Versek (6) - a történet, 161. oldal

előző ◈ a következő

Nézd, ő mosolyog! Azt mondja: „Most

Elkezdtem. Ebben az esetben fontos, hogy indul,

Adj egy ember, és én kezdődik a katasztrófa. "

Gyerünk, tragédia, cselekedni. Magánhangzók, elérve a torok,

válassza ki a „s”, megalkotta a mongolok.

Legyen ez egy főnév, ige csinálni,

határozószó és indulatszó. „Y” - közös be és ki!

„Y” mi zihálás, blyuya a veszteségek és nyereségek

vagy - „exit” rohanó az ajtón egy jel.

De ott állni, és drin, szeme kidülledt.

Beágyazása a megszokott módon, a tragédia. Davie minket, összegyúrjuk a tésztát.

Te és én kötve, még ha nem is a menyasszonyt.

Köpött lelkünk, amíg van egy hely,

és mikor nem! Kapcsolja be ezt a dolgot egy ingoványba,

amely a Szentlélek az Atya és a Fiú

nem tiszta. Vastagszik a gumi,

ő dobott a kockával aminazinu, Plug nyárfa itt-ott:

így a tragédia, a hasonlóság a természet a lélek!

Hibrid arkangyalok egy cég egy arany!

Gyerünk, a szavai Michurin gyümölcs furcsaság.

Korábban, barát, akkor a hatalom.

Akkor jött éjfélkor, hullámzó ksivu,

idézte Racine, gyönyörű volt.

Most az arcod - egy kereszt között egy zsákutca a kilátás.

Mindenütt szövőszék a vázlatot - jobbra vagy balra.

Rajta, megnyitja a kapukat a kiságy.

* Dátum fordítást SF. - SV

Itt egy fagyasztott város kőből sarokban.

Geometry gyászolja a belei.

Először hallja a trió, majd - zongora fekete.

A folyó, de nem fagyott, még mindig nem tudott

elfogyott az óceán. Erősebb hajlamos cikcakk

ez észrevehető a városban, ha a környező síkság.

Aztán a sarokban világít egy fa gyökér nélkül.

A folyó ragyog, mint egy fekete zongora.

Ha sétálni az utcán, mögötte a hang mozog.

Ez - a hatás szempontjából nem gyilkos. két

év éltek itt, tegnap vált holnap.

És az a terület, mint a sellak, így körök

A obeliszk tűt. Valami történt száz

évvel ezelőtt, és ott volt a mérföldkő.

Mérföldkő a siker. Alapvetően, ha - senki sem.

Ön, a legjobb, az élelmiszer-visszhangok.

Snow indít véletlenszerűen; bemondó ismétli: „ciklon”.

Ne menj ki a bár elhagyása nélkül a bárban.

Avtomysh fényszórók összetörni oszlopok

elhajtani az elme, mint Hannibál elefántokkal.

Az illata a sivatagi, emlékezve özvegye nevetés.

"Baby, nem megy" - mondja Sinatra.

Ugyanez visszhang, de a rekord; a sziluettje a Szenátus

unalom, hóvihar, hőmérséklet, köszönöm.

Itt szembe kell néznie egy kemény, itt van a fészek:

ragyog tojássárgája a shell repedt a hideg ellen.

A taxi az útra még egy hintó

koszorúk gördülő egyértelműen az azonos

irányba, mint te, mintha magától.

Ez - a kerület hatás, hívja a külvárosokban,

alacsony növésű külvárosokban, akinek álma ugatni

mozdonyok, szél, mind a végzet.

És akkor - az óceán. Süket és néma térben.

Sík terepen, ahol nincsenek épületek.

Amennyiben nem tesz semmit, ha egy történész,

Egy orvos, egy építész, üzletember, színész

és, sőt, visszhangok. Terjedelmi mentes

múlt. Amit hall - az összeg

természetes hullámok, soha nem látott zaj,

amely lehet tompa

egy cső Gabriel. Itt van egy nagy sor

vízszintes vonalak. szinte Spring

az univerzumban. Mely szelek solo

Parker: csak egy fej,

mint egy arkangyal, ha számít a fúvóka.

És akkor, a sötétben, kezében az északi,

esések és van egy hajóért,

mint a templom, elveszett a földeken.

Szültem a sivatagban

Mert ez nem a láthatáron

Ebben meg keresik hiába.

hideg több, mint a tér