Az öröm öböl (elbeszélések)

„Kommunisták” a kampányban

A korábbi „Michael Lund”, és most a „kommunista”, az állam tulajdonában balti hajózási társaság tartózkodott egy hétig otthon - Zunderlandskom kikötőbe, ahol harminckét évvel ezelőtt született. Az egész héten integet a piros zászló rajta, ugratás a brit. Végül minden készen állt: a visszatartás csordultig megtelt szénnel, újonnan szerzett horgony emelték helyére, a pár elvált, minden alaki a bank felett. Ön meg tud fogni az úton. Meg kell átkelni a két tenger - az Északi és a Balti az árut Riga.

A konyhában nevetett hajósok:

- A szél amint megkapjuk a Kiel-csatorna.

- Két nap megpróbáljuk német sört.

Ez szakács, egy német, mindig komor és olyan komoly, csak részt feltalálás egy örökmozgó, megrázta a fejét.

- Ez a baj, hogy spekulálni.

- Mi az Északi-tengeren. És ez lehet felfújni, mint egy sharpie. Tudom.

Kok megállt, megakadályozva a levest egy nagy bankot.

Vitorlamester, hatalmas csizma, nehezebbnek tűnt, mint maga a mester, sétáltunk a többi matróz a fedélzeten, és az utolsó kötözés terméket. Carpenter, széles, merev bajusz csepegés a vízbe mérőcső láb rudat, mért fenékárkából víz. Ez történik, ott állt a hídon, és jelentették a navigátor nézni:

- A tart a víz - öt-hét hüvelyk.

Szürke felhők felhők a kék. Gördülő hullámokat, nyomja a farán. „Kommunista”, ringató gerinc volt folyamatos a fejlődés.

Tat fonás napló, kimérésében türelmetlenül mérföld megtett távolság.

A második napon a reggeli szél haldokolni kezdett lefelé. Az ég kitisztult. Az őszi hideg nap sütött.

A matrózok szabad órák, összebújva gépházrészt körül a kémény, ahol meleg volt. Sokszor hallgattam a beszélgetést itt. Felidézte a közelmúltban, amikor a forradalom örvények dobott emberek egyik elölről a másik - a Balti-partján a Fehér-tenger, a hideg síkságon Szibéria és a perzselő hatalmas gerinceket a Kaukázusban.

- Igen, ez egy forgalmas időben - arra a következtetésre jutott egy.

- Úgy gondoltuk, hogy soha nem lesz vége.

És most beszélünk a másik.

- Ó, valami feleségeinknek most podelyvayut Szentpéterváron. - sóhajt öreg tengerész.

Fiatal tűzoltó, mandolin, rázta a fejét, göndör, nevetett vidáman.

- Most van egy jó: nincs felesége, nincs szívem állandó. Szeretem, hogy eddig csak lehorgonyzott állni.

Bosun mintegy álmát. Elégedett volt azzal a ténnyel, hogy a hajó Riga. Ott él a saját anyja, akivel nem látott tizenöt évvel ezelőtt.

- Tényleg erre az időre nem járt a ház nem? - érdeklődtem.

- Igen, minden lebeg. Én korán vándor a tengereken.

A hídon felváltva sétáltak navigátorok, nagyon jó idő. Néha lehetett hallani a síp, és egy hang:

A tengerész futott a far, bámulja a tárcsát napló és visszatért a hídra jelenteni.

- Nyolcvan-két és fél.

Navigator megnyitott napló és tudomásul veszi.

Vacsora után, az időjárás romlani kezdett gyorsan. A szél felfrissítette. Howling rajongók, volt egy fütyült a kötélzet. A horizont felett, vég nélkül lebegett a felhők, elhomályosítja az ég, repült gyorsan és alacsony. Régi hajósok szigorúan nézett körül.

- Úgy tűnik trepanet minket.

- Semmi baj. Nem az a fajta. Elviselni.

És este, fokozatosan növekszik, kitört a vihar. Közeledik este, végtelenül hosszú, komor és hideg. Északi-tengeren, elkeseredett volt, szigorúan sírját. A gőzös kezdett meghajolni az orrunkat, csak azt kérdezi katasztrófa kegyelem idős korára. De mindenütt lélegzett kegyetlen könyörtelen. Nevelt víz és csapkodó hab zaklokotali. Egy szürke hajú hullámok felmászott a fedélzetre, érzés, és húzza minden része a hajó, és érezte, biztos abban, hogy minden alaposan megerősödött.

Felmentem a hídra. Kapitány nem volt ott: ő megbetegedett, és volt a kabinjában. Gépjármű vezetői navigátorok. Megfordultam, hogy neki egy kérdést:

- Mint látható, a dolgok hanyag.

