Tárgy haza - Jeszenyin - munka - iskolai №by
Tárgy haza a költészetben Esenin.
Mert úgy szerette hazáját ez nagyon orosz költő Jeszenyin tetszik? Úgy tűnik számomra, hogy számára a haza - először mezők, falvak és erdők, röviden: minden, ami bemegy a hús-vér, részévé válik az orosz emberi lény. De én soha nem volt ilyen mágikus ereje a lírikus szülőföld, ha ő áll a háttérben „kis” haza nem látta a „nagy”. Persze, ő vitt haza, és mélyebb és szélesebb. Büszke volt hatalma az országot, annak végtelen „éneklek az egész lény a költő-hatodik a föld nevekkel Short” Rus „” - írta a verset »Szovjet-Oroszország.« Költő boldog, hogy ő - a fia egy nagy ember, egy nagy forradalmi korszak, amelynek célja, hogy megértsék és elfogadják. Nem csoda, hogy a „Levél a nő”, kiált fel:
Most a szovjet oldalon
Én leginkább dühös társ.
Jeszenyin fájdalmasan Imádtam minden őshonos. De ez nem látták műveiben! Néha írjon egy esszét, és nem találja el a cikket. És itt egy másik „baj”: nem tudja, mit válasszon. Ez valószínűleg azért, mert szinte minden költő munkája egyébként beszél otthon. A „Stanzák” magyarázza jellemző munkája: „De legfőképpen a szeretet a szülőföld én meggyötört, megkínzott és elégették.” Ezért nehéz és néha lehetetlen elválasztani a tárgya a másik: mert az érzések az anyaországgal összefonódik Jeszenyin az érzéseit egy nő, természet, az élet. Idézzük az egyik legjobb versek a szerelemről, a könyv „perzsa motívumokat”:
Shagane te, Shagane!
Mert én vagyok az északi, vagy valami,
Készen állok, hogy megmondja a területen,
Mintegy hullámos rozs alatt a hold.
Szerelem egy nő kiderült Jeszenyin is a szeretet szülőföldjük. De a természet elválaszthatatlanul kapcsolódik a falu csak egy falusi képes ezt a átszellemít azt. Általában sem a költő, én még nem láttam ilyen csodálatos képessége, hogy animálni természet:
Zöld haj,
Maiden emlő,
Mintegy vékony nyírfa,
Ez belenézett a tó?
Kedvenc kép Esenina - nyír. De Maple „jéghideg”, nyár, nézi rózsavíz, égő gyümölcseit Rowan, rozs és hattyúnyak és több tucat más ugyanilyen elképesztő metaforák és képek, amelyek egy különleges világban - élénk, temperamentumos természet. Ez a csodálatos világ a költő vendégszeretõen megnyitotta számunkra.
A városban, minden más volt. Mert, valószínűleg annyira elégedett Szergej Alekszandrovics utazás szülőfalujába. Soha elvesztette a kapcsolatot a szülőföldjén, gyakran ott visszaemlékezése szerint húgai, „minden alkalommal, amikor jön a Konstantinovo, nagyon boldog. Ismét az én szülőföld szeretete vitte át az életét.”
Mindig kedves volt szülőföld, hagyja, hogy a szegények és a koldus. De, természetesen, a költő nem tudott, de gyászolja az elmaradottság és a kegyetlenséget, hogy létezik Oroszországban. Esenina a munkálatok, mint ha van egy harca két érzés: pony Manie szükségességét és elkerülhetetlenségét változás és a fájdalom, hogy már a múlté. A korai 20-es években nyerte a második érzés. A vers „Én vagyok az utolsó költő szélén.” Azt írja: „Nem élnek, mások pálmák, ezek a dalok, ha nem él.” Azt bánkódik, hogy „acél ló nyerte élő lovakra.” A fájdalom enyhült, úgy tűnik, csak egy külföldi látogatás, a költő felkiált:
Field orosz! csinos
Vonszolta eke a mezőt!
A szegénység fáj látni a
És a nyír és nyár.
Több, mint egy éve „vas vendég”, „kő kéz hazugság” átadásával a „nyak” falu meggyötört költő. Talán ez volt az egyik oka a megnövekedett függőség bor mulatság. Nyissa meg ezt a sötét oldal, a költő az élet, majd adja meg a „Rus kocsmában.” Ez egy szörnyű világban az emberek élni. Ugyanakkor - Oroszország része. Nem csoda, hogy ebben az időszakban, a szeretet haza Jeszenyin megfelelő összehasonlítás: „Imádta a hazája, a földet, mint egy részeges szereti a kocsmában.” Előfordul, hogy a költő mondja, hogy ez ugyanaz, mint ők, mint a propán. De jön az esze, mert megvilágítja ezeket az embereket át. Tudja, hogy „ezek nem hajlik, nem tűnt el, akkor rothadás vakmerőség adni.” De ez is született. Nem csoda, hogy Jeszenyin verse végződik keserű kifejezést:
Ismét itt inni, harcolni és sírni.
Te Rasseya enyém. szórás,
Asian Side!
1925 - az év a halál, a költő - már nagyon gyümölcsöző. Jeszenyin jobban bízik az ország jövője szempontjából:
Most inkább másként.
És tüdőbeteg holdfény
Keresztül kő és acél
Azt, hogy a hatalom a natív oldalon.
De ahhoz, hogy megszabaduljunk a melankólia költő nem lehetséges, amíg a tragikus véget ért. Számunkra Jeszenyin örökre életben marad, az ő munkája átjárja bennünket „meleget a láda”, tanít egy új módja annak, hogy a természetes és szeretik. Nem csoda, hogy nincs tilalom és üldözés Jeszenyin sötét napjaiban Sztálin nem tudott feledtetni, mert az ő „betekintést szeme csodálatos fény.”