A tengeri regény, hogyan kell komoly kapcsolatba hozni a tenger mellett
Gyakran Elégedetlenek vagyunk valamiben az életünkben, és szívesen kezdjük megváltoztatni az utat, a szokásaikat a következő hétfőtől az új évtől az új hónaptól. De gyakran Úgy tűnik, az idő múlik, és semmi sem változott.
Néha nincs elég türelem, néha nincs közelinek, ki tudja támogatni és javasolni.
Portálunk segít elérni céljait, eleget tenni szeretett kívánságainak és jobb életet megváltoztatni.
Meg kell értened, hogy minden az életben változásokkal kezdődik. Mindaddig, amíg van néhány eredményed az életben, meg kell kezdened változtatni. Gyakran mondjuk, hogy nem változtathatunk meg semmit, de a jelen nem felel meg nekünk. Mindig azt akarod, hogy az élet az életben valami # 1073, más volt. De minden változás cselekvéssel kezdődik. Kezdj valamit csinálni, és meglátod, hogyan kezd megváltozni az életed. Változások # 1073, annyira jelentéktelen, mint: frizura, smink, hajszín vagy a sport kezdete, elengedhetetlen: a stílus változása, kezdve a # 1073, kopás, és az alapvető: házasság, egy paraszt születése.
A portál azért jött létre, hogy segítsen megváltoztatni az életedet az Ön számára # 1073, vonzóbb.
Határozd meg nekem, hogy pontosan mit akarsz változtatni, milyen eredményt akarsz szerezni és ... elindulni. Kis lépésekben, lépésről lépésre és egy idő után meglátod, hogy változik az életed, megváltozik.
Ulyana csak két hétig vett jegyet a tengerbe. Elégedett egy nagy, füstös város. Elégedett volt a csomó életével. Szomorú, monoton szokásos szolgálatával, magányos estékkel a tévében, macskákkal folytatott beszélgetésekkel és a szülők utasításával. Azt akarta, hogy mindenki a tengerbe vezessen.
Gyermekkorát már Szocsiba vitték, de régen volt. Örömmel felidézi az ismerős utcákat, házakat, a vízi tájat. Valahol a memória sarkában még mindig volt információ ezekről.
Mind ezekben az években, és már harminc éve volt, ő volt az egyetlen, aki foglalkozott ezzel, élt a múltbeli emlékekkel.
Emlékek az iskola, a fiatalos szerelem, gyermekkor és még sok más. Egykor boldogan élt, most nem az élet volt - "zöld vágyakozás" volt.
Egy ilyen "zöld hangulattal" Ulyana kiszállt a vonatból és elment a szállodába. A szeme sarkából észrevette egy kedves fiatalembert, aki elhagyta a következő kocsit, és a taxi felé indult. Aztán eltűnt.
A tengerbe telepedett. A tengerpart első napján ismét találkozott az állomáson lévő fiatalemberrel. Aztán még néhányszor találkoztak a legváratlanabb helyeken. Ulyana nem hitt a sorsban, ezért nem tulajdonított jelentőséget az ilyen "állandóságnak". De a fiatalember úgy gondolta, hogy másképp gondolkodik.
Néhány nappal később megtalálta a parton, és udvariasan ült mellette. Úgy érezte magát, mint egy iskolás, aki először találkozott egy férfival. A hang nem engedelmeskedett, a kezem valamilyen oknál fogva megrázta, a vér az arcába öntött és vörösesbarna színűre festette.
Hosszú időn keresztül nem rogyott el a férfiak előtt - utoljára a főnök előtt, aki megbántotta a munkát. De azért, hogy megismerjék - soha.
És minden, mert régen nem találkozott senkivel. Ő maga üres és értelmetlen életévé változtatta az életét. Az életében nem volt helye egy embernek.
Ivan hihetetlenül udvarias volt. Így udvariasan udvarolt Ulyanának, hogy aznap este elvette az elveit.
Ott - a tengerparton - olyan lelkesedéssel vette oda magát, hogy könnyek jöttek a szemébe. Nem is sejtette, hogy olyan érzékeny és rugalmas lehet.
Mindent tudott az üdülőhelyen. A strandregényekről és azok következményeiről. Nem bántotta. Hadd legyen házas, legyen férfi hölgy, hagyj száz lányt otthon otthon, és vele együtt csak szórakoztat. Nem várta a regény folytatását - éppen élt.
Minden nyaralást teljesítettek - mind a két hét. Ulyana lehajtotta a fejét. A közelgő szétválasztásból az arccsontok csökkentek, de semmi nem történt. A tenger mellett egy kalandra vágyott - megkapta. Ivan viszont életének legsikeresebb kalandja volt.
Amikor csengett a csengő, Ulyana óvatosan felpillantott a kandikálra. A küszöbön Iván állt, és a kezében rózsaszín rózsa volt.