismét kiszállt a napfény.
Amint voltak anyanyelvükön dzsungelben, és Uncas a fiú kezét megcsillant a reggeli nap, úgy érezte, majdnem annyi öröm, mintha én találtam egy csomó új virágot tartsa őket a haját.
- Ez világosabb szemek Bagira - mondta csodálattal fordult rubin. - Majd én megmutatom neki ezt a darabot. De azt akartam mondani, hogy rohadt fedélzeten saját szavaikkal a halál?
- Nem tudom. Me to tail fáj, hogy nem próbálja meg a kést. Mindig hideg odú rejlik valamilyen baj - és a földön és a föld alatt. És most én vagyok éhes. Vadásznak rám most a hajnal? - Ká mondta.
- Nem, azt kell megmutatni, ez a dolog Bagirov mondta. Jó vadászatot!
Maugli táncolt a távon, lengő nagy Uncas, és megállt időről időre, hogy megcsodálják azt. Megérkezett az utolsó azokra a helyekre, a dzsungelben, ahol a többi általában Bagira, ő talált rá a locsolás után nagyvad vadászatra. Maugli ment neki elmondani minden kalandjairól, s Bagira hallgattam, és néha szippantás Uncas. Amikor Maugli eljött az utolsó szavai a fehér kobra, Bagira dorombolt elismerően.
- Tehát Fehér Hood az igazat? - kérdezte élénken Maugli.
- Ott születtem, a fejedelmi állatsereglet Udaipur, és úgy tűnik, hogy tudni valamit a férfi. Sokan megölt három alkalommal egy éjszaka egy piros kő.
- De a kő kezelni csak nehezebb tartani. A fényes kés sokkal jobb, és - figyelj! - vörös kő nem alkalmas eszik. Tehát mit kell ölni?
- Maugli, menj aludni. Élt az emberek között, és.
- Emlékszem. Az emberek ölni, mert nem vadásznak - az semmittevés, szórakozásból. Ébredjen is, Bagira! Mit tett ez a szögesdrót dolog?
Bagira kinyitotta álmos szemek, és felvillantott egy ravasz szikra.
- Ez volt az emberek annak érdekében, hogy vágja a fej Háti fiainak. Láttam ezeket az utcán Udaipur az állatkertbe. Ez a dolog már megkóstolta a vérét sok, mint Háti.
- De miért szúrt fejét elefántok? - Akkor, hogy tanítsa őket a jogszabályok ember. Az embereknek nincs karom vagy fogak, mert nem olyan dolgok itt, és még rosszabb.
- Ha tudnám, nem hozott volna meg. Nem akarom többé. Nézd!
Uncas repült pezsgő, és belefúródott a földbe ötven méternyire a fák között.
- Most tisztítani a kezem a haláltól - mondta Maugli, és megtörölte a kezét egy újabb nedves földön. - Fehér Cobra azt mondta, hogy a halál sétálj mögöttem. Ő megöregedett, előfőzött és túlélte a fejében.
- Halál vagy élet, megfeketedett vagy fehérített, és megyek aludni, Little Brother. Nem tudok vadászni egész éjjel, és üvölteni minden nap, mint a többi.
Bagira ismerte kényelmes odú két mérföldre locsolás és elment pihenni. Maugli gondolkodás nélkül kétszer felmászott a fára, kössük össze a két vagy három szőlő, és sokkal több, mint amennyit mondani róla, lengő egy függőágyban ötven láb a föld felett. Míg Maugli nem félt a fényes nappal, még mindig követte az egyéni barátai és megpróbálta felkeresni a lehető legkisebb mértékben a nap. Amikor felébredt a hangos lakói a fák, ez volt alkonyatkor újra, és álmában álmodott a szép köveket, hogy ő dobta.
- Legalább egy pillantást őket újra, - mondta, és lement a szőlő a földre.
De Bagira előtte, Maugli hallotta szippantás a földre az árnyékban.
- Hol van a tüskés dolog? - mondta Maugli.