Az ugrásszerű megrendelések a hajósok úgy érezte, hogy megy keresztül valami komoly. A barométer esett. A vihar felerősödött. Erőlködés látását, úgy szúrt disszonáns susogása sötétségben.

Hullámzó hullámok habosított, de úgy tűnt, mintha valaki láthatatlan kéz, hullámzás, hullámzó fehér sármány. Az egész kiterjedésű sűrűn töltött éjszaka sötétségét volt egy dühös mozdulattal. Körös-körül, a rohanás, valahol, söpört egy vad üvöltéssel rohant vad dalokat. Nőnek víz halmok és a súly esett a hajót.

Az első társ-vezető, egy magas, nagydarab férfi, azt mondta:

- Mi egy szárnya a ciklon. Határozottan.

Másodszor, a sötét hajú ukrán, mindig ott állt, semmi bajom, azt mondta, hozzátéve, csak:

- Továbbra fel a Kiel-csatorna mindössze néhány száz mérföld.

Ő egy kihívással szembesül -, hogyan lehet kijutni a ciklon, és ami még fontosabb, hogyan lehet elkerülni a félelmetes center: van elfojtva csend a levegőben, és a vihar néz kék szem az ég, de van, fordult ki a mélységből, így dance hullám, ami tönkreteheti olyan hajóra.

- Meg kell kijutni Zunderlanda egy nappal korábban - a második navigátor.

- Igen, mi is csúszik az egész Északi-tenger incidens nélkül, megerősítette az első navigátor.

Mindketten csendben intenzív gondolatokat.

Úgy kezdődött az őrült támadás. Waves obnaglev dühtől felmászott a hajón, elérve a híd, belépő a lakótér. A felső fedélzeten volt már nehéz haladni. Mi tört egy része a hajó. Víz tört vas zsalu acélkábel, hasonlóan egy hatalmas cérnatekercset. Ő fészkelődött, hengerelt a fedélzeten, vonaglás a palánkot. Első létra tört ketté.

A kabinban egy beteg kapitány nézett egy térképet az Északi-tenger és csendben lefeküdt a kanapéra.

Ahhoz, hogy ne essen az alacsony nyomású oldalon, úgy döntöttünk, hogy a változás természetesen. A parancsot adott:

- Dél-nyugat harmincöt!

- Ott! Dél-nyugat harmincöt! - mondta a kormányos a volánnál.

„Kommunista”, lassan megfordult a szél ellen, és rohant tomboló hullámok. Úgy tűnt, hogy ő maga is dühös és elkeseredett ellensége, lezuhant egy hegyi forrásban lévő vízzel. Ez a manőver okozta kétségbeesés.

Erre azért volt szükség, hogy meghatározzák a helyét. Lehetne meghatározni csak a mélység a tenger, mert nem mutattak világítótorony. Mintegy tombolt csak az üvöltő sötétben. A híd rendelhető:

- Készítsünk egy csomó Thomson!

De a hullámok kimeríthetetlen azok trükkös - mechanikus elem maradt örökre.

Vitorlamester, megkímélve a szavak, kemény köpött, és felmászott a hídra, majd egy maroknyi matróz.

Vitatkozott a szél kiütötte az ajtómon, toltam a kormányállás. Ezen a ponton, „kommunista” egy söprés esett a bal oldalon. Dobtam pontosan ki - repültem a szemközti falon, egy fájdalmas csapás az ágyon. Volt fény. Senior navigátora tartott, hogy az asztal szélére, pipázott, és a homlokát ráncolta a terjeszkedés a tenger térkép. Az én kérdő, azt mondta:

- Rossz pozíció, a fenébe. Szükséges, hogy dolgozzon ki valamit, hogy megtévessze a vihar. Határozottan.

Nem volt ideje, hogy válaszoljon. A nyitott ajtó hirtelen ideges hang, sötét hajú ukrán:

- Hajó száma három megölt!

Senior navigátor rendelt:

- Ok minden a legjobb vitorlázók!

És kiugrott az utastérben.

Az egyik fele a mentőcsónakok és egységek esett csapkodta a felépítmény. Az emberek azonnal ugrik végződik, próbál tenni a helyére és biztonságos. Dolgoztak a sötétben, kapaszkodva, ami lehetséges, eloltására tetőtől talpig hideg vízzel. Hihetetlen nehéz elérni a kitűzött célokat. A matrózok megnyugodva hagyta, hogy megvédje más részein a hajó. Eközben a Rostra begurult tysyachepudovaya hullám emelkedett nagy erővel, és a hajó a baleset repült a vízbe.

A felhasználónév és jelszó: