A kémia fejlődésének fő szakasza
A kémia fejlődésének fő szakasza. A kémia fejlődésének történetének tanulmányozása során két kölcsönösen komplementer megközelítés lehetséges: időrendi és tartalom.
Kronológiai megközelítéssel a kémia története több periódusra oszlik. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a kémia történetének periodizálása, meglehetősen feltételes és relatív, meglehetősen didaktikus jelentéssel bír. Ráadásul a tudomány fejlődésének késői szakaszaiban a differenciálódással összefüggésben elkerülhetetlen a kiállítás kronológiai sorrendjéből való eltérések, mivel külön kell figyelembe venni a tudomány egyes fő ágainak fejlődését.
A legtöbb kémia történésze általában a fejlődés következő főbb szakaszait különbözteti meg: 1. Pre-Cal chemical period: a III. Századig. BC A pre-kémiai időszakban az anyaggal kapcsolatos ismeretek elméleti és gyakorlati szempontjai viszonylag egymástól függetlenül fejlődnek. Az anyag tulajdonságainak eredetét az ősi természettudományi filozófiának tekintik, az anyaggal való gyakorlati műveletek a kézműves kémia előfeltevői. 2. Alkímiai időszak: III - XVI század. Az alkímiai periódus három részperiódusra oszlik: · Alexandriai, · arab · európai alkímia.
Az alkímiai időszak a filozófus kő keresésének ideje, amelyet a fémek transzmutációjához szükségesnek tartanak. Ebben az időszakban a kísérleti kémia eredete és az anyaggal kapcsolatos ismeretek felhalmozása folyik; az elemekkel kapcsolatos ősi filozófiai elképzeléseken alapuló alkímiai elmélet szorosan kapcsolódik az asztrológiához és a miszticizmushoz.
A kémiai és technikai "zlatodeliyem" alkímiai időszak mellett figyelemre méltó a misztikus filozófia egyedülálló rendszere. 3. A megalakulás időszaka (egyesülés): XVII-XVIII. A tudomány kialakulásának időszakában teljes körű racionalizálása valósul meg. A kémia az elemek természetes-filozófiai és alkímiai nézeteitől mentes bizonyos tulajdonságok hordozói. Az anyaggal kapcsolatos gyakorlati tudás terjeszkedése mellett a kémiai folyamatok egységes szemléletét is meg kell kezdeni, és a kísérleti módszert teljes mértékben ki kell használni.
A végső vegyi forradalom végül a kémia egyfajta önálló tudományt biztosít a testek összetételének kísérleti tanulmányozásában. 4. A mennyiségi törvények időtartama (atom-molekuláris elmélet): 1789 - 1860 gg. A időszak mennyiségi törvények, jelölt megnyitása a fő mennyiségi kémiai törvényekkel - sztöchiometrikus törvények és a kialakulását az atomi-molekuláris elmélet, végül befejezi az átalakulás a kémia egy egzakt tudomány, nem csupán a megfigyelés, hanem a mérést. 5. A klasszikus kémia ideje: 1860 - a XIX. Század vége. klasszikus kémiában időszak jellemzi a gyors fejlődés a tudomány: létrehozása periódusos, vegyérték elmélet és a kémiai szerkezete molekulák, sztereokémia, kémiai termodinamika és kémiai kinetika; ragyogó eredményeket értek el az alkalmazott szervetlen kémiai és szerves szintézis során. Az anyaggal és annak tulajdonságaival kapcsolatos tudás mennyiségének növekedésével összefüggésben elkezdődik a kémia differenciálódása - a független tudományok sajátosságait megszerző egyes ágak szétválasztása. 2. Alchemy mint jelenség Alchemy középkori kultúra alakult ki a hellenisztikus alapú fúziós Applied Chemistry egyiptomiak a görög természetfilozófia, misztika és az asztrológia (arany korrelált a Nap, ezüst - a Hold, réz - Venus, stb) (II- VI. Század) az alexandriai kulturális hagyományban, amely a rituális-mágikus művészet egy formáját képviseli.
Az alkímia önzetlen kísérlet arra, hogy megtalálja a nemesfémek megszerzésének módját. Az alkimisták úgy vélték, hogy a különbözõ tisztaságú higany és kén, amelyek különbözõ arányokban csatlakoznak, fémeket hoznak létre, beleértve a nemeseket is.
Ennek megvalósítása az alkímiai recept részvételével történik a szent és misztikus erők, és a közeget ezen erők volt szó - szükséges eleme a rituális.
Ezért az alkímiai recept egyidejűleg cselekvésként és szent tevékenységként működött.
A középkori alkímia két irányt mutatott. Az első - az értetlenül Alkímia összpontosított kémiai átalakulások (pl, higany, arany) és, végső soron, az igazolást a emberi erőfeszítés elvégzésére az átalakítás a teret. Ezzel összhangban a trend, az arab alkimisták fogalmazott az ötlet a „bölcsek köve” - egy hipotetikus anyag gyorsítja a „érés” arany a földben; ezt az anyagot az élet elixírjaként is értelmezték, gyógyító betegséget és halhatatlanságot adott.
A második tendencia inkább a konkrét gyakorlati technokémia felé fordult. Ezen a területen az alkímia eredményei vitathatatlanok. Ezek közé tartozik: kénes, sósav, salétromsav, sótermék, fémhiganyötvözetek előállítása, számos gyógyászati anyag előállítása, vegyi ételek készítése stb.