- Beletelt egy ember. Ez nyomvonalat. - Most majd meglátjuk, ha igaz, hogy azt mondják, fehér kobra. Ha tüskés lény, sőt halált, az ember meg fog halni. Jöjjön a nyomvonalat.
- Az első vadászat - mondta Bagira, - éhgyomorra szemmel látni rosszul. Az emberek nagyon lassan halad, és a dzsungelben, így nedves, hogy a legegyszerűbb út sokáig.
Megpróbálták vessen véget a vadászat a lehető leghamarabb, és mégis csaknem három óra előtt ettek, ittak, és folytatta a nyomvonalat. Jungle emberek tudják, hogy a rohanás evés közben nem lehet, mert az elvesztett nem fog visszatérni.
- Mit gondol, tüskés lény viszont a kezében egy férfi és megölni? - Maugli kérték. - Fehér Cobra azt mondta, hogy a halál.
- Látni fogjuk, mikor lesz felzárkózni - mondta Bagira. Ő futott egy ügetés, lehajtott fejjel. - a következő egy (akart mondani, hogy az ember egy), valamint a súlyos terhet bal sarok mélyen a talajba.
- Hmm! Ez világos, mint a nyári villám, - megállapodott abban Maugli.
És rohant a nyomában két mezítláb gyors ügetés, egyre azt a sötétben, a holdfényben szalag.
- Most gyorsan fut - mondta Maugli, szétterpesztett ujjal. - Úgy futott végig a nedves alföldön. - Miért fordult félre?
- Várj egy percet! - mondta Bagira, és egy csodálatos ugrás ugrott át a gyepen.
Az első dolog, ha a nyomvonal homályossá válik - ez az ugrást, hogy ne hagy nyomot a földön zavaros. A folytatásban Bagira, hogy Maugli megfordult, és felkiáltott:
- Itt a második pályán, hogy találkozzanak vele. A második szakasz a nyomvonal kisebb, mint az ujjak és összepréselte.
Maugli odafutott, és nézett.
- Ez a száj- Gond vadász, - mondta. - Nézd! Itt húzta íját a füvön. Ezért az első nyomvonal elfordult. Big Foot elbújt kis láb.
- Ja, persze - mondta Bagirov. - Most, hogy ne lépjen rá egymás pályák és a félreértések elkerülése végett, vessünk minden egy pályán. Én Big Foot, Little Brother, és - kis láb.
Bagira ugrott az első pályán, és Maugli lehajolt, nézte a furcsa lábnyomokat összepréselte ujjaival.
- Itt - mondta Bagira, mozgó lépésről lépésre le a láncot a lábnyomok - I, Big Foot, mi pedig itt az oldalon. Szóval mögé a rock és csendben állt, és nem mertek lépni a lábán. Mondd, amit, Little Brother.
- Itt vagyok, Little Foot, jön a rock, - mondta Maugli, séta a nyomvonalat. - Itt ülök egy kő alá, támaszkodva a jobb kezét, és tegye az íját között nagylábujj. Várok egy hosszú idő, és mivel a lábaim hagyott mély nyomot.
- Én is - mondta Bagira, mögött a szikla. - Alig várom, hogy elhelyez egy szálka a hegyes vége egy kő. Ő csúszik: a kő maradt egy karcolás - Mondd, mi van, Little Brother.
- Egy vagy két ág és egy nagy szilánk törött itt - mondta Maugli suttogva. - És hogyan mondja ezt? A! Most rájöttem. Azt, Little Foot, menj el a zaj és trappolt a Bigfoot hallotta.
Maugli lépésről lépésre, távolodik a szikla, elrejtve a fák között, és felemeli a hangját, amint közelebb egy kis vízesés.
- I - Elmegyek - messze - ott - hol - zaj - vízesés - elnémul - én - lépések - itt - I - várni. Mondd, mit, Bagira, Big Foot!
Panther rohanó minden irányban, szeretnének, ahol a nagy helyigény miatt a sziklák. Aztán megszólalt:
- Azt kimászni a sziklák négykézláb, és húzza át a szögesdrót lény. Nem látta senki, rohanok, hogy elkerülje. I, Big Foot, gyorsan fut. Az útvonal jól látható. Gyerünk mindenki a nyomvonalat. Én futás!
Bagira futott jól látható nyomokat, és Maugli futott a nyomvonalat a vadász. Abban az időben, csend volt a dzsungelben.
- Hol vagy, kis láb? - üdvözölték Bagira.
Maugli hangja válaszol ötven lépéssel jobbra.
- Hmm! - mondta Bagira, elfojtott köhögés. - Mindkettő fut egymás mellett, és konvergál közelebb!
Úgy futott egy fél mérföldre, tartózkodó az azonos távolságra, míg a Maugli, aki nem szervilizmus a félelem olyan alacsony a földre, nem kiabált:
- Egyetértettek! Jó vadászatot! Nézd! Itt állt kis láb, térd pihen a rock, és ott - Big Foot.
Kevesebb, mint tíz lépésnyire, kinyújtotta a gerincen a kövek, feküdt a test egy paraszt ilyen helyeken. Finom tollas nyíl a vadászó-Gonda átdöfte a hát és a mellkas.
- Valóban elaggott, és túlélte az elme a fehér kobra? - óvatosan megkérdezte Bagira. - Itt legalább egy halál.
- Rajta. Hol az egyik, hogy iszik a vér az elefánt - ahol a vörös szemű tüske?
- Talán kis lábak. Most az ösvény ismét egységes.
Lone lábnyom az emberi lightfoot, gyorsan fut egy terhet a bal vállán, végigment egy hosszú enyhe lejtőn, benőtt száraz fű, ahol minden lépés volt, mint égett forró vasalóval.
Mindketten csendben, amíg a nyomvonal nem vezeti őket, hogy hamuvá máglya, fészkelt egy szakadékba.
- 0pyat! - mondta Bagira, és megállt, mintha megkövesedett.
kis vadász összezsugorodott test feküdt a hamuban a bokáját és Bagira kérdőn nézett Maugli.
- Ez egy bambusz bot - Maugli mondta, nézte a testet. - Azt is meg kellett ezt, amikor én szolgált a Human csomagot át bivaly. Cobra anya - Sajnálom, nevetett, - ismerte a fajtát, és nem tudtam volna róla. Nem azt mondom, hogy az emberek megölték semmittevés?
- Tényleg, megölték kedvéért piros és kék kövek - mondta Bagira. - Ne felejtsük el, hogy én voltam a herceg állatsereglet Udaipur.
- Egy, kettő, három, négy pálya - mondta Maugli, lehajolt a hamvait a tüzet. - Négy vágány öltözött emberek. Nem mennek olyan gyorsan, mint Gonds-vadászok. Mi rosszat tett nekik egy kis erdei ember? Lásd, beszéltek mind az öten állt a tűz körül, mielőtt megöli. Bagira, menjen vissza. A gyomrom kemény, és mégis, ő ugrik fel és le, mint egy jack sárgarigó végén ágak.
- Szegény vadászat - elvesztik a zsákmányt. Menj utánuk! - Panther mondta. - Azok a nyolc bakancsos lábakat mentek messzire.
Úgy futott csendben egy órát egy széles utat kitaposott négy vasalt emberek. Már világos volt, meleg napon, és azt mondta Bagira:
- Érzem a füst.
- Az emberek mindig többet hajlandó enni, mint futni - Maugli válaszol, majd eltűnik, akkor van jelen között az alacsony bokrok, ahol ők most súroló, elkerülve az ismeretlen dzsungelben. Bagira, Maugli távozott, kiadott egy furcsa hangot torkát.
- Itt van ez történik az étkezés! - mondta. A gyűrött kupac színes ruhák feküdt egy bokor alá, és a lisztet szétszórt körül.
- Szintén egy bambusz bottal. Nézd! Fehér por - ez az, amit az emberek esznek. Elvitték a zsákmányból előtt - ő végzett az élelmiszer - és adott neki egy ragadozó keselyű Chilyu.
- Ez a harmadik, - Bagirov mondta.
„Elviszem a friss, nagy békák anya Cobra és táplálja a lerakó, - mondtam magamban, Maugli. - Ez a vámpír - a halált is, és mégis nem értem semmit! „- Tovább a nyomvonal! - Bagirov mondta. Ők nem ment fél mérföldre a távolság hallott Kauai, énekelnek a halál tetején tamariskusfákat fa, amelyek meghatározzák az árnyékában három ember. Polupotuhshy parázsló tűz a kör közepén, egy öntöttvas serpenyőben egy megfeketedett és elszenesedett friss sütemény. Tűz közelében lángol a nap, fekvő türkiz és rubin Uncas.
- Ez a dolog gyors: minden véget ér itt - Bagirov mondta. - Miért haltak meg, Maugli? Senki közülük nincs jele, nem horzsolások.
A rezidens a dzsungel tapasztalatból tudja körülbelül mérgező növények és bogyók, mint sok orvos. Maugli beleszagolt a füst a tűz, letört egy darab megfeketedett sütemények, megkóstolta, és kiköpött.
- Apple Death - köhögött. - Az első közülük, bizonyára betette élelmiszer azok számára, akik megölte, megöli a vadász újra.
- Jó vadászatot, jobb! Egy termelési követi a másikat! - Bagirov mondta.
„Apple of Death” - így hívják a dzsungel a mérgezés, a legerősebb méreg minden Indiában.
- Mi fog történni? - Panther mondta. - Ön és megöllek téged egymást, mert ez a vörös szemű gyilkos?
- Ez a dolog tud beszélni? - mondta Maugli suttogva. - Mi a baj vele, én, ha dobott? Mi ketten nem fáj, mert nem keresi. Ha elhagyja őt ide, ő természetesen az lenne, hogy megöli az embereket, egyik a másik után, amilyen gyorsan dió esik egy vihar. Nem akarom az embereket meghalni hat éjszaka.
- Milyen bajt? Ez csak az emberek. Megölték egymást -, és már nagyon elégedett, nem igaz? - Bagirov mondta.
- De mégis, még mindig kölykök és kiskutya kész fojtani magát, csak harapni a hold a víz. Bűnös vagyok - mondta Maugli - beszél, mintha mindent tudok. Soha többé nem fog a dzsungelben, amit nem tudom, bár szép volt, mint egy virág. Ez - fogott egy gyors mozdulattal Uncas - vissza az ősi Cobra. De először meg kell aludni, és nem mehetünk ezek mellé talpfa. Ezen kívül, meg kell temetni ezt a dolgot, úgyhogy nem fut el, és megölt egy másik hat. Áss egy lyukat a fa alatt.
- De, Little Brother, - mondta Bagira, megy fel a fára, - mondom néktek, hogy a vámpír a hibás. Minden anyag az emberi szervezetben.
- Ez olyan, mint, - mondta Maugli. - Áss egy lyukat mélyebb. Amikor alszunk eleget, elviszem majd én vissza.
A harmadik éjszaka, amikor a Fehér Cobra ült gyász a sötétben a labirintusból, szégyellem, és kirabolt egy magányos, türkiz Uncas berepült a szünet fal és megszólalt, nyomja meg a aranyat, szőnyegpadló.
- Cobra anyja - mondta Maugli (az óvatosság, maradt a másik oldalon a fal), - Szerezze magát fiatal, tele kígyóméreg a törzs, hogy segített, hogy őr a kincsek a herceg, és hogy nincs több ember nem jött ki élve.
- Aha! Így ment vissza. Azt mondta, hogy ez a halál! Így történt, hogy még mindig életben? - mormolta az öreg kobra, szépen körülveszik Uncas fogantyút.
- A bivaly, hogy vett nekem, nem tudom! Ez a dolog megölt hat éjszakán át. Ne hagyd, hogy többé!
vad kutyák
ooooooooooooooooooooooooooooooooooo